– Krllll – sziszegte el a gorombaságot Malakash, majd teljes erejéből rácsapott a pultra. Morrow némán figyelte a hajó helyén lévő üres űrt.
Kicsúsztak a kezéből. Hawkins képességei nem koptak az évek alatt. Amiket a hadseregnél tanult, úgy látszott ki egészítette a Külűrben szerzett jártasságokkal.
Morrow fütyölni kezdett. A szíve vadul vert, az a veszély fenyegetett, hogy szétroppantja belülről a férfi bordáit.
– A Vyrlaxon lesznek.
A devliai elmosolyodott, kilátszottak hegyes fogai, amik a rothadástól sárgák voltak. Morrow arcába a rothadó hús szaga csapódott.
– Ha gyorsan oda akarnak érni, akkor a Shireen rendszerbe kell menniük. Onnan már csak egy ugrás, és a Vyrlaxon is vannak. Mérget mernék rá venni.
Morrow bólintott. Hawkinsnak elég sietős volt, biztos, hogy határidőre kellett a bolygóra eljutnia. Kolge-maral ő sem húzott volna ujjat…
– Csak nem hiszem, hogy a haverod olyan örült, hogy ott navigáljon és ugrást hajtson végre – Malakash beszéde lassulni kezdett, csak ritkán nyalta meg az ajkát. A gyorsító hatása múlni kezdett.
Morrow tudta, hogy mi jön. Malakash behelyez egy újabb ampulát. Ekkor vijjogtak fel a hajó műszerei. Morrow a Qwar előtti hologramra nézett. A korvett apró hologramjától pár egységnyire jobbra három színes folt jelent meg.
A következő pillanatban pedig három fénygömb vibrált fel, amik a következő pillanatban szétrobbantak, a helyükön három tezanoid cirkáló tűnt fel. A testük csészealj alakú volt, a hasukra diszkosz alakú hajtóműgondolákat erősítettek. A burkolatukat feketére festették.
Lance lesütötte a szemét. Már csak ezek hiányozták, bár a tezanoidok névleg a Domínium tagjai voltak, de kereskedelmi kapcsolatban álltak a vegaiakkal.
Felpittyent a kommunikátort. Morrow keze a hívásfogadó gomb felé mozdult.
– Mi a francot csinálsz?
– Nem akarom, hogy leradírozzanak minket az űr színéről. A tezanoidok együttmükődést várnak, és ennek az is a része, hogy fogadjuk a hívásukat.
Lance megnyomta a zöld négyzetet az éríntőképernyőn. A hangszóróból kerepelés és sziszegés hallatszott, csiripeléssel keveredve. A kommunikátorba szerelt tolmácsgép automatikusan fordított…
– Önök megsértették a Tezanoid Matrichaátus és a Manot Köztársaság területét. A két szélső hajó lassan felzárkozott az elő lévő cirkáló mellé. Elől a burkolat egy része félresiklott, csúf külsejű fegyverek emelkedtek ki mögöttük. – Hagyják el, mielőtt tűzet, nyitunk magukra.
Rakéták és gammavetők. A gammavetők gammasugarat lőtt ki. Ez elég energiaigényes fegyver volt, de a pusztítás, amit végzett halálos volt. Felbontotta a szerves anyagon belül a molekuláris kötéseket, átmetszette magát a fémen.
Malakash újra belenyúlt a zsebébe, és előkapott egy újabb fiola fehér port.
Lance kezei ökölbe szorultak.
– Ugye azt nem most akarod magadnak beadni?
– Az én hajómon akkor adok magamnak lök…
Lance ekkor a bal kezének élével teljes erejéből lesújtott a devliai tarkójára. A devliai felhorkant, a feje előrecsuklott. A fiola kiesett a kezéből, és elgurult.. A quilin a férfi felé fordult, de Lance megrázta a fejét. – Rendbe jön. A devliaiaknak hírhedten kemény a tarkócsontjuk és a koponyájuk. Most pedig ugorjunk a Shireen rendszerbe oké, ha csak nem akarod, hogy azok az úriemberek ott – a fejével a cirkálók felé bökött. – Kiradírozzanak minket.
Qwar ránézett a cirkálókra, a székében rángatózó és krákogó Malakashra, aztán Morrowra. Lance higgadt volt, pontosan ilyen helyzetekre képezték ki.
– Na?
A gammaágyúk végén már kék villámok kezdtek el cikázni. Qwar dühösen felvartyogott és aktiválta a parittyahajtóművet.
A szemük elé táruló látvány gyászos volt. A Shireen már nem volt bolygórendszernek nevezhető. A közepén egy vörös óriás pöffeszkedett, amitől távolabb egy tőle kisebb vörös gömb keringett, a felszínét barna vonalak és foltok díszítették: egy barna törpe, ami körül asztreoidák lebegtek, halálos koszorút alkotva körülötte. Egykor a Shireen közepén álló csillagnak is voltak bolygói, de egyszer felfúvódott, a hozzá közel keringő bolygókat elnyelte, míg a tőle biztos távolban lévő kísérőit annyira felhevítette, hogy azok darabokra robbantak szét. míg végül pályára nem álltak a nap társcsillaga körül.
Hawkins kioldotta a hevedert, majd felállt, de még odaszólt a többieknek:
– Ha bármi is lenne, szóljatok.
Kisétált, átment az ebédlőn. Az asztalnál Russel ült, teát kortyolgatott, és a gyomrát simogatta.
– Rókáztál.
Steven felnézett.
– Közel álltam hozzá.
Hawkins halványan elmosolyodott.
– Jó srác vagy, ha behánynál a hajómra, akkor bizony te mosnád fel.
A srác elsápadt, eltátotta a száját. Hawkins már nem törödött vele. Belépett a szobájába. A lány az ágyban feküdt, mellette AT strázsált.
– Kijelentés: A lány kirepült a szobából és elkaptam.
– Még megtartunk – mondta Hawkins. Bár magában elismerte, hogy Werd csak egyszer sózott rá egy robotot, de jó szolgálatot tett. – Kimennél?
– Kijelentés: Azért élek, hogy szolgáljak.
Hawkins leguggolt a lány mellé, majd jobban megnézte az arcát. Kisimított egy tincset az arcából. Annyira hasonlít. A lány szemei lassan kinyíltak. Már nem egy gép céltudatossága csillogott bennük, hanem félelem és halványan bűntudat.
Trent megvárta, míg AT kimegy.
– Megvagy?
A lány erőtlenül bólintott. Hawkins nem tudta, hogy ezt a lány által átprogramozott tudata mondatta vele, vagy valóban aggódott érte.
– Már emlékszek. Öt éves lehettem, amikor először voltam képes erre. Úgy hallottam az emberek gondolatait, mintha csak hangosan kimondták volna. Az apám tudta ezt, hasznosnak találta. De aztán jött Ő, és elvitt. Egy ketrecbe kerültem…
– Rabszolgakereskedők.
– Jött a Professzor. Nem tudom a nevét, de a gondolatai, mint egy kés pengéje. Hidegek, mint azok az eszközök, amiket használt. Fájtak…
Alyssa jobb szeméből elindult egy könnycsepp, nedves barázdát húzott a bőrén.
– Egy nap pedig már nem önmagam voltam. Egy sötét helyre kerültem. Láttam kívülről, hogy mit teszek. A Gép volt az, nem én…
Hawkins közelebb hajolt.
– Amit a gép csináltál, azt nem tudod visszacsinálni?
Alyssa felsóhajtott, becsukta a szemét. Kinyújtotta a kezét, az ujjai a férfi csuklója köré fonódtak. Olyan puha és meleg volt az érintése. Trentben emlékek törtek fel. Egy pillanatra újra látta maga előtt őt és Aileent a domb oldalában, ahogy egymás mellett feküdnek, de nem érezte az agyába nyúló kezet, semmi sem volt.
A lány újra kinyitotta a szemét.
– Nem tudom, hogy kell.
Hawkins beletúrt a hajába, és dühébe legszívesebben ordítani tudott volna. Felállt, és lenézett a lányra.
– De még képes lennél rá?
A lány megint bólintott.
– Csak még nem tudom, hogy kell.
Felbúgtak a Renegát riasztói.
– Hawkins, esemény van.
Trent még egy pillanatig állt, sarkon fordult, és kiment a kabinból.
– AT, vigyázz rá.
A robot bólintott. Russel felpattant a székéről.
