A Nanaboosh vörös gömbje felé egy űrhajó közeledett. A teste henger alakú volt, az orra trapéz alakú volt, és egy idegen bestia állkapcsát festették rá, az elejéből egy jókora, ütött-kopott lézerágyú meredt előre.
A hasa alatt három sínágyú sorakozott.
Lance Morrow kedvetlenül nézett az irányítóterem ajtaján. A helyiség szűk volt, a hologramok csak pislákoltak vagy néha megremegtek a gyakori meghibásodások következtében. A padló tele volt eldobott papírpoharakkal és italos dobozokkal, de a kijárat mellett volt egy félig szétszerelt generátor, amit fél éve kezdett el javítani a zsoldos csapat egyik tagja, persze azelőtt, hogy egy gránát ketté nem tépte volna a fickót.
Így sajna a motor nem javult meg.
– Hö, tényleg hatásos a programod – mondta a Morrowtól jobbra ülő lény. Békaszerű szájából folyamatosan csorgott a zöld nyál, nagy piros szemeiben kapzsiság villogott. Púpos hátán meredező taraj felmeredt, és vörös színben kezdett el pompázni.
– Jó mi? Én magam írtam.
Lance próbálta leplezni az undorát. Két órája cirkáltak a környező rendszerekbe. Persze az összetákolt korvett azonnal felkeltette a helyi hatóságok érdeklődését. Ilyenkor rádión szóvá tették ezt. Morrow pedig a kommunikációs csatornán keresztül beküldött a komputerbe egy keresőbotot. Ez az apró program átnézte a komputer állományait, kikereste a leszálló V-23-as hajók adatait.
Keveset talált. A Shryke típust legálisan csupán az utóbbi öt évben kezdték el árulni, miután kivonták a forgalomból, hogy az Osprey csapatszállító felváltsa.
Végül ebben a rendszerben bukkantak valami nyomra. Morrownak csupán bekellett vetnie az azonosítókódját, és a helyiek azonnal közlékenyebbek lettek. Kiderült, hogy a V-23-as egy bizonyos Eiyahoz tartott. Morrow ismerte a manot nevét, és azt, amiket tett. Persze azt is megtudta a helyi repülésirányítótól, hogy egy Neyy nevű manot érdeklődött utána. Ez volt a bingó pillanat.
A férfinak már csak annyi dolga volt, hogy ezeket az infókat átadja Malakashnak.
– Bartek!
Az irányítóba ekkor lépett be a devliai. Fekete szemei ide-oda jártak az irányítóterem sarkában, a feje feltűnően vörös volt, vékony ujjai férgek módjára vonaglottak, megnyalta késpenge vékonyságú száját.
A zring-ta odanézett, majd felbrekkent.
– Mi az?
Malakash fújt egyet, belenyúlt a zsebébe, kivett egy fehér porral teli fiolát, majd az oldalán hordott kis dobozba rakta, és a belőle kiinduló fehér csövecskét a jobb orrlyukába dugta.
A következő pillanatban a feje hátra hőkölt, jelezve, hogy a drog felpezsdítette az agyában a vérkeringést, löketet adva neki.
– Bartek! Le mensz Bárddal a bolygóra, a kismadárral. Rendben? – Hadarta el. A szemében őrült fény csillant.
Bartek ránézett Morrowra, felbrekkent és kiviharzott az irányítóból. Malakash lerakta magát a helyére, és végignézett a képernyőkön. – Egy negyed óra, és megkapod a szökevényeid, és én meg a pénzem.
– Lance Morrow mindig fizet, barátom – A zring-ta mocsárszaga átadta a helyét, a devliai áporodott bőrre emlékeztető bűzének. Lance próbált távolabb hajolni, közben kinézett az irányítóterem ablakán. – Lesz velük egy vöröshajú nő.
Malakash csettintett, majd megdörzsölte a homlokát.
– Kis ajándék magadnak, mi?
Morrow nyelt egyet.
– Holtan akarom látni.
Malakash a bolygó képe felé fordult, majd eszelősen felkacagott.
– Látom nincs meg hozzá a gyomrod, hogy magad megtedd!
Halványan elmosolyodott, a monitorra pillantott.
– A ti fajtátok pont erre való.
A devliai szemei forogni kezdtek, újra megnyalta a száját. Halkan felmordult.
– A te fajtád helyett mossuk le a szart.
Együtt figyelték, ahogy a korvett hasa felnyílik, és egy leszállóegység siklott elő belőle. Az orra kerek volt, a szárnyai szélesek és íveltek, a törzse vaskos. A jármű megfordult a saját tengelye körül, és elindult a bolygó felé.
– Remélem elég lesz az a hat fickó akit küldesz.
A devliai Morrowra sandított. A szemei már teljesen elfeketedtek.
– Ha meghal köztük pár, akkor legalább csak három felé osztozunk.
– Ákkór szólják a gázdámnák, hógy várjón a lészálló pályá méllét?
A különös akcentus gazdájáról Erica nem tudta megállapítani, hogy milyen fajtájú lehet, dehogy emberi lény nem beszél ilyen fura hangon, az biztos.
– Nem csak poénkodtam.
– Dé gázdám élmént mégnézni az új jáchtját. Ki kérési?
– Erica Jade – a lány felemelte a hangját. – Trent Hawkins szárnysegédje.
Kolge-mar csatlósa egy pillanatra elhallgatott.
– Szólók gázdának.
A lány kifújta a levegőt. Végre valami jó dolog is történt ezen a napon, egy vr’a talpnyalóját sikerült meggyőznie… Russel belépett az irányítóba. A lány ránézett a srácra, majd elmosolyodott.
– Mindjárt visszahív Kolge-mar, elmond mindent a biztonsági rendszerről, és innentől szabad az út a Vyrlaxra.
A srácon látszott, hogy megkönnyebbült. Erica is már valahogy rózsásabban tudta szemlélni a jövőt. Alyssa még mindig ott volt, de akár mit is csináltak vele, az megfogja változtatni a helyzetüket.
Ekkor fel sípolt a hajó egyik képernyője. Erica oda fordult, lenyomott pár gombot. A képernyőn egy feléjük közeledő nagyméretű test háromdimenziós képe látszott.
– Ez gondot jelent. Vigyázz a hajóra, szólok Trentnek.
A lány látni akarta a férfit. Azért, hogy megnyugodhasson. Felállt a székből, végigszaladt az ebédlőn, majd le a rámpán. A lány próbált nem figyelni a karámban lévő hatalmas ősgyíkra, de ekkor a távolból meghallotta a hajtóművek zúgását. Egy ezüstös test suhant el a fák felett. A lánynak egy pillanatra eszébe jutott a Shiwai fejvadásznak az űrhajója.
A formája alapján viszont nem volt az. Az út végén álló kunyhó bejáratán ekkor tűnt elő Hawkins és Neyy, hátuknál egy fehér bundás manot, akinek a karjában ott volt az ájult Alyssa. Erica felkiáltott.
– Fedezékbe!
Ennyire volt ideje. A hajó a lány bal oldalára került. Ericának csak annyi ideje volt, hogy jobbra vetődjön, mikor a leszálló egység ágyúi tűzet nyitottak rá. Jade belecsobbant a vízbe, érezte, hogy a nedvesség átitatja a ruháját. Egy pillanatra úgy érezte, hogy talán nem víz az, hanem a vére…
Hawkins látta, ahogy Jade lába előtt becsapódnak a gép lövedékei. A lány felsikított, majd a vízbe esett, de már nem jött fel onnan.
Neyy felordított, mikor a jármű az ösvény felé suhant, majd feléjük fordult. Az orra kettényílt, feltárult a benne lévő rakéta.
Trent tudta, hogy mi jön.
– KIFELE MINDENKI.
