Külűr Krónikái: A prototipus. A harmadik nap.

Alig hogy kikeveredett a Shiwa poklából, Hawkinsnak és csapatának csak most jönnek az igazi nehézségek. Az űr egy olyan részén haladnak át értékes zsákmányukkal, ahol mindenhol veszély leselkedik rájuk, ugyan is Hawkins régi bajtársa Lance Morrow beépült, és így korlátlan erőforrásoknak parancsol. Az útjuk a Vyrlaxra vezet, ahol ki kell rabolniuk az idegen bűnvezér kincseskamráját. Nem tudják, hogy Akhas, a fejvadász már várja őket. De a veszélyes zsoldos nem is sejti, hogy ő is csak egy feláldozható sakkbábu egy sokkal nagyobb játszmában.

Az előző rész.

Nagy Mátyásnak a Külűr Világában játszódó regénye

Friss topikok

Címkék

18. fejezet: Indulás a Vyrlaxra

2012.01.24. 09:11 Kenneth Withaker

 Morrow füttyült miközben nézte a leszállóegység kamerája által közvetített képeket az összecsapásról. Nem hitte volna el, hogy ha nem maga látja. Egy dinoszaurusz felzabálta a zsoldosokat, és egy őskövület harci robot ellopta a leszállóegységet.

A lány nem halt meg…

Morrownak kell elvégeznie ezt is.

– Nos Morrow – Malakash egy újabb fiolányi fehér port rakott az övén lévő dobozkába. – A vérdíj harmincezer egységgel nőtt. Ennyibe fájt az a hajó. – Megnyomta az adagoló gombot, a feje hátrahőkölt. A torkából nyögés hallatszott. Morrow örömmel vette volna, hogy ha a devliai ott helyben feldobja talpát.

A gyorsító nevű anyag, fokozta az agyban lévő vérkeringést, ezzel gyorsabb lett a használójának az agy működése. Persze ennek a hiperszenzitív állapotnak megvoltak a káros mellékhatásai. A függőnek évek múlva az agya egyszerűen felrobban.

– Még mi itt vagyunk. – Lance kikényszerített magából egy mosolyt. – Nem elrejtőzni akarnak, hanem tovább menekülni. Ha majd felszállnak a bolygóról, akkor megvárjuk őket.

A devliai egy pillanatig hallgatott, majd felkacagott. A hangja vérfagyasztó volt, inkább tűnt zokogásnak.

– Morrow, néha félek tőled. – Hörögte. – Lance, felállnál a tüzér helyéről?

Az irányítóba egy quilin lépett be. Egy magas, karcsú lény. Lószerű fejét két jókora fül és a homlokából kinőtt fekete szarv ékesítette. Qwarnak hívták és ő volt a hajó tüzére, valamint Malakash szerint ezer káromkodást ismert, de ezeket nem lehetett megérteni, mivel a lény nem tudott angolul.

Morrow feltápászkodott, majd átült az irányító jobb falára hegesztett székre.

– És jönnek is. Úgy repülnek, mint ha veszett famacskák üldöznék őket – hadarta Malakash. A férfi felállt, és odalépett a devliai széke mögé. Hawkins hajója valóban elhagyta a bolygót, és pontosan feléjük ment, és tényleg nagyon gyorsan. A hajtóművei szinte lángoltak, ahogy minél erősebb tolóerőt adtak a hajónak, hogy elszakadjon a Nanaboosh gravitációs mezejétől.

– Pörkölj oda a plazmával – recsegte Malakash. A quilin lenyomott pár gombot, majd mondott valamit saját mekegő-vartyogó nyelvén. A devliai felkuncogott, majd horkantott egyet. – Kétfelé osztozunk!

A korvett orrába elhelyezett ágyú kilőtt egy plazmasugarat, ami a szállítóhajó felé kezdett száguldani. A Shryke balra kanyarodott és kitért a lövés elől. Lance gyomra összeszorult. A hadseregben soha nem hagytak hátra senki, mindenkinek érték volt az élet.

Pont te mondod? Suttogta egy hang az agya hátsó részéből, ahová a férfi a lelkiismeretét száműzte.

A Sylvannuson egy lelőtt ellátóhajó árnyékában állt. Hawkins egy két méter mély gödör aljában hevert, a lábait egy skrudd pengehurok béklyózta össze, ami egy mozdulatra belevájt az ember húsába fájdalmas és halálos sérüléseket okozva.

– Morrow, húzz fel.

Bénultan állt. A testvére az űrben lebegett, fagyottan. A távolban feltűntek a skruddok. Szemükben vadság csillogott, a kezeikben halálos erejű fegyvereiket tartották. Lance helyett az ösztönei döntöttek.

