A Darázs leszállt a kórház tetejére, a leszállótalpai előkúsztak a hasából, majd megállapodtak a leszállóhelyet borító gumirozott burkolaton.
Trent felállt az üléséből, de vetett még egy utolsó pillantást a külső kamerák képére. Neyy is megnézte.
Tíz rendőr sereglett a jármű köré, a fegyvereiket maguk elé tartva.
– Van ötleted?
Hawkins elvigyorodott, de a szeme nem volt vidám. Neyy tudta, hogy a barátja aggódik. Egy olyan lány miatt, akit alig két napja ismert, és hasonlított valakire a múltjából.
– Emlékszel a Panthrára?
Az a munka volt az egyik legnehezebb. Három láda sooport kellett meglovasítani és elszállítani. A ládákat egy tucatnyi felfegyverzett kwizek őrizte.
– És itt is ugyan ezt a trükköt akarod bevetni?
Hawkins bólintott, majd elindult a Darázs jobb oldali ajtaja felé. Neyy felsóhajtott, és elindult hátra.
A jobb kezébe fogta a sokkolóbotot, majd Hawkinsra nézett. Látta, hogy az embernek az arcáról lefagy a mosoly, ahogy előkapta a pisztolyát. Az arcában volt valami megkínzottság.
Neyy bár nem mutatta ki, épp úgy túl akart lenni ezen az egészen, mint a többiek. Megtehette volna, hogy a lányt kirakja a legközelebbi lakható bolygón, Hawkinsot lezárja a raktérbe, de volt egy gond.
Ez a gond pedig, hogy Hawkins hogy reagált volna erre…
Trent, Neyy felé biccentett.
A manot megnyomta a rámpát leeresztő kapcsolót. A következő pár másodperc szinte óráknak tűnt. A rámpa félig leereszkedett, Neyy kiugrott, egy félméternyire a rendőrök elé érkezett, puskagolyóként előrelendült.
A sokkolóbot végét az előtte lévő fickó oldalába nyomta, majd töltést adott rá.
A zsaru még a földre sem esett, de Neyy egy szaltóval hátraugrott, ezzel kikerült a lővonalból, majd megpördült a saját tengelye körül, és pofán verte a rúddal a háta mögött álló rendőrt.
A másik három zsaru már célbavették a manotot, de a következő pillanatban megfordultak.
A Darázs mögül Hawkins ugrott elő, maga elé emelte a fegyverét, és tüzelt, majd egy kicsit arrébb mozdította a fegyverét, majd újra.
A harmadik rendőr Trentre fogta a fegyverét, de ezzel hátat fordított Neyynek.
Neyy előrelendült, majd tarkón csapta a fickót a fegyverel. Az ájultan esett össze.
– Még négy van!
Hawkins bólintott, majd a szétszóródó rendőrök felé nézett. Trent és Neyy ketté vállt. Neyy balról támadott, ameddig Hawkins lelőtte a jobb oldali rendőrt.
A manot közben mellkason rúgta az egyik fickót, majd pofán verte a rúddal, aztán felugrott.
Hawkis leterítette a harmadik rendőrt is.
Neyynek így semmi dolga nem akadt.
A két szerencsevadász egyszerre nézett, Neyy mély levegőt vett. Az Ignis 3 nehéz és benzinszagú levegője úgy hatolt be a tüdejébe, mint egy hatalmas, páncélos féreg.
Neyy nem ehhez szokott.
Inkább lett volna a szülőbolygóján, egy erdőben. Beszívva a fák által megtisztított oxigéndús levegőt, ami kitágítja a tüdejét és erővel látja el.
Neyy felhorkant.
Bár igen, bárhol szívesebben lett volna mint egy ilyen pokoli világon, egy ilyen szétbarmolt helyzetben.
Trent odasétált az egyik rendőrhöz, majd az egyik mellzsebéből kivett egy műanyagkártyát, majd elindult a leszállópálya tulsó vége felé.
Egy kétszárnyú ajtó volt ott. Trent végighúzta a kártyaleolvasón a műanyaglapot, mire az egy csipogó hang kíséretében kinyílt.
– A túszmentési kiképzésen megtanítottak arra, hogy a kórházak leszállóhelyeiről általában egyenesen eljuthatunk a traumatológiára.
– Szerinted ott lesz?
Trent belépett, egy folyosón voltak, aminek a végében egy liftnek az ajtaja volt. Trent odasétált, majd megnyomott egy gombot, mire megérkezett a felvonó.
