A vr’a cirkáló orra átdöfte a bolygó felső légkörét. A burkolat halványan felizzott. A hajót egyenesbe hozta a pilótája. A gép egy keleten emelkedő díszes épület felé haladt. A tetején egy piramis volt, a homlokzatát titáni méretű vízköpők díszítették.
Akhas bólintott, majd megnyomta a távcső aljában lévő gombot. A Kolge-mar palotája előtti fémkráterbe leszálló cirkáló már az egész látóterét betöltötte.
Az óriási, de mégis karcsú űrjármű kieresztette leszállótalpait, egy kicsit megugrott, amikor leszállt. A rámpája leereszkedett, rajta egy tucatnyi skrudd és kwizek jött le, majd egy vr’a – Kolge-mar, mellette egy különös kinézetű skrudd –, utána pedig Hawkins és az Alyssa nevű lány.
A larna kezei a távcsőre szorultak, de csupán ennyi érzelmi reakciót váltott ki belőle a látvány. A tekintette lejjebb kúszott. Átsiklott a palotát körbevevő parkon, és az azt határoló fémkerítést. Valószínűleg tele van mozgás és nyomásérzékelő szenzorokkal.
A fák lombjai között pedig árnyakat látott mozogni. Kolge-mar nem szórakozta el a területet védelmét. Élő és élettelen őrök egész sorát állította a rezidenciája köré. A téren fegyveres őrök cirkáltak. Az égen fél óránként elsuhant egy Darázs, elrepült Kolge-mar palotája felett, majd visszatért északnak. Akhasnak volt egy olyan érzése, hogy a jármű éjszaka is megteszi ugyan ezt az utat.
Hawkins és a társai beléptek a kapun, végigmentek a parkon átvezető széles úton.
A nagy indaszerű díszekkel borított kapu bezárult. A larn magában kiszámolta, hogy milyen magasságban repül el a darázs.
Bólintott.
Ha felmászik az egyik épület tetejére és onnan próbálkozik, akkor sikerülhet.
– Avox-rhull elég érdekes lényekkel dolgozik együtt – hallatszott a háta mögött egy rekedtes hang. A larn ekkor eresztette le a távcsővét, és szembefordult az erkélyre belépő vr’aval. A lény Akhas hasáig ért, szóval fajának valóságos óriása volt. A szája sarkától a feje hátsó részéig egy sebhely húzódott. Kék selyemköntöst viselt, a hátán pedig egy ezüstszürke köpeny, amit egy gyíkalakú csat fogott össze.
– Nem vagyok az alkalmazottja.
Az alacsony lény odakacsázott. Ormen-mar volt a vr’a neve. Avox-rhull bátyja volt, és Akhas rendelkezésére bocsátotta a palotáját… pontosabban a keleti erkélyét, mert onnan jó kilátást nyílt Kolge-mar otthonára.
– Akinek fizetünk, az a miénk – mondta a vr’a majd odasétált Akhas mellé, és ő is figyelni kezdte a palotát. – Láttam én is milyen szép nagy kard van a csarnokának a falán. A markolatán sárga drágakövek, a pengéjét pedig gyémánttövisek díszítik. Avox-rhullnak már régóta fáj rá a foga.
– Nekem valami más kincsre fáj a fogam – mondta a fejvadász. Közben arra a következtetésre jutott, hogy ha az előbb kitervelt manőverét alkalmazza, akkor himbálózni fog, ami miatt neki mehet a vaskerítésnek. – Az nem Kolge-mar tulajdona
– El akarod lopni attól a valakitől.
– Nem vagyok tolvaj – mondta mosolyogva.
Sarkon fordult, átment a vr’a dolgozószobáján. A palota előtt egy siklómotor várta.
– Bocsáss meg, hogy a lelkedbe gázoltam, larn.
Akhas megrázta a fejét.
– De az azt jelenti, hogy nem vagyok ártatlan.
Mondta, majd kilépett a szobából. A szeme sarkából még látta, hogy Ormen arca egy árnyalatnyival világosabb lett.
Lance belekortyolt a kék színű teába, majd a leszálló cirkálóra nézett. Tudta, hogy kit szállít, és azt is tudta, hogy ma éjszaka a lányt Hawkins egyedül hagyja.
Egy kávéház teraszán ült, ami a palota előtti tér bal oldalán volt, így könnyen beláthatta az egészet. Lance fekete parókát és egy vörös állszakállt viselt. Barna bőrdzsekit és fekete nadrágot hordott, egy piszkos póló felett.
Elvegyült a Vyrlaxon lévő csempészek és zsoldosok között.
Egy újabb csésze teát rendelt a pincérrobottól, majd szemügyre vette az épületet. Tizenöt szintesre becsülte, de csak az első kilenc emeleten voltak ablakok. A piramisig lévő hat pedig csak puszta fal. Ott volt a vr’a kincseskamra. Lance jól ismerte a vr’ak építészeti stílusát, és egyetlen egy dolgot volt érdemes tudni róla, azt hogy kaotikus.
Egyes paloták nem voltak többek minaretek csoportjainál, mások hatalmas piramisok voltak, de Lance látott már olyat is, hogy három csonka kúp alakú torony, amit függőhidak kötnek össze.
Kolge-mar palotája az egyszerűbbek közé tartozott. Lancenek valami tervet kellett kiötlenie, hogy bejuthasson.
A palota és a kerítés között volt egy dzsungelnek is beillő parkosított rész. A kaputól pedig egy szélesebb sétány vezetett, aminek az oldalán emberméretű oszlopok voltak miknek tetején vörös lámpák villógtak.
Szónikus kerítés. A parkban tartott dögöket tarthatja távol. Csak úgy lett volna esélye átjutni, hogy ha kicselezi a vr’a őreit, átmászik a kerítésen, a fák között is átkecmereg, de hogy jut át a palota kapuján?
Bevehetetlen erődöt ostromolsz Lance Morrow.
Lehet nem kellett volna önállósítania magát, hanem rábíznia a dolgot a Purgálókra. Visszamegy a Földre, és az apja megint gyávának és szószegőnek fogja hívni. Gondolatban rácsapott az asztalra.
Megoldod, és az orra alá fogod dörgölni, csak egy terv kell.
A háta mögötti nagy épület kapuján egy larn lépett ki, majd szállt fel a siklómotorra. Lance most látott negyedszer életében larnt, de nem tudta érdekelni. A lény gázt adott, majd elsüvített.
Lance pedig nem tudott semmit sem kitalálni. Ahhoz, hogy tervet kovácsoljon, kell egy apró szalmaszál, amibe belekapaszkodhatott.
Elkezdett magában fütyölni, amikor eszébe jutott valami a larnról. Mintha Acero említett volna egy ilyen lényt. Egy fejvadászt, szerinte azért jött, hogy végezzen Thadeus Prabigattal.
Különös véletlen.
Lehet, hogy valakik azért küldték, hogy megölje a lányt?
Ebbe talán érdemes belekapaszkodni. Gondolta, miközben a pincérrobot kihozta a teáját.