– Mi történt?
– Menj a kabinodba – mondta Hawkins. – Az ágyba hevederek vannak, amik ha megszűnik a mesterséges gravitáció akkor a helyeden tart.
– Megszűnhet a gravi…
– MENJ MÁR, HÜLYEGYEREK.
A srác megfordult, és a kabinja felé kezdett el futni. Hawkins megrázta a fejét, majd bement az irányítóba.
– A haverod kitartó.
Mondta Erica.A korvett alattuk lebegett. Hawkins lenézett, majd felsóhajtott.
– Nem lőnek ránk. – Előretolta a kormányt.
A Renegát nyílvesszőként lőtt ki, majd elindult a barna törpe felé. A korvett csak mozdulatlanul lebegett továbbra is.
Itt valami gond van, de Morrownál mindig akad valami gond…
Mondta magának, amikor berepültek a szikladarabok közé.
Lance lebukott Malakash öklének útjából. A devliai már szinte az ugrás pillanatában felébredt. Felugrott és dühös vadállatként vetette magát Morrowra. Persze a férfi idejében hátraugrott, majd megindított egy rúgást a devliai hasa felé. A zsoldos felhorkant, majd összegörnyedt, a gyomrát markolászva. A zsebéből kis fiolák estek ki, amik meg se álltak a falig. Malakash az utolsót elkapta, hosszú, csontos ujjai összezárultak körülötte.
– Az én hajómon, akkor adok magamnak löketet, amikor akarok.
Lance leguggolt a szánalmas teremtmény mellé. Qwar nem sok vizet zavart, szinte sóbálvánnyá dermedve figyelte az összecsapást.
– Elegem van belőled. Egy rohadt narkós vagy, nem mintha sajnálnálak, sőt ha vége ennek a szarnak, és elkapjuk őket, akkor a tőlem kapott pénzből annyi baszott narkót vehetsz, hogy három napon belül kocsonyássá lökhetted az agyad. Hidd el, jót tenne ennek a galaxisnak. A pénzed most ment bele abba a ki cseszett kőmezőbe.
– Ez a hajó túl nagy, hogy ott manőverezzen – hörögte Malakash.
– És mi van a Sakálokkal?
Ezeket a kis játékszereket még egy másik közös balhé után adta Malakashnak fizetség gyanánt.
– Megvannak.
– Akkor ideje, hogy használd őket…
A Renegát végigsuhant egy asztreoida fekete felszíne felett, majd jobbról megkerült egy kisebb sziklát, majd elrepült egy nagyobb jégdarab alatt.
– Be egy elcseszett sziklamezőbe – morogta Neyy. – Szóval bujkálunk, amíg Kolge-mar meg nem jön, és az mikor lesz?
– Tudod milyenek a vr’ak szeretnek késni.
– Vagy nem eljönni – válaszolta Erica. – Rossz előérzetem van…
Trent a lány felé fordult, és elővette a legmegnyugtatóbb vigyorát.
– Csináltam már ilyet. Akkor is ilyen volt…
–Hol?
Hawkins lassan haladt, a szemeivel folyamatosan az asztreoidok közötti utakat figyelte.
– Szimulátoron, az akadémián. Igen, majdnem vadászpilóta lettem, csak egy baromarc beszólt nekem, ezért orrba vágtam. Nyugi, tudom, hogy mit csinálok.
Neyy a képernyőt fürkészte, majd felsóhajtott.
– Van egy kis probléma.
Hawkins odanézett. Ez nem jelentett jót. Egy háromdimenziós térképen mutatta a körülöttük lévő űrt. A barna törpét egy vörös gömb jelölte, körülötte szabálytalan testek jelölték az asztreoidokat. Hat piros pont közeledett hátulról. U alakzatban.
– Űrhajók? – kérdezte Erica, miután megnézte a képernyőt.
– Kisebbek – mondta Hawkins. – Ezek drónok. Sakálok.
– Drónok.
Jade elsápadt.
Hawkins nyelt egyet. Utált automata gépek ellen harcolni, főleg a Sakálok ellen. Ezek tulajdonképpen rakéták voltak, de egy gépagy vezérelte őket. Csupán néhány száz volt rendszeresítve a Domíniumi haditengerészetnél, halálos fegyverek voltak. Mint minden más fegyvert arra építették, hogy elpusztítsa a célpontját.