Sarkon fordult és rohanni kezdett.

– Élelmes vagy, Malakash.

Lance gyorsan félrerakta a jóérzését, és a feladatra kezdett koncentrálni. Nem azért lett hírszerző, hogy nő módjára érzelegjen.

 

Hawkins kikerülte a plazmasugarat. A korvett alakja egyre nagyobb lett, ehhez az is hozzájárult, hogy az irányt váltott és megindult feléjük.

Neyy leütött pár gombot, a képernyőn koordináták kezdtek el sorjázni. Hawkins egyből felismerte a hajó típusát.

Egy Auxile osztályú korvett. A Domínium gyakran alkalmazta kísérőhajónak vagy blokádtörőnek. A napfény megcsillant a hajó törzsén sorakozó sínágyukon, amik a Renegát felé indultak, és tűzet nyitottak rá.

A Renegát lebukott a lövések elől, de a fegyverek utánuk fordultak, miközben a hajó is megindult. A bal oldalára fordult, hogy ezzel a Renegát a tűzvonalába kerüljön.

– Hawkins – Trent felhúzta a Renegát orrát, ellavírozott a lövedékek között. Közben megnyomott egy gombot, a Renegát burkolatán vörös villámok kezdtek el táncolni. A burkolat polarizálva lett, az elektromágneses töltés megkeményítette a fémet. Az egyik sorozat betalált, telibe kapta a hajó törzsét. A Renegát belseje megremegett, de szerencsére a golyók csupán tenyérni fekete krátereket hagytak maguk után a burkolaton. Hawkins dugóhúzóba vitte

 

AT szenzorjai érzékelték a lány sikolyát. AT azonnal felugrott, végigrohant a polcok között, majd felmászott a felvezető létrán. Az ebédlő ekkor fordult a feje tetejére. AT meglátta Russelt, ahogy a székébe kapaszkodik. Majd hirtelen Hawkins kabinjából egy test zuhant ki. AT hála robotikus reflexeinek és érzékelőinek beazonosította a lányt vörös hajáról és az arcvonásairól. A robot átszökkent a szobán. A lány útjába állt, majd széttárta a karját. Közben aktiválta a talpába szerelt mágneseket. A lány pontosan a robot karjaiba esett. AT védelmezően magához szorította a lányt.

 

Hawkins felhúzta a hajó orrát.

– Hawkins, azt ugye tudod, hogy repülés közben kell ugrani?

Trentnek most épp elég baja volt. Nem akarta, hogy a lány meghaljon, hogy ő és a társai meghaljanak. Persze szeretett volna újra önmaga lenni, és ebben csak Alyssa segíthetett.

– Kicsit vad.

Lehúzta a Renegát orrát, és a korvett törzse alá repült, majd megfordította a Renegátot a saját tengelye körül. A mozgás közbeni ugrás valóban veszélyes volt. A koordináták szinte pillanatokként változtak, megkellett találni a megfelelő pillanatot, hogy aktiválják a parittyahajtóművet. Persze, hogy ha el szúrták akkor, nagy volt az esély, hogy pár fényévnyivel odébb kötnék ki a céltól, jobb esetben egy másik bolygórendszerben, de ha nincs szerencséje az űrhajósnak, akkor egy fekete lyuk közepén vagy egy nap felszínén köt ki.

 A korvett megfordult a saját tengelye körül. Hawkins újra gázt adott a hajónak. Majd elsüvített a korvett törzse mellett.

– Neyy!

Hátulról ordítás hallatszott. Russel volt az. Hawkins csak remélhette, hogy a srácnak erős a gyomra és nem hányja össze a közös helyiséget.

– Öt másodperc múlva. Tehát készülj.

A korvett orra elé kerültek. A plazmaágyú feléjük fordult. És tüzelt. A szállítóhajó lebukott a lövés elől. A kék fényfolt elszáguldott a semmibe, épphogy érintette a Renegát bal oldalát, egy fekete sávot hagyva. A hajó megremegett.

– Két másodperc. – Neyy felmordult.A koordináták ötletszerűen váltakoztak a képernyőn. – A komputer mindjárt megadja magát.

A levegőt szinte harapni lehetett. A korvett újra pályára állt. Hawkinsék egy vonalba haladtak.

– MOST!

Hawkins rácsapott a parittyahajtóművet vezérlő gombra. Ha kikötnek egy másik rendszerbe, akkor egyszerűen ugranak a Shireenre vagy a Vyrlaxra. Elvileg a közelben kell megérkezniük.

Ha más nem, akkor gyors haláluk lesz.

A Renegátot pillanatok alatt körbevette a fényburok, a hajó pedig eltűnt az ismeretlenben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prototyped3.blog.hu/api/trackback/id/tr83743116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása