Akhas arra a dologra készült, amit a legjobban gyűlölt. Várni a prédára.
A larn nem volt türelmetlen. Nem tett volna jót az üzletnek. A Napárnyék miután egy villanás kíséretében kilépett a Vyrlax feletti űrbe, átsuhant a bolygót körbe vevő orbitális bólyákon, amik regisztrálták, hogy látogató érkezett a rendszerbe.
A felszínen most valószínűleg légvédelmi ágyuk fordultak felé. A hajó kommunikátora felcsipogott
– Közölje a szándékát és hogy honnan jött.
Akhas azonnal felismerte a hang sziszegő-vontatott stílusából, hogy egy vr’a vonja kérdőre.
– Avox-rhullal akarok beszélni.
– Azonosítsa magát.
– Avox-rhull egy régi jó barátja vagyok.
Egy pillanatig csönd volt a vonal másik végén.
– Azonosítsa magát.
– A Nagy Zöld, akar beszélni a Kicsi Gazdag Zölddel.
– Nem tudom miről beszél.
Akhas felsóhajtott.
Átkozott vr’ak és a paranoiájuk. Tudta, hogy a kikötői őr továbbította Avoxnak az üzenetet.
Valószínűleg azt hiszi, hogy meg akarja zsarolni a múltkori ügy miatt. A fejvadász megrázta a fejét, hosszú pályafutása során megtanulta bizonyos fajok pszichológiáját. A vr’ak nem szívesen adták ki a titkaikat és csak azokat avatták be a kultúrájukba, akiket szerintük érdemes volt.
– Vr’de ot’vr mri’o (Talán tudunk beszélni).
A vr’ak nyelve titkos volt a külvilágiaknak. A faj egyedei csak egymás között kommunikáltak ezen a nyelven. Más fajok egyedeinek társaságában egyszerűen emberül vagy devliaiul beszéltek.
Csupán pár lényt avattak be ennek a vontatott és reszelős beszéd rejtelmeibe. Akhas csak pár szót értett belőle, ezeket is csak úgy, hogy pár éve találkozott egy csempészel, aki egy vr’a bizalmasa volt. Pár esteli whiskey rávette a fickót, hogy gyors nyelvleckébe részesítse a fejvadászt.
– K’riii thane mri’o? (Ki akar beszélni?)
Jött egy sokkal ércesebb vr’a hang a kommunikátorból.
– Tr’ne chr’wi (Egy barát)
Akhas hangszálai már szinte fájtak az elnyújtott szavak kimondásától, valamint ezzel ki is merítette a szókincsét ezen a nyelven.
-- Beszélnem kell veled.
Akhas elmosolyodott, aztán ledöntötte a hajó orrát, és elindult a Vyrlax barnás-zöld színű gömbje felé. A hajójával átrepült a felső légkörben lévő fátyolfelhőzeten, hamarosan jól kivehetővé vált az egész bolygót beborító esőerdő, amiből szürkésfehér köd szállt fel, a távolban pedig hatalmas hegyek magasodtak, a lábuknál volt Vr’tinna városa. Mint minden város a Vyrlaxon ez is inkább a vr’ak hatalmas palotáiból, és az azok köré épített kisebb kiszolgáló épületekből állt. A település egy édesvizű tó északi partján feküdt.
A Napárnyék műszerei felsípoltak, ahogy regisztrálták a hajó mellé suhanó két vadászgépet. Akhas egyből azonosította őket, a buborékalapú pilótafülkéről, és az előreívelő, sarló alakú szárnyaikról.
Chosta járőrhajók.
Jobbra fordultak, Akhas is így tett.
A járőrhajók kétszer kisebbek voltak a Napárnyéknál, a szárnyaik tövében lévő gépágyuk pedig semmi veszélyt nem jelentettek a módosított sportjachtra. Azonban érdemes volt hagyni, hogy a leszállóhelyre kísérjék Akhast, lévén, hogy a vr’aknak ennél nagyobb és erősebb játékszereik is voltak.
Ezekkel nem akart összeakaszkodni.
A leszállóhely kapujában már várták.
Akhas lerakta a Napárnyékot, majd leeresztette a rámpát. Avox-rhull még vr’a mértékkel is kicsinek volt mondható. Vörös tunikát hordott, amit arany gyöngyök díszítettek. Vállát kék, ezüst foltokkal borított palást takarta.
A hátánál hat vr’a testőr állt. Ezek Akhas derekáig érhettek. Ezüst testpáncélt viseltek. Rovarfejre emlékeztető sisak, lemezes mellvért és fekete alsóruha. A kezükben alkarnyi méretű gázvetőket tartottak.
Akhas lesétált a rámpán.
Avox megrázta a fejét, majd megszólalt.
– Volt pofád ide jönni? Még több pénzt akarsz?
– Nem pénzt, segítséget.
A vr’a odabiccentetett a testőreinek, azok egyszerre fogták Akhasra a fegyverüket.
– Milyen segítség kellhet egy larnak? – kérdezte gúnyosan.
– Milyen segítség kellene egy gyilkosnak?
Avox felhorkantott, aztán odaszólt a testőreinek.
– Menjetek. Majd szólok. ha szükségem lesz rátok.
A harcosok lehajtották a fegyvereiket, majd elmentek.
– Ennyire nem bízol bennük?
– Vagyontalan kezdő vagy lecsúszott senkik, bármit megtennének, hogy eláruljanak a Döntéshozók Bizottságának, majd a vérdíjból címet vásároljanak maguknak.
Akhas bólintott. Avox közben elővett a belső zsebéből egy kis krómozott pipát, a szájába vette, majd egy tubákból zöld, faforgácsra hasonlító anyagot tömött bele, aztán meggyújtotta. A levegőt pillanatok alatt megtöltötte a csípős, hányingert keltő szag. Akhas egy lépést hátrált. Avox bizonyos undorító szokásairól egyszerűen nem bírt leszokni.
– Egy bizonyos Kolge-mar nevű vr’a-ról szeretnék információt.
Avox felnézett a larnra.
– Ismerem. A K’ghu’r klán sarja. Egyszer elnyert tőlem 500 garanori szivárványkristályt egy dibulirversenyen, és utána még azt is mondta rám, hogy olyan magas a vagyonom, mint amilyen kicsi vagyok. Megtudnám fojtani ezért. Mire vagy kiváncsi?
– Mostanában mit csinál ez a Kolge-mar?
Avox elvette a pipa szárát a szájától, letüdőzte a füstöt, majd karikákat eregetett a száján keresztül.
– Mi vr’ak a számotokra elég titkolódzónak tűnhetünk, de hidd el, hogy köztünk úgy terjed a pletyka, mint kiszáradt mezőn a gyufa lángja. – A vr’a ravaszul hunyorgott. – Mi dolgod van vele?
Akhas lenézett a vr’ara, örömmel látta, hogy a lény inkább elfordítja a tekintetét.
– Nem vele, hanem az egyik alkalmazottjával.
– Értem – mondta, ekkor vette észre a vállán lévő nagy sárga-piros sáskaszerű rovart. Odatartotta a bal mutatóujját, mire a bogár rámászott. Avox tovább méregette a bogarat. – Gondolom nem akarod őt is úgy felrobbantani, mint szegény Choris-rhullt. Hidd el hogy azt már nem tudnánk olyan jól elkendőzni.
– Az embernél van valami, amire nekem van szükségem.
– Hmmm – Avox hirtelen a szájába lökte a bogarat. A következő pillanatban ropogó hang hallatszott, ahogy a lény tű éles fogai áttörték a kitinpáncélt. – Elmondom neked, de csak egy feltétellel. Továbbra is megőrzöd a titkom.
– Ebbe a szakmában fontos a diszkréció, valamint jól megfizettél, hülye lennék, hogy ha hagynám, hogy a tűzbe dobják a legtelibb pénzeszsákot. – Akhas már meg akarta kapni az információt, már bánta, hogy belement a vr’a kis játékába. – Mit tudsz?
Avox összerágta a bogár lágy részeit, majd egy ocsmány hang kíséretében le nyelte ami megmaradt.
– Nyílt titok, hogy Kolge-mar el akarja érni a trix fokozatot a vagyonossági hálóban, és ehhez már csak egy próbát kell megtennie. Meg kell lopnia egy rokonát, lopatnia egy apró csekélységet a kincseskamrájából. Hat berríliumrúdat. Ekkor érdemes lesz, hogy magasabb szintre kerüljön a klánjában. – Avox összefűzte a háta mögött a kezeit, majd felsóhajtott. – Utána már szavazati joga lesz a klántanácsban.
Akhas bólintott.
– És ezt mikor akarja megcsinálni?
– A nagy Berríl fesztiválon akarja kihirdetni, ez pont ma este lesz.
Megdörzsölte az állát, majd a hüllőszerű törpére pillantott.
– Mindent tudni akarok Kolge-mar-rol és persze erről az egész ügyről…
Itt kell pontot tennie erre az ügyre, egyszer és mindenkorra.