Neyy balra, Hawkins és Eyiah jobbra szökkentek, amikor a rakéta becsapódott a laborba. A helyén lángvirág emelkedett az ég felé, egy fából és fémből álló absztrak szobrot hagyva maga után. Hawkins egy páfránycsoport közepébe érkezett, de hamarosan felpattant, a kezében már ott volt a pisztolya.
Az út felett lebegő repülő alja lenyílt, a következő pillanatban hat felfegyverzett zsoldos ereszkedett le kötélen, pók módjára. Hawkins három embert látott, két kwizeket és egy békaszerű zring-ta-t. A kezükben hatalmas gépfegyvereket tartottak. Hawkins nem habozott. Becélozta a leg szélen álló fickót, és lőtt. A golyó szinte letépte a fejét. A mellette lévő kwizek a szerencsevadász felé emelte. Hawkins azonnal a fa mögé ugrott. Neyy közbe leszedte a bal szélső fickót, de ekkor már késő volt.
A zsoldosok földet értek, a leszálló egység pedig a fák felé emelkedett. Az ágyúi szüntelenül pásztázták a fák koronáját.
Hawkins egy újabb fához rohant. A golyó szinte súrolta a nyakszirtjét. Hawkins viszonozta a lövést. A kwizek kitért a lövés elől.
Trent ekkor meglátta, a bozótból Neyy lopakodik ki. A manot felemelte a hüvelykujját, Hawkins bólintott. A zsoldos Neyy felé fordult, de a manot ekkor felugrott az egyik fatörzsre és eltűnt a lombok között. A jármű ágyú balra fordult, és lőtt. A fa lombja rázkódott a lövések erejétől, levelek hullottak a földre, ágak törtek le hangos reccsenéssel.
Hawkins a következő fa mögé ugrott mikor őt vették célba. A felhevült golyók átszakították a fa törzsét, mire az hangos roppanással a tóba dőlt, hatalmas hullámokat kavarva.
Trent még utoljára látta, ahogy Neyy átugrik a következő fára, aztán a tó felé pillantott. Egy pillanatra Ericára gondolt, megszorította a fegyvere markolatát, majd kihajolt a fedezéke mögül. Az egyik zsoldos észrevette, felé emelte a gépfegyvert.
Hawkins gyorsabb volt.
A kwizek szeme helyén egy vörös kráter lett, a lény elterült. Hawkins a következő fa mögé ugrott. A megmaradt zsoldosok nem tehettek mást.
Eltávolodtak egymástól.
Az egyik feje érett görögdinnyeként robbant szét, az ágak közül leadott lövés hatására. A leszállóegység a fa felé fordult.
Trent már látta a lelki szemeivel, hogy a golyók kilyuggatják Neyy testét. A férfi ekkor lenyúlt a földre, az ujjai körbefontak egy tobozt. Hawkins felugrott, majd eldobta a termést.
A fás kérgű tárgy tompa puffanással pattant le a szállító oldaláról. A gépágyúk Hawkins felé mozdultak, a torkolattűz felvillant. Trent elugrott, a becsapódó golyók nyomán apró vízoszlopok emelkedtek és zuhantak vissza.
Erica meglepetten tapasztalta, hogy az oldalán megtelepedő nedvesség nem vér, hanem víz. A lány azelőtt evickélt ki a partra, hogy a golyók felszagatták volna a víz felszínét. Jade ruhái vizesen tapadtak a testére. A lány elrejtőzött a nádasba, és figyelte, hogy hol segíthetne. Három zsoldos maradt csak talpon. Egy kwizek, egy vörös testpáncélt viselő fickó, aki hosszú haját hátrakötve hordta, és a hozzá legközelebb álló zsoldos, egy zring-ta. Erica szinte érezte a szagát.
A lány látta, hogy Hawkins végiglopakodik egy cserjésen. A zring-ta odafordította békaszerű fejét, és kinyújtotta kígyóra emlékeztető nyelvét.
Az ágak között mintha mozgást látott volna. Neyy volt az. Távolabb pedig észrevette a fehér bundás manot sziulettjét, ahogy a hatalmas gyík ketrece felé lopakodik.
