Külűr Krónikái: A prototipus. A harmadik nap.

Alig hogy kikeveredett a Shiwa poklából, Hawkinsnak és csapatának csak most jönnek az igazi nehézségek. Az űr egy olyan részén haladnak át értékes zsákmányukkal, ahol mindenhol veszély leselkedik rájuk, ugyan is Hawkins régi bajtársa Lance Morrow beépült, és így korlátlan erőforrásoknak parancsol. Az útjuk a Vyrlaxra vezet, ahol ki kell rabolniuk az idegen bűnvezér kincseskamráját. Nem tudják, hogy Akhas, a fejvadász már várja őket. De a veszélyes zsoldos nem is sejti, hogy ő is csak egy feláldozható sakkbábu egy sokkal nagyobb játszmában.

Az előző rész.

Nagy Mátyásnak a Külűr Világában játszódó regénye

Friss topikok

Címkék

31. fejezet: A munka végetért.

2012.03.25. 12:31 Kenneth Withaker

 A szobára csönd ereszkedett.

– Ölj meg! Gyerünk! – ordította Hawkins. Akhas már nyúlt volna a késért, amikor lenézett az ellenfelére. Az fegyvertelen volt, nem tudott védekezni. A larnnak megbízása sem volt rá. – Be szari vagy?

Halk csörömpölés hallatszott, ahogy egy golyó átszakította az üveglapot, majd darabokra törte. Akhas balra ugrott, de a lövedék a vállába csapódott, átvájta magát a húson, majd a túloldalon kirepült. A fájdalom hirtelen volt és elviselhetetlen. Akhas már a földön is volt. Hawkins a következő pillanatban pedig rajta. Kivette az Özvegycsinálót a fegyvertáskából, majd Akhas arccsontjához nyomta.

– Hol az ellenszer?

A larn az ablak felé nézett, majd vissza Hawkinsra.

– Ölj meg. Na, mire vársz? Munka közben essek el, gyerünk!

A férfi arcizmai vadtáncot jártak, ahogy próbálta magát türtőztetni.

– Hol az ellenszer! – ordította Akhas képébe.

– Hawkins – jött egy halk hang balról. A lány valahogy a fejvadász közelébe kúszott. Sápadt volt, de a szemeiben eltökéltség csillogott. Alyssa ujjai a larn alkarjára kulcsolódtak.

Akhas érezte, hogy valami behatol a fejébe. Képek árasztották el.

Egy szürke fémfolyosó végében volt, felette egy üvegbuborék. Vele szemközt egy fekete fémajtó.

Az oldalán kettő, sötétzubbonyt viselő őr. Az ajtó kinyílt, senki nem lépett be rajta.

A bal oldali őr odafordult, de a következő pillanatban a nyakából vörös szökőkút indult meg. A másik összecsuklott, ahogy egy láthatatlan penge hasba szúrta. Egy vérfolt kezdett el terjedni.

A semmiből négy lény jelent meg. A testük kígyószerű volt, a bőrük kék, vállukból kettő-kettő kar nyúlt ki. Az állukból pedig csápok, amiket szakáll módjára hordtak.

A vezetőjük előre lépett, megnyomta a kezében lévő távirányított. Az üvegbuborék felnyílt. Odalépett a lányhoz, megnyomott pár gombot a készüléken.

Az elméjét egy larn fejvadász adatai és képe árasztották el. Meg kellett ölnie…

Akhas visszatért a szobába, felmorrant. Szóval erre ment ki az egész. Ez az egész meló egy csapda volt, egy jól kitalált csapda, amibe ő kis híján belesétált. Sheldek, végezni fog mindegyikkel…

Akhas belenyúlt az övén lévő egyik táskába, majd kivett egy zöldessárga folyadékkal teli fiolát.

– A száján keresztül add be – mondta. Hawkins elvette, majd a lányhoz rohant. Akhas feltápászkodott, a vállán lévő sebhez nyúlt.

– Én megyek. A vadászat itt véget ért.

Hawkins megfordult.

– Hová mensz?

– Vadászni.

Akhas megesküdött, hogy ha kell egy fekete lyuk mélyéről is előkeríti a sheldeket, és lemészárolja őket, amiért átverték.

A zsebébe nyúlt, majd kitapíntott egy műanyag lapocskát. Vagy jobb terve volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prototyped3.blog.hu/api/trackback/id/tr804338300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása