A Vyrlax napja felkelt megvilágította a Renegát burkolatát. A hajó minden sérülését kikalapálták, valamint a fegyvereit és a tankját is feltöltötték.
Hawkins a rámpán ült, mellette a társai és söröztek.
– Russel akkor maradsz? – kérdezte Trent.
A srác bólintott, majd Ericára nézett, aki rámosolygott.
– Nélkülem már az első nap kinyírják.
– De a hajómat többé nem hívhatod őskövületnek – mondta Trent, aztán belekortyolt a sörébe.
– Majd ha múzeumban lesz.
– Nem lesz ott – kacscsíntott Hawkins. – Merre menjünk?
Neyy megvonta a vállát.
– Ahol munka lesz – mondta a manot. A kikötőbe ekkor belépett egy alacsony alak. Kagge. űrhajós dzsekit és fekete farmert viselt.
– Velünk akarsz jönni? – kérdezte Trent.
A vr’a elmosolyodott.
– Dehogy. Kolge-mar vett nekem egy saját űrhajót, hogy vándorkereskedő lehessek. Ja, innentől a nevem Kagge- thor.
– Szóval te is egy beképzelt vagyonos vr’a lettél – mondta Erica.
– Aha – Kagge kihúzta magát. – Akkor megyek is, lehet hogy még találkozunk. Ja, nyugodtan hívhattok úgy, hogy Kagge.
Sarkon fordult, majd kisétált a dokkból.
– Jó srác – mondta Hawkins.
– Ja – válaszolta Neyy.
– Na, nyomás a hajóra – parancsolta Hawkins játékosan. Észrevett a hangár bejáratánál egy ismerős alakot. – Nekem itt még dolgom van.
A többiek felmentek a hajóra. Hawkins odasétált, majd Morrow szemébe nézett.
– Na megfizetted neki?
Lance bólintott.
– Azt mondtam apámnak, hogy a lányt megsebesítette egy eltévedt golyó halálosan, ezért ő meg megadta a lóvét. Te kaptál valamit?
– A legutóbbi melóért az összeget, tudod, amikor hamísítottam a berrílrúdakat.
– Hülyeség volt – mondta Morrow. – Neked kellett volna csinálni.
– Aha – mondta Trent. – Innentől mi lesz?
Lance balra nézett, megvonta a vállát.
– Nem léptettek elő, maradok a terepen. Amúgy is forr a hangulat a Külűrben. A Bishop az elszakadással fenyeget, a Nogura pedig támogatja. Jól megcsináltad Hawkins.
– Lance. Te voltál hülye, hogy leleplezted magad.
– Oké, akkor csá.
Kezet nyújtott Hawkinsnak. Az ránézett, megvonta a vállát, majd elindult a hajója felé.
– Találkozunk valamikor?
– Mondjuk tízezer év múlva – mondta Trent. Felrohant a rámpán, aztán végigrohant az ebédlőn. Újra szabad volt, repülhetett, bejárhatta az űrt. Oda mehetett ahová akart. Levetette magát a székbe.
– Neyy, fegyverek.
– A hidraulika kicsit recseg.
– Csodás – mondta Hawkins. – Szenzorok?
– A szokásos – válaszolta Erica mosolyogva.
– AT a konyha?
A robot besétált pilótafülkébe a kezében egy parfissal.
– Tiszta.
– Steven, bekötötted magad?
– Igen! – kiáltott a fiú.
A Renegát megremegett, a leszállókarmai visszahúzódtak a hasába. A hajó felemelkedett, majd elindult a Vyrlax ege felé.
Hawkins elmosolyodott.
– Akkor a Fleeur?
– A mammutfenyőméretű virágok és a városméretű piacok bolygója? – kérdezte Erica.
– Hát persze – mondta mosolyogva Hawkins.
A Renegát egy villanással eltűnt az űr sötétjében.
Epilógus
Alyssa a távolból figyelte, ahogy a Renegát elhagyja Kolge-trix palotáját, majd elindul az űr felé. Sarkon fordult, és elindult a vyrlaxi utcán.
A hajó volt az otthona. Érezte, hogy ha több időt töltött volna velük, akkor lett volna családja. De csak ennyit kapott. Egyedül volt újra.
Csak páran voltak az utcán. A lány hirtelen neki ment valakinek, az elkapta a bal karját. Alyssa egy fekete csuklyás alakot látott, de ahogy bepillantott a csuklya rejtekében felismerte Akhast a larnt.
– Ne próbálkozz semmilyen trükkel. Nem akarlak megölni – mondta a fejvadász. – Alkut ajánlok. Neked védelem kell, nekem egy segéd.
– Mihez?
A larn vállat vont.
– A vadászathoz…
