Erica az ellentétes irányba kezdett el rohanni. A rezai pengemacska a nyomába. Russel épp időben ugrott el a gorgonopsid elől. Neyy pedig maga után csalta a jégóriást.
A következő pillanatban Kagge ugrott a nagydarab lény felé.
– Hé te nagy mamlasz. Kapj el, és egyél meg.
A lény felmorrant, majd a vr’a nyomába eredt. Neyy ekkor felugrott a jégóriás hátára.
Erica hirtelen megcsúszott a padlón, majd hasra esett. A pengemacska a következő pillanatban már a lány torkára támadott, amikor AT megfogta az állatot a farkánál fogva, és nekivágta az idomárrobotnak.
Az elkapta, majd hanyagul a földre dobta. A lány hálásan rámosolygott AT-re, de az idomárrobot hirtelen leugrott a padlóra, majd meglendítette AT felé botját. A robot időben felugrott, és a levegőben megkapaszkodott a tárgyban.
Az idomárrobot négyszer lehetett nagyobb AT-nál. AT felkapaszkodott a bot tetejére, de az idomár robot fogta, és egyszerűen elkapta a másik gépet, majd a padlóhoz vágta.
– AT! – kiáltott fel Erica. A robot szemei már csak vörösen pislákoltak. Az idomárrobot ezt a pillanatot választotta ki, hogy rátaposson az ellenfelére.
Erica látta, hogy a robot a lelke mélyén már-már emberibb, mint sok más ember. Nem érdemelt ilyen halált.
A lány belenyúlt a zsebébe és kivett belőle egy papírgalacsint, majd elhajította. A fehér gömb pontosan a robot fejét érte. Az a lány felé fordult, meglengette a pálcáját, aztán elindult felé.
– PLÉHPOFA! – hallatszott Steven hangja. A fiú a robot felé rohant a nyomába a gorgonopsid. A srác lelassított. A gorgonopsid felugrott a levegőbe, a célpontja Steven volt, aki hirtelen lekuporodott a földre. A vadállat pontosan túlugrott a zsákmányán. Neki a robotnak. A gép elkapta a grabancánál fogva az őskori ragadozót, és elhajította. A pengemacska épp ekkor kelt fel.
A jégóriás közben vadul tombolt, a hátán Neyyel. Egyszerre próbálta agyoncsapni a manotot, valamint elkapni az előtte rohangáló Kaggeet.
Az Idomárrobot pedig megtántorodott, amikor AT a hátára ugrott, majd párszor beleöklözött a koponyájába. A gép felnyögött.
A pengemacska felordított, majd Erica felé rohant. A lány próbált elugrani, de a lény szemei halott szemek voltak.
Hirtelen valaki eltaszította a szörnyeteg útjából. A pengemacska fejjel nekiment a falnak, majd ájultan terült el. Erica és az ismeretlen megmentője a padlón voltak. Jade felnézett, majd csak ennyit mondott.
– Köszönöm AT…
De a robot helyett Russel vigyorgó arcába nézett.
– Steven, nocsak – mosolyodott el Erica.
– El kell intéznünk azt a nagy robotot – mondta a srác. – Utána akár folytathatjuk is.
Felpattantak. Az Idomárrobot próbálta elkapni a hátán mászó AT-t. Kagge pedig a jégóriás elől futkározott. Neyy már az állat nyakszirtjén ült.
– AT! TÉPD LE AZ ANTENNÁJÁT! – kiáltotta Russel.
A robot felugrott az Idomárrobot cilinderére, majd megnézte a fekete antennát, a következő pillanatban a tövénél megfogta, majd elkezdte húzni.
A robot odakapott, de AT egy erőteljes rántással kitépte az antennát a foglalatból és a földhöz vágta. A jégóriás megállt, döbbenten maga elé nézett, majd rápillantott az Idomárrobotra.
– Az idomárrobot irányította őket – mondta Steven. AT egyszerre ugrott le Neyyel a saját különös hátasáról. A hatalmas, fehér monstrum nekirontott a robotnak, kicsavarta a kezéből a botot, majd félrehajította, majd a feje jött, majd neki esett a roncsnak.
Ericáék ekkor már a folyosón mentek végig, ami a kincseskamrához vezetett. Egy tágas terembe jutottak, ami színültig volt arany, ezüst, berríl, iridium rudakkal, értékes szobrokkal és festményekkel. Neyy odalépett a rudakhoz, majd a kezébe fogta az egyiket.
– Eredetinek tűnnek – jegyezte meg.
Erica felkacagott erre, a többiek is követték.