– Jól gondolom, hogy minden baromságot, amit az elmúlt pár napban elkövettél, csak a lány miatt csináltad, ugye? Tehát azt a hajmeresztő menekülést a Shiwáról, hogy csak úgy leszartad egy Domíniumi tiszt megbízását.
Hawkins ránézett a barátjára. Az arckifejezése pillanatok alatt megváltozott, az eddig vidám mosoly helyett a kétségbeesés jelent meg az arcán.
– Minden pillanatban szembetudnám magam köpni – Trent megnézte a pisztolyát, majd felsóhajtott.
– Lesz elég töltény arra, amire készülsz?
– Remélem, hogy marad utána, mondjuk az összes.
Neyy bólintott.
Egy zökkenéssel megállt a lift, az ajtó félresiklott. Hawkins felemelte a fegyverét, és kilépett az előtérbe. Az egyetlen berendezést egy pult alkotta, mögött egy ajtó.
Az ajtó és Hawkins között pedig fehér ruhás, fiatal nő, aki megrettenve nézett a két fegyveresre.
A következő pillanatban pedig meg is nyomott egy gombot a pulton. Trent reflexből megfogta Hawkins kezét.
Ekkor a pult mögötti ajtó félresiklott, és egy fehérre festett, humanoid külsejű robot lépett elő, mögötte két fehér kezeslábast viselő orvossal.
– Egy betegért jöttem.
Hawkins hangjában elszállt él költözött.
– Ez steril övezet! – kiáltotta az egyik doki.
Hawkins előrelépett, és rátette a hüvelykujját a ravaszra. A homlokán izzadtságcseppek jelentek meg.
Neyy halkan felmorrant.
A férfi rápillantott, majd lejjebb engedte a fegyvert.
– Kiviszem a beteget, és itt sem vagyok – mondta Trent.
– Hawkins…
– Hívom a rendőrséget. – válaszolta a bal oldali orvos.
Neyy ekkor döntött. Belemegy Hawkins játékába, hogy ha ez megrövidíti ezt a válságos időszakot, még abba is belement volna, hogy egy szemeteskocsival egy fekete lyukba lőjék.
A manot felmorrant.
– Lássuk, hogy maguk akkor is olyan bátrak, hogy ha a túszaink lesznek.
Az orvos szeme elkerekedett, majd odaszólt a robotnak.
– Hívd a rendőrséget.
Trent lesütötte a szemét. Neyy most sokat adott volna érte, hogy ha tudná mi játszódik le a barátja fejében.
A gép elindult a riasztó kapcsolója felé, de Neyy a gép elé állt, és csak ennyit mondott.
– Csak úgy juthatsz át rajtam, hogy ha kárt okozol bennem.
A robot rápillantott a bal oldali orvosra, aki már levette a fejét fedő csuklyát. Egy ősz hajú, sima arcú férfi volt.
– Lökd félre az útból.
A robot ránézett Neyyre, majd a parancs kiadójára, a következő pillanatban a szeme kihunytak, a karjai ernyedten lógtak az oldalán, a feje a föld felé hajlott.
– Elviszem a lányt. Hol van!? – vakkantotta oda Trent.
A nővér leütött pár gombot a komputerén, majd sírásra vállt hangon megszólalt.
AT lassan felhúzta a Renegát orrát, távolodott a kórháztól, és persze az Ignis III felszínétől. A város már csak egy apró folt volt csupán, a legnagyobb épületeket lehetett csak megkülönböztetni, azt is homályosan.
Erica a kommunikációs pult mellett ült, és a karfába kapaszkodott. A robotnak folyamatosan ki kellett térnie a Troodonok lövései elől.
A lány megszólalt.
– Mikor megyünk vissza Hawkinsért?
A robot nem szólalt meg. Erica úgy érezte, hogy egy erős marok megszorít benne valamit.
– AT, parancsolom, hogy válaszolj.
A robot a lányra nézett, vörösen világító üvegszemei kiismerhetetlenek voltak.
– Kijelentés: Ha Hawkins egység jelt ad.
A lány kipillantott az ablakon, majd hirtelen az egész pilótafülke a feje tetejére állt, majd újra visszafordult a normális helyzetébe.
– De mi lesz ha nem add jelt?
Russel ekkor rohant be a pilótafülkébe.
– Majdnem bevertem a fejem a mennyezetbe…
Erica egy dühös pillantással a fiúba fojtotta a szót, majd újra a robotra nézett.
– Akkor itt hagyjuk.