Jade megtehette volna, hogy visszafut a hajóhoz, de amikor újra a zring-ta felé nézett.
A lény elindult Trent rejteke felé, és a férfin látszott, hogy nem vette észre, hogy felfedezték. A lány előrohant a nádasból, futás közben felkapott egy kővet. A zring-ta megfordult, majd felszisszent. A lány lesújtott, a békafajzat elhajolt a kő útjából. Jade csak annyit érzett, hogy a lény nyirkos marka rákulcsolódik a jobb alkarjára. A következő pillanatban pedig már maga elé rántotta. A lány felsikoltott.
– Elkaptam!
A zsoldosok egyszerre fordultak a társuk felé.
– Jó munkát végeztél, Bartek – mondta rekedtes hangján a copfba kötött hajú zsoldos, aki még mindig vesszetül markolta a gépfegyverét.
A zring-ta megmarkolta Erica állát, és felmorgott.
– Gyertek elő mindketten, és hozzátok a lányt. – A zring-ta körbefutatta dülledt szemeit a fákon. – Mert akkor kitöröm a csontos kis csirke nyakát. Elég hangosan roppanhat, úgy mint a száraz ág.
Megnyalta a száját.
– Na, csere… Van nálam egy nőstény, cserébe kérek egy másikat.
– Szerintem baszott jó ajánlat – bólogatott a vörös páncélos. A kwizek hangosan felkacagott. A leszállóegység megállt a fák felett, a gépágyúit az elő lépő Hawkinsra szegezte.
Neyy is lemászott a fa törzsén, de a manot még felnézett az egyik fára, majd Jade-re.
– Na, hol a lány?
Hawkins feltartotta a kezét.
– Szerintem a dinoszaurusztól két méterre – válaszolta a férfi, a copfba kötött hajú zsoldosnak. A fickó a szemeit meresztette rá.
Nyikorgás hallatszott, ahogy félre siklott a karám ajtaja. Majd hirtelen elősétált a több méteres bestia. Beleszagolt a levegőbe, majd elindult a szomszédos karámba lévő növényevők felé.
A zsoldosok felé fordultak, és eszelős ordítással egyszerre nyitottak rá tűzet, a szörnyeteg elszökkent a golyók útjából, a támadói irányába nézett, és felsikította. Fejét leszegte, majd elindult feléjük.
Két lépésben a kwizek előtt termett, kinyitotta a száját, és a következő pillanatban le is nyelte.
Erica belekönyökölt Bartek hasába. A lény felhörgött fájdalmába, és elengedte a lányt. A csapatszállító a ragadozó felé fordult, a gépágyúi célba vették az állatot.
Erica ekkor egy fémes villanást látott átszáguldani a levegőn. Hamarosan kivette a formáját is. AT volt az…
AT mindent úgy tett, ahogy Hawkins mondta neki. Ott maradt a hajón, nem akart beleavatkozni a szervesek ügyeibe.
Russel fel alá járkált, hallgatta a kinti csata zajait, néha megeresztett egy nem kellene segíteni kérdést. AT kiállt a rámpa szélére és figyelt.
Látta amikor Erica Jade beleesett a vízbe, amikor a leszállóegység – a robot szenzorai egy Mark I-es Pteranodonként azonosították – tűzet nyitott rá, majd azt is amikor az egyik zsoldos élő pajzsként használta. A robot ekkor döntött.
– Utasítás: Vigyázz a hajóra.
Russel arcán a döbbenet látszott. A robot lerohant, elrugaszkodott, majd megkapaszkodott az egyik fatörzsön. Majd átugrott egy másikra. A fémkarmai könnyedén belemélyedtek a fakéregbe, szilikonból készült műízmai elég erősek és rugalmasak voltak, hogy a robot két méteres ugrásokat tegyen, a vizuális szenzorai segítségével minden mozgást észrevett a tisztáson, ahogy az akusztikus érzékelőivel kivette a legapróbb pók neszezését is a bozótban.
