Steven Russel látta a fák ágai között mozgó alaktalan árnyakat. Érezte, ahogy figyelik őt. Talán épp azon gondolkodnak, hogy a lábammal vagy a torkommal kezdjék.
– Nyugalom, Russel. Shiwai éjsakálok. Nem bántanak… De ha túljutnak az infrakerítésen széttépnek. A sétány végében ott állt a palota. Russel csak most látta, hogy milyen nagy. Egy hatalmas, fából készült kapu volt az elején, felette egy szarufa húzódott, faragott gyíkok és kígyók díszítették.
A palota előtt egy tágas, vörös márványcsempékkel borított tér volt, a közepén egy vörös kérgű fa nőtt, terebélyes lombja árnyékot vetett. A tövében egy pad volt. Rajta három vr’a üldögélt. A középső felnőtt volt, vörös mellényt, alatta kék pólót viselt. Nem volt köpenye. A kezeiben egy vastag könyvet tartott, aminek vörös bőrből készült borítója volt. A két oldalán ülő lények kisebbek voltak, a fejük nagy, az arcuk pedig kövérkés.
Kolge-mar megállt, majd felkiáltott.
– Na, ki jött haza!
A vr’a gyerekek leugrottak a padról, és odarohantak Kolge-marhoz. A vr’a megvakarta a fejűket.
– Apa igaz, hogy harcoltatok egy űrhajóval?
– Kagge mondta el?
A vr’a aki a gyerekekkel a padon üldögélt összecsukta a a könyvet.
– Igen ő! – mondta a baloldalon álló kölyök. Nagyobb volt a testvérénél.
– Kagge milyen rémtörténekkel ijesztetted a gyerekeimet?
Az elmosolyodott.
– Jaj, bátyám! A Vérvörös Kalóz históriája csak holnap jön.
–Az a kedvencem. – Kolge-mar elmosolyodott, majd megfogta a fiainak a vállát, és a palota felé fordította őket. – Jonso, Utrik nyomás a szobátokba. A Berrilfesztiválra fürödjetek meg, és öltözettek fel.
A két gyerek elrohant a palota felé. Irox felsóhajtott.
– És jövő évtől nekem kell átvenni a tanításukat. Technikai dolgok.
Hawkins elmosolyodott. Russel pedig nem hitt a szemének, nem gondolta volna, hogy Kolge-mar ez a kapzsi lény valójában szerető családapa.
– Kagge, ők azok, akikről meséltem.
Kagge meghajolt, és elmosolyodott.
– Hawkins kapitány, sok jót hallottam magáról. Érdekelnek a csillaghajók…
– … és hála Rowo bácsikánk rémtörténeteinek a felesleges kalandok is. No, akkor térjünk is rá. Russel úrnak vannak tervei a kincseskamrába való bejutásra, amibe persze te is részt veszel.
Kagge magára mutatott.
– Szóval…
Kolge-mar kihúzta magát, és ünnepélyesen elmosolyodott.
– Te fogod nekem átadni a berrilrudakkat az esti ünnepségen. A fiaim után te vagy a legkedvesebb rokonom.
Kagge sarkon fordult, és peckesen elindult Kolge-mar palotája felé.
– A legkedvesebb és a legbolondabb – suttogta Kolge-mar. Hawkins elvigyorodott erre. Egy előtérbe jutottak, a boltozatos mennyezeten egy mozaikdarabokból kirakott kék, kígyószerű vízi szörny tekergőzött.
A menyezettet négy, vörösmárványból, karcsú oszlop tartotta.
Az előtérből egy rövid és tágas folyosó vezetett a palota közepébe. Egy sokkal nagyobb terembe jutottak, a falat sárga csempék borították. Középen egy fekete kerekasztal volt, körülötte magas támlájú székek. Újra helyet foglaltak.
– Hawkins, gondolom, örülsz, hogy végre nyugodt felszínt érinthet a lábad – mondta Kolge-mar.
– Az a legmeglepőbb, hogy pont itt a Vyrlaxon.
Kolge-mar halkan felkuncogott, ahogy Kagge is.
– Szép bolygó ez, na – mondta a fiatalabb vr’a.
– Akkor kezdjük is a terv ismertetését.
Russel tudta, hogy ő jön. Felállt, majd a zsebéből elővette a holocomot. Az ezüstszínű gömböt az asztal közepére rakta, majd bekapcsolta. A dzsinn azon nyomban megjelent a levegőben.
– Nyisd meg a Venta map fájlt.
A patkány azonnal csettintett, a levegőben megjelent Venta-tyr palotájának holografikus térképe. A folyosó ezúttal nem volt üres. A biztonsági rendszereket különböző színű négyzetek jelölték.
– Kolge-mar információinak…
– És Kagge közreműködésének – szólalt meg Kolge. Russel kifújta a levegőt, majd próbálva elleplezni a hangjában bujkáló remegést, folytatta.
Erica a fiúra mosolygott. Steven bólintott.
– Szóval a folyosó tele van nyomásérzékelőkkel, infrakerítésekkel, lézeres csapdákkal…
– Igen, Venta-tyr nem valami jó játékos, lehetőséget sem ad, hogy kiraboljam – szólt közbe Kolgi.
– A bejáratot egy fél méter vastag szintiacél ajtó zárja el.
– Hawkins nem fogunk robbantani – mondta Neyy. Hawkins megrázta erre a fejét.
– Eszedbe ne jusson – tette hozzá Kolge-mar. – Mindenki meghallaná a környéken és a halottakat is kikelti a sírjukból.
