Morrow nem kedvelte ezt a világot, de még mindig jobb volt mintha a Kalgor VII-en rohadna egy cellában. Ott hideg volt, itt legalább jó trópusi éghajlat.
A Panthalassa fővárosa egy mesterséges szigetvilág volt. A város bizonyos negyedei hatszög alakú mesterséges szigeteken helyezkedtek el, amiket boltíves hidak kötöttek össze egymással.
A negyedeket hatalmas terek alkották, amelyeket széles, rövid sétányok csatolták egymáshoz, ezeket hatalmas, kékre festett kupolás épületek szegélyezték.
Morrow átkelt a hídon a szeme sarkából látta a tengerben lubickoló rákszerű élőlényeket,
Az orrában érezte a tenger sós illatát, a gyomra felkavarodott attól, hogy a város járdái alig észrevehetően ringatóztak.
Mindig is utálta a tengert. Talán azért mert minden hétvégén az apja magánjachtján, ahol az öreg minden hülye melót vele csináltatott meg.
Persze most is.
Lanceből előtörtek ezek az emlékek, ahogy közeledett a földi nagykövetség üvegből és vasbetonból készült komplexumához. A követség előtti téren hemzsegtek a pantolanok, ezek a zöld bőrű, gőtére emlékeztető lények, akiknek púpos hátán taréj húzódott.
Morrow átsétált köztük, és próbált nem tudomást venni a lények hatalmas, kacsára emlékeztető lábairól. A követség ajtajában egy konzervatív, fekete öltönyt viselő férfi várta. Vörös haját rövidre nyírva horda, ezzel kihangsúlyozta koponyájának gömb alakját.
– Remélem Mr. Morrow nem viselték meg túlságosan az itteni, különleges körülmények.
Lance felment a lépcsőn. A szíve vadabbul vert, a lélegzete szapora lett. Jelenteni kell az Öregnek.
– Őszinte legyek? – kérdezte mosolyogva Lance. – Kérnék egy hányózacskót.
Az felkacagott. Morrow abban a két órában, amikor itt tartózkodott. Nicholas Weawert határozottan undorítónak találta.
– Higgye el, hogy a pantolánoknak is nehéz volt megszokni a szárazföldi létet, de ők választották. Ők akarnak minket megérteni.
– Kaptam egy hívást a Földről.
– Ohh igen, kérem kövessen.
Weawer a nagy hatótávú kommunikátorhoz kísérte a hírszerzőt. A szoba kör alakú volt, a közepén egy kör alakú holopad. Dacára a 300 éves technikai fejlődésnek ezeket a szerkezeteket még nem sikerült kellőképpen miniatürizálni, bár a Domínium kezdeti éveiben voltak hordozható típusok, de ezeket a vegaiak gyártották. A humán-vegai háború után pedig teljes egészében kivonták ezeket a szerkezeteket a földi piacokról.
A vegai technológiát pedig szinte lehetetlen volt visszakövetni.
Lance odasétál a holopadhoz, majd megfordult.
– Amúgy felvettem a kapcsolatot a Bishop Vállalat igazgatótanácsával. Nagyon sajnálják, az egészet.
Rásandított Weawerre.
– Elhiszem, most pedig kimenne?
Lance beütött egy szám sort, miután a nagykövet kilépett a teremből. Csipogás hallatszott, ami jelezte a hívás sikerességét. A holopadból egy fénysugár ugrott ki, ami felvette egy nagy darab, dús, ősz bajszot viselő férfi alakját. A Domíniumi haditengerészet szabványos, kék zubbonya volt rajta. Kitüntetései számtalan hőstettről tanúskodtak. Alexander Morrow szinte már gyerekkora óta a Domíniumi haditengerészet tisztje volt, és elképzelhető, hogy így is fog meghalni.
Remélem hamar lesz.
Lance kezei ökölbe szorultak, ahogy az apjára nézett. Az idősebb férfi tekintetében megvetés lapult.
Bár ezt a megvetést mindig kamatostól visszakapta.
– Hallottam az egészet Lance. Mi a francot csináltál?
– Ott van a jelentésbe minden.
Az öreg megvakarta az állát. Lance logikus fele tisztelte az édesapját az elért eredmények miatt, de a lényének egy másik, érzelmek által irányított része szívből gyűlölte az öreget.
– Tőled akarom hallani.
Lance nem próbált meg hazudni az apjának. Mindent elmondott neki, tudta, hogy az idősebb férfi képes félszavakból is kideríteni az igazságot.
Mindent elmondott.
– Te és a kapcsolataid. Megmondtam, hogy ne lépj ki a flottából és ne csatlakoz az ágyútöltelékekhez. És itt vagy, most már kapitány lehetnél.
Azért csatlakoztam az ágyútöltelékekhez, hogy ne kelljen a drága Alex mellett azért pitiznem, hogy te rám nézz, vén barom.
– Kézben tartom a helyzetet
– Látom, az egész főparancsnokság rólad beszél. Szerintem már az elnökig is eljutott a híred, hogy milyen galibába keveredtél. Mi lesz, hogy ha megkaparintják a lányt? – Alexander közelebb hajolt. – Elárulom neked, nyilvánosságra hozzák a létezését. Nem csak a Bishop szektor fog elszakadni. A Nogura, a Coltrane, de gondolj csak a manotokra és néhány másik világra. A Domínium meggyengül, és mindez a te hibád.