De egy olyan fegyver, ami önmagát irányítja, ráadásul a társaival kommunikál, segítséget kér, és együtt cserkészik be az áldozatukat. És az egészet egy kisebb fúziós reaktor hajtotta, ami becsapódáskor csúnyán robbant, magával rántva a céltárgyat is.
A kötelék szélén lévő két rakéta egyből levált az alakzatról, és felgyorsított. Hawkins lejjebb vitte a Renegátot.
A két rakéta Hawkins nyomába eredt. A jobb oldali elől halad, a másik tízméternyire lemaradva tőle követte. Az elülső Sakál hirtelen felgyorsított, a Renegát nyomába eredt. A társa pedig balra kanyarodott, majd eltűnt az aszteroidák között, a Renegát szenzorai elől. Hawkins ekkor látta meg az eléjük tornyosuló hold nagyságú jéggolyót. Hawkins felé kormányozta a Renegátot. Hamarosan teljes szépségében feltárult előtte a kanyonok és kráterek által szaggatott piszkosfehér felszín.
– Egy hűvös helyről jöttem – morogta Erica –, minden vágyam, hogy egy ilyen jégdarabon haljak meg. Kösszi Hawkins.
Trent kiszúrt egy Z alakú repedést a jégtömb felszínén.
– Neyy te hallottál valamit? Mert én bizony semmit…
– Hawkins, inkább az utat nézd.
A szállítóhajó süllyedni kezdett, majd pillanatok alatt már a Z alsó szárában repült. A szurdok szűk volt, a Renegát épp hogy elfért benne. Az aljából ember méretű jégtüskék álltak ki, valamint kék és zöld gázbuborékok. Trent tudta, hogy ezek robbanékonyak, szinte természetes taposóaknák voltak. A drone átment zuhanórepülésbe, majd 2 méterrel a szurdok aljától majd felhúzta az orrát. Nagy ívben kikerülte balról egy két méter magas jégoszlopot.
Hawkins felemelte a Renegátot, és átrepült egy döglött sündisznóra hasonlító jégalakzat felett. Befordult balra a kanyarba, a drón pedig utána.
A következő szakasz kisebb volt, a Renegát szárnya beleütközött a bal oldali falba, egy kisebb jégdarabot leszakítva belőle. Karistoló hang töltötte be a hajó belsejét, amikor a Renegát hasát végigsúrolta egy jégoszlopnak a teteje. Hawkins a füléhez kapott, Neyy elgyötört harcot vágott.
– Hawkins, melyik állatkertben tanultál meg vezetni?
csattant fel Erica.
– A tengerészeti akadémián mondtam már!
Trent látta a képernyőn, hogy a rakéta felgyorsít. A kanyon egy részen újra kiszélesedett. Épp elégé, hogy balra kormányozza a hajót. Két méterre észrevett a hajó előtt egy kékeszöld foltot a jégen. Gázbuborék.
– Neyy, lőj rá.
A manot egyből észrevette, és megnyomta az elsütő gombot. A sínágyuk lövedékei átégették a jégréteget, a gázbuborék pillanatok alatt vörös tűzgolyóvá változott, ami miniatűr szupernóvaként törte át a jeget. A Renegát átrepült rajta, de a drone szenzorai az erősebb hőforrást vette célba. Az elillanó gázok még nem kristályosodtak ki az űrben, mikor a Sakál orral belement a robbanás helyén maradt kráterbe. A drón helyén egy lángfelhő emelkedett. A másik Sakál felülről csapott le a Renegátra. Trent előretolta a botkormányt. A drone mielőtt neki ütközött volna a repedés aljának, felhúzta az orrát, és egyenesbe hozta magát, és tovább folytatta a Renegát üldözését. A szurdok egyre kisebb és kisebb lett. A Renegát már alig tudott manőverezni. A rakéta nagyobb sebességre kapcsolt… Neyy tűzet nyitott… a drone megpróbált balra kitérni, befúródott a kanyon falába, embernyi darabokat szaggatva le.
Hawkins ezért utált automatikus harci eszközök elől menekülni. Egy szerves pilótának két dolga volt egy csatában. Túlélni és teljesíteni a feladatot.