– Nem is akartam robbantani.
– Most már nem, ja – mondta Erica, majd elvigyorodott. Alyssa közbeszólt.
– Szerettem a tűzijátékokat.
– Látványosnak látványos lett volna…
– Már bocs, de folytathatnám?
Kolge-mar úgy nézett Russelre, mintha egy kirenni mosasaurus az áldozatára, mielőtt bekapja azt.
– Tudom mit fog mondani – szólalt meg Kagge. – Nem lehet bejutni.
– Hawkins – fordult Steven a férfi felé. Trent felhúzta a bal szemöldökét. – Legutóbb hogy jutottál be?
– Más ajtó volt! – mondták egyszerre.
– Azonban én tudok egy másik bejáratot.
Előkapta a saját holokomját, majd a bal kezére húzott egy manipulátor kesztyűt. Az eszköz előtt megjelent egy holografikus billentyűzet. A vr’a végigzongorázott rajta, mire Russel dzsinnje előtt megjelent egy kék boríték.
– Fogadd.
A patkány kibontotta, a hologramon hirtelen vörös járatok szövevényes hálózata jelezte. Russel már a térképen látta, hogy ezek hepehupásak, a mennyezetükről cseppkövek lógtak alá. Éles kanyarokat vesznek, esetleg elindulnak felfele, vagy hirtelen lejteni kezdtek. Azt is észrevette, hogy az egyik járat valahol a folyosó közepén csatlakozik.
Viszont Steven nem tudta kivenni, hogy melyik a legrövidebb út.
– Ezek itt a Savsárkány barlangok – szólalt meg Kolge-mar– Évekkel ezelőtt itt volt a fészkelő helyük, de inkább felhúzódtak a hegységekbe. Venta-tyrnek kellett a hely az állatkertjéhez, de azt az utóbbi egy évben bezárta, az állatokat más bolygóknak adományozta, mondjuk elég ostoba döntés volt… Ki ajándékozza el a vagyontárgyait?
– És hogy fogunk itt eligazodni? – kérdezte Jade. – Ki tudja milyen dögök élnek itt, és nem akarom egyik gyomrába sem végezni.
– Nem él ott már semmi. Én, Kolge és Venta annak idején sokat játszottunk arra felé.
– Be is estél abba a patakba… – mondta az idősebb vr’a. – Szerencséd, hogy az a folyami kígyó nem kedveli a vr’a húst.
Steven közben jobban szemügyre vette a kincseskamra előtte hatszögletű szobát. Furcsamód ott nem volt semmilyen biztonsági rendszer , legalábbis nem jelölték. A Végső Csapda, általában ez a leghúzósabb.
– Az ott mi? – kérdezte végül.
Kolge-mar megvonta a vállát.
– Ez már a ti dolgotok lesz. Tényleg és mi az ötleted a csapdák semlegesítésére.
Russel kifújta a levegőt. Ezt az eljárást a Shiwán alkalmazta először, de akkor ósdi ágyúkat hekkelt meg. Itt viszont egy modern biztonsági rendszerrel kell ezt a trükköt eljátszani.
– Ki kell cserélni az operációs rendszert.
– Mire? – kérdezte Hawkins.
Kolge-mar érdeklődve nézett fel, megvakarta az állát.
– Újraalkottam az operációs rendszert, csak olyan kódokkal, amik nekünk megfelelőek.
Kolge-mar bólintott.
– Hmmm… Folytasd.
– Felrakjuk Venta-tyr komputerére, majd aktiváljuk. Egy tizedmásodperc alatt átírja a biztonsági berendezéseket kikapcsoló kódokat.
– Egy tizedmásodperc sok idő – mondta Kolge-mar.
–Venta-tyr mindig magánál hord egy minikomputert, amire azonnal bejön valami riasztás – tette hozzá Irox. A skrudd egészvégig a háttérben ült. Szinte láthatatlanná vált.
– Kolgi, arra nem gondoltál, hogy addig elterelnéd a figyelmét Venta-tyrnek?
– Három hónapja nem beszéltünk – mondta Kolge-mar. – Hé, te nem a szolgám vagy?
– Javaslatokat adhatok!
Russel felkészült arra, hogy elmondja a többi részét a tervének.
– De ez a cucc még nincs felrakva Venta-tyr gépére.
Kolge-mar a fiúra sandított, majd lesütötte a szemét.
– És ki rakja fel?
Steven végignézett a jelenlévőkön. Hawkinson állapodott meg a tekintete.
– Hawkins. Meg kellene borotválkozni, le kellene vágni a hajad és felmenni valami normális ruhát.
– Hogy mi?
– Engem leellenőrizhet, akárcsak Ericát. AT meg nem mehet, Neyy túl feltűnő.
– Na, Hawkins.
Trent beletúrt a hajába, aztán Alyssára nézett.
– Oké, Neyy rád bízom őket. Vigyázz rájuk.
Neyy bólintott.
– Bízd ide partner.
– Ha Russel terve nem sikerül, akkor…
– Akkor életetek végéig a tulajdonomba lesztek – mondta Kolge-mar.– Világos? Csak oda mehetsz, ahová én akarom, ha azt akarom, akkor csak a legmocskosabb világokra mehettek, de ha kell a Vyrlaxon is maradhattok takarítani a palotám, világos?
Hawkins bólintott. Russel nyelt egyet, csak most tudatosult benne, hogy milyen nagy a tét. Bár… A francba, nem akart örökre egy idegesítő kis békapofa szolgája lenni.
– Világos – mondta Hawkins.
