– Erre a devliai beleevett a levesbe! – kiáltott fel Venta-tyr, majd megszólalt. – Venta, ez olyan mint a bejid pisi! Erre én: Persze mert ez az, de legalább eredeti.
Egyenként kacagtak fel. Kolge-mar is, de ő sokkal erőltettebben. Ránézett a kronométerére. Már itt kellene lenniük.
Irox intett neki. Kolge-mar leugrott a székről, majd elindult a skrudd felé.
– Az éjsakálok elszabadultak, valamint valaki tönkretette a palota teljes biztonsági rendszerét. Elkaptuk a fickót.
– Foglalkozok vele az este után, ami katasztrófális – morogta Kolge-mar.
– Pedig már lefoglaltam egy verdániai szafariutat.
– Csak akkor, ha te is vadászol.
– Csináltam egy új vadászfegyvert, csak magának – mondta Irox. – Nem fog felrobbanni a kezében.
– Már annak is örülni fogok, hogy ha csak füstölögni fog.
A trixi kinevezése egyre jobban halványodott. Visszaült Venta mellé.
– Kedves rokon, mesélj már, miért vagy ilyen morcos.
– Fűszeres volt a vacsora.
Venta felkacagott. Kolge-mar a szemét meresztette erre. Szép kis este, és a feje is kezd fájni. A fiai a többi vr’a kölyökkel épp valami táblajátékot játszottak.
Kolge-mar pedig már eldöntötte, hogy mit fog neki dolgozni Hawkins.
Ekkor kicsapódott az ajtó, majd belépett egy aranyruhás vr’a ceremóniamester.
– Kolge-mar! Felkészültél e arra, hogy trix légy?
Kolge-mar felnézett, egy pillanatig pislogott, majd felpattant a székére, és visszakiáltotta a választ.
– Készen vagyok továbblépni!
Az ajtón ekkor Kagge lépett be. A kezében a hat berrílrúd, Venta-tyr jelölésével. Kolge-mar meglátta Hawkins csapatát az ajtóban, ahogy figyelik a szertartást.
Kagge meghajolt, majd átnyújtotta Kolge-marnak a hat aranyrúdat. A vr’a megnézte a rajtuk lévő ábrát, megszagolta, megnyalta. Semmi kétség!
– A nevem Kolge-mar volt!
Venta-tyr ránézett, vetett egy pillantást a rudakra.
– De mától a neved, Kolge-trix! – kiáltott Venta-tyr.
A vr’ak a teremben egyszerre kezdték el ütögetni az asztalt. A fanfárok győzelmi dalt játszottak.
– Üdvözöld Kolge-trixet, ki lépett egy lépcsőfokot.
Kolge-mar ott állt a csődület közepén, és mosolygott. Győzött…
Alyssa és Hawkins az ágy szélén ültek. A lány szégyenlősen Trenre nézett. A férfi megpróbálta befogadni a lány minden vonását. Nem engedi, ez már nem egyszerű telepátia volt. Volt egy vonzalom a lány iránt a lelke mélyén.
– Alyssa… – azon volt, hogy elmondja a lánynak az érzéseit.
– Hawkins, mennem kell.
A lány felállt. A férfi úgy érezte, hogy valaki kést forgat a szívébe.
– Miért? Ellenél a hajón, a többiek megkedvelnének.
– És veszély lenne az életetek – válaszolta a lány. Lesütötte a szemét. Még sápadt volt a méreg utóhatásaitól. A szeme sarkából egy könnycsepp indult meg. – Vadásznak rám. Akhas az első fejvadász volt, de több is jöhet. Ezért engedj el, ha jót akarsz.
– Soha nem foglak elfelejteni – mondta Trent. A lány leguggolt a férfi elé, majd csak ennyit mondott.
– Én se téged – majd megcsókolta. Hawkins egy pillanatra újra a Flynnen volt, ami a járvány kitörése előtt volt. Nem érezte, ahogy a lány keze a halántékához ér.
A következő pillanatban elsötétült minden.
Hawkins az ágyon feküdt, majd a szemei felpattantak. A lány nem volt sehol, és a feje iszonyatosan fájt. Kintről egy légpárnás motorjainak a zúgása hallatszott, ahogy leparkolt a palota előtt.
Mi is történt?
Hawkins elindult kifele.
Emlékezett. Alyssa belenyúlt az agyába, és mindent visszacsinált. Valahogy szabadnak érezte magát. Igen ez történt, semmi más.
Az izmai sajogtak a larnnal vívott harc miatt. Átsétált az előtéren. Az udvaron látta, hogy az elaltatott éjsakálokat ketrecbe rakják, és elszállítják. A légpárnás leparkolt. Az oldala félresiklott.
– Kolge-mar! – kiáltott fel, amikor a vr’a kiugrott a jármű belsejéből.
A vr’a peckesen odasétált.
– Fiúk, ne már! – Hallatszott Morrow hangja. Két kwizek rángatta oda hozzájuk.
– Azt mondod, hogy ismered – mondta a bal oldali testőr. A hírszerző tiszt megszólalt.
– Ugye egy csempészhaverod vagyok, igaz?
Hawkins elgondolkodott. Morrow mentette meg az életét, ő lőtte ki a golyót, ami végül megsebezte a larnt.
– Egy csempészgyerek, aki a haveromnak mondja magát.
– Tartozik nekem ötvenezerel.
– Meg fogja adni – mondta Trent. A kwizekek elvezették Lancet. – Ha kell én hajtom be rajta.
– Remélem is. A nevem innentől Kolge-trix! – mondta a vr’a büszkén.
– Na, gratulálok! – kiáltotta Trent. A légpárnásból ekkor szállt ki Hawkins csapata és Kagge. – És mi lesz most?
– Ilyen szolgától, mint te óvjon meg az univerzum Hawkins – morogta a vr’a. – A hajód a dokkoknál lesz. Ha kell valami meló, akkor szólj.
– Szólok – mondta gúnyosan Trent. A vr’a elsétált onnan. Hawkins a csapatának a tagjaira nézett, majd odarohant hozzájuk. Mindenkit megölelt, még AT-t is.
– Vége van, srácok! – kiáltotta Hawkins.
– Szuper! – kiáltotta Erica.
Neyy megállította Hawkinst.
– Innentől megbecsülöd a szabadságot?
Trent beszívta a levegőt, majd bólintott.
– Aha.
– Nagy francokat fogod – mondta Neyy mosolyogva, majd átölelte a barátját.