A taktikai komputere pillanatok alatt felmérte a helyzetet. Egy dinoszaurusz – egy acrocanthosaurus, ahogy az adatbázisában beazonosította – épp felfalt egy kwizeket, az egyik életben maradt zsoldos hátrálni kezd, ahogy a másik elengedte Erica Jade-t. A leszállóegység egyből a két zsoldos felé lebegett, az ágyúit pedig a hatalmas ragadozó felé irányította. AT taktikai komputere az információk alapján azonnal veszélyességi sorrendet állított fel.
És ennek az élén a jármű állt. A kiszálló nyílása szabad… taktika hiba. Ráadásul hat kötél is lelógott onnan. AT ezt hívta a taktikai tervben lévő résnek.
A robot átszökkent a levegőn, a legszélső kötelet vette célba, kinyújtotta érte a bal kezét. Az ujjai körbefonták a kötelet. A lábaival körülfogta a kötelet, és elkezdte felhúzni magát rajta.
A sínágyúk újra felugattak. Erica és Hawkins elrohantak az útjukból, az acrocanthosaurus elugrott az útjukból, a szájával pedig a zring-ta felé kapott.
A zsoldos rémült brekegéssel ugrott el az útjából. A Neyy nevű manot rohanni kezdett az ellenkező irányba. A másik zsoldos becélozta a lény fejét, és lőtt.
A teremtmény időben bukott le. A golyó leszakított egy kisebb darabot a taréjából.
A lény ránézett a szervesre.
Ha AT szerves lett volna, akkor egy pillanatra azt gondolta volna, hogy megsértették a lény hiúságát. Az acrocanthosaurus a férfi felé fordult, az állkapcsa lecsapott.
AT ezt már nem látta.
Minden figyelmét arra fordította, hogy felmászon a kötélen. Már a felénél járt, amikor a műszerei jelezni kezdtek, hogy a kötelet tartó foglalat kilazul. A robot agya villámgyors megoldást kínált. Elengedte a kötelet, majd felugrott, a következő pillanatban megragadta a nyílás peremét, és felhúzta magát.
Pont akkor, amikor a fémlemezek lassan a helyükre emelkedtek. AT felmérte a környezetét. Egy nagyobb helyiségben volt, a falak mentén ülések. Vele szemben pedig egy ajtó, ami zárva volt.
AT odarohant, majd megnézte az ajtó melletti panelt. A szenzorjaival átvilágította, megvizsgálta a belső felépítését. Az integrált áramkörök szövevénye nem kínált semmi olyat, amivel betudott volna jutni a pilótafülkébe.
A helyiség hírtelen előre dőlt. AT felugrott a falra, karomra emlékeztető ujjait fémbe mélyesztette, miközben a lábain lévő közben átállította a szenzorjait, hogy érzékeljék a szerves nyomokat a gombokon.
Az ezüstös négyzetbe feketélő tíz kockán a következő pillanatban kékes foltok jelentek meg. AT szenzorai regisztrálták, hogy mely számozott gombokon találhatóak ezek a nyomok. 5-8-3-1-2
Ezekből a processzora kombinációkat hozott létre. Szám szerint hatot. AT beírta az elsőt. A lámpa a panel tetején vörösen gyulladt fel.
Zúgás hallatszott, mikor a hajó padlója lenyílt.
AT számított rá, hogy a hajó belső falát hamarosan demagnetizálják, hogy aztán ő kizuhanjon.
A robot a második kombinációt is beütötte.
A piros lámpa megint felvillant.
AT-nek nem voltak érzelmei, nem érzett dühöt, beírta a harmadik kódot…
A piros lámpa zöldre váltott, az ajtó félresiklott. AT behajolt a gép pilótafülkéjébe. A gépet vezető torzonborz lény ránézett, a szemei tágra nyíltak.
A robot elkapta a vállát, és kirántotta, majd kidobta a padlón tátongó nyíláson. A robot benyomult a szűk helyiségbe, a tüzér – egy skrudd- felszisszent, majd előkapta a pisztolyát. A robot karomra emlékeztető ujjai a csuklója felé fonódtak.
A lény felsikított, reccsenés törte meg a fülke csendjét. AT beverte az idegen fejét a pilótafülkét elölről határoló üveglapba. A skrudd elájult, a feje a vezérlőpultra hanyatlott.
A robot leült, megragadta a kormányt. Előretolta a botkormányt, ezzel egyenesbe hozta a Pteranodont, majd elindult Hawkinsék felé.
Erica elugrott a gépágyú lövései elől. A hátára érkezett, de nem pihenhetett sokáig. Egy árnyék borult felé. A dinoszaurusz szája kinyílt, és lecsapni készült, de a lány elgurult az útjából.
– Hülye T-rex.
Morogta a lány, felpattant, majd futni kezdett. A vadállat a nyomában. A zring-ta még a lány elé állt, de Jade ökle lecsapott, mire a lény ájultan esett össze. A ragadozó dinoszaurusz lábai csak pár centiméterrel kerülték el az ájult lényt.
A fák közül egy fehér bundás manot rohant ki.
– Be kell terelni. Valamivel be kell csalogatni a karámba.
A fémketrecben álló parasaurolophusok felbőgtek, nekimentek a rácsoknak, amikor megérezték a közeledő dinoszaurusz szagát.
A lény pillanatok alatt a lány hátánál volt. Erica jobbra szökkent a ragadozó állkapcsa elől. Az üresen csattant össze.
– Van csali!
Balra fordult. A szíve a torkában dobogott, a tüdeje minden korty levegőért keservesen megküzdött. A szemei egyszerre figyelték a talajt, és a fákat, néha hátra sandítottak az óriási hüllőre.
A fehér bundás manot közben felmászott a karám tetejére. Neyy és Hawkins a szörnyeteg nyomába eredtek. Erica tudta viszont, hogy Neyy nem fog vért ontani, ahogy Hawkins sem.
A bestia karámja már előtte volt. A dinoszaurusz felkészült, hogy előre ugrik. Erica az ösztöneire bízta magát. Érezte a teremtmény hústól és haláltól bűzös leheletét. A lány szembefordult a ragadozóval. A lény hátraszegte a fejét, kinyitotta a száját, és lecsapni készült. A lány elugrott az útjából. A bestia beviharzott a karámba. Pendülés hallatszott, amikor neki ment a fémrácsoknak.
Aztán egy fájdalmas ordítás.
Erica felállt, és felsóhajtott.
Hawkins és Neyy ekkor értek oda. A lány rosszul érezte magát. Vizes volt, mocskos volt, izzadt.
– Hawkins – A lány leporolta magát, de a ruhája merő föld és víz volt. – Remélem, hogy lesz időm lezuhanyozni…
A fák koronája felett megjelent a leszállóegység. Erica szava elakadt, de Hawkins megvonta a vállát.
– AT működött. Ez a robot mindent megtesz, hogy sírva küldjem majd az ócskavastelepre.
Russelnek ez volt élete egyik leggázabb beszélgetése. A fiú épp a pilótafülkébe ült. AT pillanatokkal azelőtt elviharzott. Steven pedig nem tehetett mást, mint hogy ott ült Hawkins székébe és hallgatta a lövések és az ordítások távoli zaját, és remélte, hogy a társainak semmi baja nem esett.
A társai.
Két nap alatt annyi dolgon keresztül mentek, hogy valahogy megtanult kötődni hozzájuk. Ha vége lesz ennek az egésznek, hiányozni fognak.
Ekkor csipogott fel a kommunikátor, jelezve a bejövő hívást. Steven, Erica helye felé nézett, majd nyelt egyet.
Nem akaródzott fogadni a hívást, bár látta, hogy Erica hogy csinálja.
Én csak vendég vagyok a hajón.
A második csipogásra Russel már odapattant, és megnyomta a hívást fogadó gombot. Hawkinsék el vannak foglalva, és ő őrzi a házat.