Egy gépagy által irányított eszköznek pedig csak egy. Elpusztítani a célpontot, magával együtt.
Egy harmadik drone is elhúzott felettük, majd elindult a szurdok alja felé. Hawkinsnak nem kellett fejszámolózseninek lennie ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a rakéta hamarosan pont telibe találja őket. Trent lelassított, majd kiemelte a Renegátot az árokból. A rakéta ekkor már rég a felszín felé tartott, majd felszökkent, célba véve a hajó hasát.
Hawkins balra kanyarodott, majd csigavonalban haladva feljebb kormányozta a hajót. Szerencsére a Sakáloknak akármilyen fejlett gépagya volt, de akkor is mindig az egyszerűbb megoldást kereste: a két pont között a legrövidebb út egy egyenes vonal. A drón felrepült Hawkinsék után. Trent ekkor beröppent egy nagyobb asztreoida mögé.
A Sakál három társa akik eddig fent várakoztak, hirtelen a nyomukba eredtek. A Renegát jobb oldalát célozták, egy kisé eltávolodtak egymástól. A Renegát megfordult, és elindult az asztreoida mező széle felé.
– Hol a francba van Kolgi? – kérdezte Erica.
A lentről támadó dron már olyan közel volt a hajó hasához, hogy szinte már be is kopoghatott volna. Neyy ekkor fogta be a célkeresztbe. Az ágyuk feléjük fordultak, és tűzet nyitottak. A rakéta balra szökkent a lövések elől, de a lövedékek így is súrolták a jobb oldalát. A dron a saját tengelye körül kezdett el pörögni, és neki ment az egyik asztreoidának. A robbanás nagy erejű volt, a hőjel a bal oldali drone-t arra késztette, hogy irányt váltson. Hawkins ezt használta ki. A Renegáttal balról közelítette meg a Sakált. A gép egy roncsfelhővé vált.
Hawkins élesen hátrafelé kanyarodott az űrhajóval, majd felrepült, aztán a feje tetejére állította a gépet. A két drone a nyomában. Hawkins visszafordította normál helyzetbe, majd kikerült jobbra egy Renegáttal egy méretű aszteroidát. A lebegő kődarabok ritkulni kezdtek. A rakéták pedig egyre gyorsabbak. Trent látta, hogy már nem manővereznek, egyenesen a szállítóhajó után mentek. Tőlük jobbra jól látszott a korvett a központi csillag által megvilágított árnyalakja. A hajó feléjük fordult, de még nem lőtt. A drónok egyre csak közeledtek. Hawkins élesen jobbra kanyarodott, a két Sakál egyszerre utána. Trent látta, hogy a két drone-nak a pályája pont a Renegátnál keresztezi egymást. Ezért várt, továbbra is egy sebességen tartotta a hajót.
– Mit csinálsz? – kérdezte Neyy. A keze már a fegyvereket irányító botkormány felé mozdult.
– Hawkins, tényleg mi a francot…
Erica a képernyőre nézett, a két rakéta már szinte a seggükbe volt, egymáshoz közel. Trent ekkor adott gázt, a Renegát felszökkent. A jobb oldali rakéta pedig nekiment a társának, és egy hatalmas robbanásban egyesültek.
– Ennyi volt – mondta Malakash fáradt hangon. Morrow nézte a tűzgolyót, ami a szállítóhajó helyén volt, a szemei a korvett műszereire tévedtek. A szenzorok szintén jelezték a robbanás hőjelét. A kezei ökölbe szorultak, nem ilyen véget akart. Megölte egy bajtár…
– Ohh, hogy a szájbatek… – kiáltott fel a devliai.
Hawkins hajója előtűnt a robbanásból, és egyenesen feléjük repült. Qwar azonnal balra döntötte a botkormányt, zúgó hang hallatszott, ahogy a lézerágyú a hajó felé fordult. A quilin tűzet nyitott, a sugár átszelte az űrt. A hajó kitért.
– Minden plazmatartályért fizetni fogsz Morrow!
Bömbölte Malakash.
– Lődd már le magad!
Válaszolta a katona. Nem sok választotta el attól, hogy a devliai homlokára mérjen egy csapást, aztán a nyakára, ripityára törve a gégéjét.