És a te bűneidért mikor fogsz felelni? Mondjuk a Palatwhiért? Ahol az a személy, akit mindennél jobban szerettem, meghalt a te szőnyegbombázásod poklában?
– Visszahozom – mondta, de közben végig a padlót nézte.
Az apja felhorkant.
– Ez az ügy már túlnőtt rajtad fiam. A lánynak meg kell halnia, gyorsan és fájdalommentesen. A testéből semminek sem szabad maradnia.
–Meg lesz – válaszolta, de az apja megrázta a fejét.
– Megölni sem tudnád. – Az idős férfi megvetően nézett a fiára. – Gyere vissza a Földre, nem akarom, hogy téged el kapjanak, és végül te legyél az ürügy egy polgárháborúra.
Morrow más körülmények között hallgatott volna az apjára, de most nem. Túl sok forgott kockán. Igaz Hawkins árulta el őt, de Morrow vitte bele ebbe az egészbe.
Neki kell pontot tennie az ügy végére.
Tudta, hogy Hawkins hova megy, az apja nem…
Ezt sikerült előle elhallgatnia.
– Jó van, hazatérek a Földre.
Alexander bólintott.
– Már rég egy korvettet irányíthatnál.
A hologram egy villanással eltűnt. Lance kezei ökölbe szorultak, majd ellazultak.
Ennyi érzelmet szánt az apjára.
Amikor kilépett a kommunikátornak otthont adó szobából még odaszólt Weawernek.
– Szükségem lenne egy hajóra.
A nagykövet megvakarta az állát.
– Csupán a nagykövetség űrhajóit tudom felajánl…
– Nem. Pantolán hajó kell, azt nem tudják lekövetni.
Weawer felsóhajtott, majd megvakarta gondosan nyírt haját.
– Van pár ismerősöm a Védelmi Erőnél, talán tudok szerezni egy naszádot.
– Régi típus legyen.
Weawer elgondolkodott, majd Morrowra nézett.
– Mire kell az magának?
A válasz erre egy szúrós pillantás volt.
– Szerintem arról magának jobb nem tudnia. Fél óra múlva legyen előkészítve a legközelebbi dokkban. Világos?
***
A pantolai űrhajó lassan felemelkedett a leszállóhely kürtőjéből, megfordult a saját tengelye körül, orrával átdöfte a légkört, a következő pillanatban az űrben száguldott.
A hajó egy rájára emlékeztetett. Ezüstös-kék színe volt. A pilóta fülke mélyen a hajótestébe volt süllyesztve.
A hajó lakóhelyisége gömb alakú volt. Lancet megnyugtatta ez az elrendezés. Nem volt az a érzése, hogy sarokba szoríthatják.
A férfi a helyiség közepén térdepelt, előtte a félig összeszerelt mesterlövészpuska. A katona rárakta a csövet a markolatra, majd a távcsövet, a markolat tövébe dugta a tápegységhez vezető huzalt, majd rárakta a háromlábú állványra.
Ezt a mozdulatsort nyolc perc alatt csinálta végig. Morrow kivett egy dobozkát a bőröndből, felnyitotta a tetejét, feltárva a belsejében lévő töltényeket.
Csak három volt benne.
Orsó alakúak voltak, a hegyük élesre volt reszelve. Lance kiemelte az egyiket. Amilyen kicsi volt, olyan súlyos…
Arra tervezték, hogy bármilyen fém felületen áthatoljon, nem is beszélve az emberi húsról.
Egy jó mesterlövész kezében halálos volt.
Lance belenézett a fegyver távcsőbe, majd próbaképpen háromszoros nagyításra állította.
Megölöm a lányt. Gyorsan és kíméletesen. Milyen érzés lesz, majd ha ezt minden egyes vitánk alkalmával az orrod alá dörgölöm vén, szarházi?
Átállította a mesterlövész távcső látás módját infrára, majd ezt is próbálgatta. Az űrben akár milyen hidegnek is gondolják mindig volt egy kis alig észrevehető hő, a távoli csillagok napjának eredményeként.
Milyen érzés lesz, hogy végre valamit jól csináltam? A nagy Alexander Morrow admirális, a Scorpion cirkáló parancsnoka, több csata hőse is tévedhet?
A férfi felállt, majd belépett a pilótafülkében.
Hawkins valószínűleg most a Vyrlaxra tart, valószínűleg a lánnyal. Morrow leütötte a nem emberi ujjakra tervezett kapcsolókat előhívva a környező rendszerek térképét.
A Vyrlax öt ugrópontnyira volt a Panthalasszától, összehúzta a szemöldökét, majd lehívott egy hajózási térképet, ezúttal az Ignis III és a Vyrlax kőzöttről.
Az út igaz rövidebb volt, de harmadik ugróponton – a Dekarad VIII– keresztezte egymást a két útvonal. Hawkinsnak, ha tényleg a Vyrlaxra megy, akkor át kell mennie rajta.
Lance aktiválta a hajó kommunikációs rendszerét, beütött egy kódsort.
Míg egy tengerészgyalogosnak a gépkarabély a fő fegyvere, egy vadászgéppilótának a hajója, addig a jó hírszerzőnek a kapcsolatok.
A kommunikátor négyszer pittyegett fel. A műszerfal felett, egy devliai arca jelent meg. A középső szarvát félig letörte valami, a szemei feketék voltak.
Dorija. Nem is tudtam, hogy Malakhas függő lett.
– Mi az Morrow?
– Malakhas, öreg cimbora! Lenne itt egy munka…