– Hawkins? – A hang ravaszkás volt, számító és kapzsiság színezte meg.
– Kolge-mar?
– Te meg gondolom a Kalgori törő. Az, amit hallok, ott fegyverropogás? – Russel válaszolt volna. – Az. Hawkinsék bajba keveredtek mi? Jó, ha kikeverednek belőle, add át neki a következő üzenetet. Remélem, ennyit rád bízhatok. Menjetek a Daloló Vízi Emberhez.
– Hogy mi?
– Kérdéssel kérdésre? – Egy repedtfazék hangú üvöltés hallatszott. – Az egy acrocanthosaurus volt ugye? Az volt, ezer közül megismerem a hangját. Add át azt is Hawkinsnak, hogy a terv rám eső részét teljesítettem.
Bontotta a kapcsolatot.
Russel csak pislogott. Most érezte azt, hogy mennyire különös, másik világba téved. A Telluson az embereknek az volt a legnagyobb problémája, hogy ne késsék le a reggel csővasutat, de a Külűrben pedig az, hogy megéljék a jövő hónapot.
Nem érezte még magát ilyen élőnek.
Russelnek erre innia kellett. Felállt, kisétált az ebédlőbe. Csönd volt, csupán a helyi állatok hangját hallotta. Megdermedt, majd megfordult. A rámpa le volt eresztve, az ember méretű nyíláson keresztül pedig jól látszott a tó negyede, a partján vezető út, amin Hawkinsék közeledtek. Erica sáros volt, Hawkins testét karcolások borították. A karjában Alyssát tartotta. A lány fáradtnak tűnt, és gyengének. Russel még nem látta ilyen emberinek. A hátuknál Neyy és AT haladt. A manot bundája néhány helyen megpörkölődött. Ágak és levelek akadtak bele. AT úgy ahogy makulátlan volt, ahogy a mellette haladó fehér manot.
– Eyiah, gondolom, szólsz a hatóságoknak?
– A kis szabadidős programotok szerintem felverte a környéket. Nyugalom, hálás vagyok annak a három akasztófavirágnak, mert felrobbantották a laboratóriumomat. Átadom őket, persze miután már elmentettek.
– Lance Morrow névre postázd a tartózást.
A többiek felmentek a rámpán, míg Neyy ott maradt az Eyiah nevű manotól elbúcsúzni.
– Nézd, már egy karcolás sincs rajta – mondta Trent. Erica elment Russel mellett, majd rámosolygott.
– Jó dolgod volt itt, úgy látom.
Russel utánuk ment. Hawkins közben bevitte a lányt a lakrészébe, majd elindult a pilótafülke felé.
– Történt valami vész a hajóval?
– Kolge-mar üzent – nyögte ki a törő. – Üzeni, hogy menj a Daloló Vízi Emberhez. Nem tudom, hogy mit jelenthet.
–Shireen rendszer – mondta Hawkins, majd ledobta magát a székébe. A VTOL hajtóművek felbőgtek, amikor Hawkins aktiválta őket. A hajó megremegett, a konyhában lévő fémedények összekoccantak.
– Ne mondjátok már. A szirének ilyen sellők voltak, akik a dalukkal csábították magukhoz a matrózokat.
Erica megvakarta a tarkóját, majd Stevenre nézett.
– Hawkins, a szirének madárfejű, emberfejű dögök voltak?
– Kolge-marnak nem erőssége a mitológia – szólalt meg Neyy hangja. Russel félreállt a pilótafülkébe belépő manot útjából. Az letette magát a székbe.
– Eyiah üzeni, hogy legközelebb lehetőleg ne hozzuk a barátainkat.
Hawkins erre felnevetett. Russel elmosolyodott, ahogy Erica is.
– Jaj szükség lesz a jó kedvünkre srácok.
Erre Russel arcáról lefagyott a mosoly.
– Hogy mi?
Hawkins rásandított. A Renegát közben a fák lombjai felé emelkedett, majd kilőtt a légkör felé.
– Lesz fent egy elég nagy problémánk…