A hajó újra célra fordult, de a Gébics típusú hajó jobbra kanyarodott a tűzvonalból, de a korvett fegyverei újra célra álltak. Ezúttal a hajó orra előtti területre céloztak. Lance tudta, hogy ha tűzet, nyitnak akkor Hawkins pont belerohan a sugárba.
A korvett műszerei felvijjogtak, egy villanással egy trapéz alakú űrhajó bukkant elő. A burkolata ezüstös volt, a közepén egy félgömb. Egy vr’a cirkáló. Végigrepült Hawkinsék hajója felett, a hasára szerelt gammaágyúk pedig becélozták a korvett törzsét, és lőttek. A kék villámok telibe találták a fegyvereket, amik fénykígyók kiséretében alaktalan fémtömegé gyürődtek össze. A hajó megremegett, a műszerfalból szikrák csaptak ki. Hátulról robaj hallatszott. A középen lebegő hologram párszor megremegett, majd szürke masszává esett szét, pár pillanat múlva úgy eltűnt mintha ott se lett volna. A vezérlő hátsó falán lévő ajtó félresiklott. Lance felállt.
– Malakash köszönöm a szolgálataidat, vagyis a semmit.
Elindult volna, de a tarkójához nyomott pisztolycső megállította. Morrow felsóhajtott, amikor meglátta, hogy Qwar is felállt, és célba vette a vegai gázvetővel. Lance nem adta meg azt az örömet nekik, hogy felemeli a karjait.
– Nem mész el innen, ha nem adod meg a pénzem.
Lance lesütötte a szemét, ezek a Külűriek olyan egyszerűek voltak, néhányakat, mint Hawkinst gyakorlatiasnak nevezte volna, de Malakash ostoba volt.
– Szerintem a pénz helyett inkább az életedért aggódj. A generátor mindjárt megadja magát, ki kell dobni.
– Mind ketten megdöglünk akkor szarházi – zúgás hallatszott, amikor a devliai kibiztosította a fegyvert. – Hol a pénzem?
– Ott lesz a bal mellényzsebemben.
Malakash megfeledkezett arról, hogy Lance még tud tartogatni neki meglepetéseket. A devliai kinyitotta a zsebet, majd belenyúlt. Morrow ekkor elkapta a lény csuklóját, majd átrántotta a válla felett. A vezérlőben reccsenés hallatszott. Malakash állatiasan felordított. A férfi fejbe rúgta a devliait, majd kikapta a lény kezéből a fegyvert, és lőtt. A lény térde egy zöldes kráterré vált. Qwar Lance-re fogta a vékonycsövű fegyvert, aki már elindult. Megremegett a hajó, egy újabb robbanás hallatszott. Malakash jajongott. Lance meglátta, hogy a zsebében lévő ampullák szerte szét gurultak. Rátaposott az egyik legközelebbire, majd a többi szépen sorban jött.
– Ha lelősz, azzal időt vesztesz. – Az utolsó ampulla is összelapult egy halk csörrenés kíséretében. – Ha időt vesztesz, akkor felrobbansz.
A quilin leeresztette a fegyvert.
– Nyugtatózd be, és majd mosd ki a sebét, de felőlem meg is dögölhet. Leszarom.
Lance kilépett a folyosóra. A lámpák halványan pislákoltak. A falból szikrázó vezetékek lógtak ki. Lance lemászott a hangárba vezető aknát. A helyiség csak annyira volt nagy, hogy a csapatszállító és Lance kisebb hajója elférjen. A férfi beszállt a pantolán hajóba, majd aktiválta a hajtóművet.
Neki kell végeznie a lánnyal. Tudta, hogy hova tartanak. Hawkins még a fegyvere csőve elé kerül. A hangár padlója nem nyílt le. Lance felemelte a hajót, majd aktiválta a fegyverzetét. A rakéta telibe kapta a fémlemezt. A robbanás elgörbítette, majd kirepítette az űrbe. Lance hajója kirepült.
A férfi kinézett, látta, ahogy Hawkins lassan bedokkol a vr’a cirkáló hasába lévő nyílásba.
Fütyörészni kezdett, miközben betáplálta a Vyrlax koordinátáit a komputerbe.
Ha kell, végez Hawkinsal is…