Erica megszédült. Trent Hawkins volt a legjobb barátja, olyan volt mint ha a bátyja lett volna. Ő védte meg a Külűr veszélyeitől, és most csak úgy itt hagyják?
– AT, módosítom a parancsot, azonnal visszafordulunk a kórház felé.
– Kijelentés: Feladatom, hogy mindenkit kivigyek a bolygóról, aki a hajó legénységéhez tartozik.
Erica kezei ökölbe szorultak, próbálta megállni, hogy ne sírjon, de a szavai elcsuklottak. Alyssa az oka mindenek. Gyűlölte a kis ribancot.
– Hawkins és Neyy is a hajó legénységéhez tartozik!
A robot a lányra nézett, aztán leütött pár kapcsolót a műszerfalon.
– Kérdés: Akkor forduljak vissza?
– Nem lenne hülyeség.
Hawkins végigrohant a fehéren kivilágított, zöldre festett kórházi folyosón. A tizennégyes kórtermet kereste. Neyyt a túszokkal hagyta.
Azért a valami kedvéért túszokat kellett ejtenie, nos hát idáig süllyedt.
– Sajnálom fiam, de a betegség túlságosan előrehaladott állapotban van.
Hawkins rápillantott az egyik ajtóra, a huszonkettes volt. Sorban számolta vissza a számokat. A jobb oldali ajtókra festették fel a páros számokat.
– Hawkins, úgy fáj… – suttogta a lány sírásra vállt hangon.
Mint egy vadállatot úgy ragadta meg az emléket és kényszerítette vissza az agya olyan részébe, ahol ezeket tárolta.
Megérkezett a tizennégyeshez, kinyitotta.
A kórterem berendezése egy gyógyszerekkel teli szekrény volt, egy szürke, lekerekített formákkal rendelkező bioágy, és egy holografikus ablak, ami éppen egy virágos mezőt mutatott.
Trent odaszaladt a bioágyhoz. A lány benne feküdt, a nyakán egy gyógyszertapasz.
Trent megnézte a tapaszon lévő feliratot.
„Immunreakció elnyomó.”
Odalépett a szekrényhez, és kivett egy doboznyit belőle, majd zsebre vágta, aztán óvatosan kiemelte Alyssát az ágyból, és elindult vele a folyosón.
A lány egyenletesen lélegzett, az arckifejezése békés volt, máskor napbarnított bőre pedig sápadt.
Neyy nem várta jó hírekkel az előtérben.
– Egy kommandósokkal teli szállítóegység tart ide.
Hawkins bólintott, majd odaszólt az orvosoknak.
– Köszönöm az együtt müködést.
Beszálltak a liftbe, majd visszatértek a leszállóhelyhez.
A darázs előtt öt rendőr állt, az arcukon lévő zúzódásokból ítélve, azok akiket Neyy levert. Ájult társaik egy biztonságos sarokban vártak az ellátásra.
– Na mi van fiúk? Másnaposak vagytok kicsit?
A dobozszerű csapatszállító sziluettje jól látszott a horizonton. Trent lesütötte a szemét.
Már nem hívhatta AT-t és a Renegátot.
Elkapták.
– A Cerberuson olyan hamvas fiúcskákra várnak az anyagyilkosok, mint te.
– Tényleg?
Trent ekkor egy másik alakot is észrevett, de az fentről közeledett. A formájáról azonnal felismerte.
Erica úgy látszik, hogy tényleg olyan szentimentális, de ez pont jól jön nekik.
– Innen már nem jöttök ki!
A Renegát zúgása már jól halható volt, a rendőrök egyszerre néztek fel, a szavuk is elállt, ahogy a Gébics osztályú szállítóhajó elsuhant felettük, majd tűzet nyitott.
Azonnal fedezékbe húzódtak, de a sínágyuk célja nem ők voltak. Az a Darázs amivel Hawkinsék jöttek egy tűzgolyó kíséretében a levegőbe ugrott, majd égett roncsként esett le. A Renegát megállt a leszállóhely felett, a rámpája leereszkedett. Hawkins nem habozott.
Felrohant rajta.
A Renegát pillanatok alatt kiért a légkörből. Trent leült a pilótaszékbe, AT megállt a hátánál.
– Figyelj és tanulj pléhpofa.
Végigsuhantak az orbitális űrállomás törzse mentén, kikerülték a napkollektort, fényvillanás, és már el is mentek az Ignis III-ról. A bolygóvédelmi vadászok már csak hűlt helyüket találtak.
