– Nem is tudtam, hogy a beszerelés után ennyi nappal már jönnek frissíteni – mondta a nő, ahogy végigsétáltak a palota előcsarnokán. Hawkins szürke kezes lábast és sapkát viselt. Úgy nézett ki mintha tényleg a cég alkalmazottja lett volna. Ez a terem sokkal nagyobb volt, mint a Kolge-maré. A menyezettet vastag, rézszínű oszlopok tartották. A falakat domborművek díszítették.
– Amint kijön egy új verzió, mindig kell – mondta Trent. A nőnek vállra omló, fekete haja volt és kerek arca. A szemei macskaszerűen titokzatosak voltak. Hawkins más körülmények között megcsodálta volna, sőt még flörtölt is volna vele, de valahogy mintha ezt is leblokkolta volna Alyssa.
– Nem is tudtam, hogy kijött az új verzió – fordult vissza a nő.
– Tudja, ezt még épp, hogy teszteltük – válaszolta Trent, ahogy beléptek a rövid folyosóra. Két oldalt aranyszínű szobrok strázsáltak. Otromba, hüllőszerű lényeket ábrázoltak, amelyek háromujjú kezükben alabárdokat tartottak. – A legjobb ügyfeleink ezeket mindig megkapják.
A folyosó végében ott volt a kétszárnyú ajtó. A nő benyitott. Egy helyiségbe jutott, aminek az egyetlen berendezést egy forgószék, csokoládébarna asztal, rajta egy félkör alakú holokom alkotta. Hawkins leült a székre, majd aktiválta a komputert, mire megjelent az operációs rendszer interfésze, tele ikonokkal. A biztonsági főnök megállt az ajtóban és nézte Trentet. A férfi nem jött zavarba. Előkapta a memóriakártyát, majd berakta a foglalatba.
Ki fogja írni, hogy telepíti e a programot? A nő meg észreveszi…
Kérem, várjon. Jelent meg a felírat a levegőben.
– Mi a neve?
A nő felírat helyén megjelenő kék-sárga homokórát figyelte, ami már négyszer-ötször megfordult.
– Alexandra Mounroe.
– Szép név. Az én nevem Trent Stark.
A nő felvonta erre a szemöldökét, végigmérte Hawkinst.
– Gondolom, nem régóta van a cégnél…
Hawkins felállt a székről, majd megállt a nő előtt. Most kiderül, hogy tényleg olyan vonzereje van, amilyet beképzelt magának…
– Hát, ja. Azt mondják könnyű pénz, de a fizetés. De, hogy ilyen teremtésekkel kell találkoznom, mint maga…
– Kicsit amatőr, de ahogy látom, edz. – Megérintette Hawkins vállát. Trent elvigyorodott, közben.
Igen, ha azt edzésnek lehet hívni, hogy kinyírtam három skruddot, túléltem egy kalóztanyát, meg megszöktem egy sittről, közben pedig egy csillagközi konfliktust robbantottam ki.
– Az egészséges életmód.
– Képzelem – a nő sarkon fordult, majd megszólalt. – Van kedve kávézni.
– Hozza csak be nyugodtan, addig én felrakom a cuccot.
– Jól van – búgta a nő, majd kilibbent. Hawkins elsőre jó nőnek tartotta, de így második látásra, egy igazi kiéhezett nagymacska, aminek nem akart volna húsiként a fogai közé kerülni.
Ekkor jelent meg az üzenet. A frissítés telepítése kész.
Nocsak, Russel gondolt erre?
A mutatóujjával végigsimított a készülék közepén lévő érintőpadon, ezzel elindította a folyamatot. Egy zöld csík kezdett el növekedni a képernyőn. Az új operációs rendszer feltelepült, közben felzabálta a régi programkódját, a sajátjait a helyére állítva.
– Egy bunkó – hallatszott a nő hangja a folyosóról. – Ráadásul azt képzeli, hogy milyen egy szívtipró. Drágám, kérlek, gyere értem.
Hawkins felnézett a képernyőből. A biztonsági főnök úgy látszik, hogy nem valami kemény csaj. Venta nagyon aláadta az utóbbi időkben.
– Nem tettem magamat neki, a fickónak a szeme sem állt jól.
Egy pillanatra kikapcsolt a hologram. Hawkins ezt választotta, hogy kivegye a memóriakártyát, majd elinduljon. Amikor kilépett a folyosóra, még odabiccentett a nőnek.
Most Kolge-mar jön…
Lance figyelte, ahogy Hawkins kisétált a palota kapuján, és beszáll a kocsijába. A férfi elvigyorodott, úgy látszik, hogy megérte összebarátkozni Venta-tyr biztonsági főnökével.
– Köszönöm drágám – mondta Morrow. Egy fekete légpárnás vezetőfülkéjében ült. Persze kihasználta az időt, és egy nyomkövetőt rakott egykori bajtársa járművére.
Persze ez nem egyszerű nyomkövető volt, ha távolról aktiválták, akkor kisebb EPM lökéseket adott le, amik kisütötték a környékén lévő elektromos rendszereket. Trent Hawkinst ilyen módon az ügynökévé tette. Rájött, hogy inkább nem várja, meg míg a larn végez a fegyverrel. Az ő felelőssége volt, meg amúgy is utált várni.
– Nem vagyok a drágád Lance Morrow. Három üveg loteai hályoglével jössz, ugye tudod.
– Jaj, megadom – mondta. Hawkins beindította a légpárnást, majd elindult dél fele. Lance is gyújtást adott a motornak, majd a nyomába eredt. A városra sötétség borult, az épületek lámpái már régen aktiválódtak. Csupán néhány járművet látott az úton, a járdán pedig pár járókellőt vet észre. Könnyű volt követni Hawkinst.
Balra fordult be egy utcában, mikor észrevette, hogy a másik jármű felgyorsít…
Lehet észrevett? Kérdezte magában Morrow, de ahogy jobban megnézte, látta, hogy Hawkins nem próbálja meg lerázni, sőt! Üldöz valakit.
Hawkins az egyik pillanatban még nyugodtan vezetett. Azt latolgatta, hogy hogyan segíthet a barátainak, esetleg még utolérheti őket. Valahogy úgy képzelte, hogy ennek a hülye kalandnak a végét együtt fogják megélni, de a csapat kettészakadt.
Soha nem fordult még elő ilyen, de mindig is benne volt a pakliban. Az egyik mellékutcából ekkor jött ki egy légirobogó, rajta egy fekete ruhás larn ült. Trent elé vágott. Ő is a palota felé tart, ott csak egy valaki van…
Hawkins rátaposott a gázpedálra, a kocsi szinte kilőtt a robogó felé. A vezető hátranézett, majd balra tért ki a minibusz útjából. A következő pillanatban pedig már Hawkins mellett is volt.
Trent belenézett az idegen sárga szemeibe, az felemelte a pisztolyát, és becélozta a férfi fejét, majd lőtt. Hawkins elhajolt a lövés útjából, a golyó hangos csörömpölés kíséretében törte át az üveget.
A férfi balra rántotta a kormányt, de a larn felgyorsított, ezzel elkerülte, hogy Trent neki passzírozza az épület falához. Újra Hawkins járműve elé került. Trent a pisztolyáért nyúlt, a zöldbőrű idegen megfordult, majd lőtt. Hawkins megpróbálta jobbra kormányozni a légpárnást, de ezzel csak annyit ért el, hogy a kocsi szélvédőjén pókhálószerű repedések keletkeztek. Az út hamarosan a Tanika parkba torkollott. A Vyrlax egyik legnagyobb és legszebb parkja volt. A közepén egy hatalmas tóval, amibe a Zafírfolyó véget ért. És a fejvadász pont a felé tartott.
Hawkins kakaót adott a motoroknak, majd előkapta a fegyverét. A larn valószínűleg a rövidebb utat választja, átsuhan a vízen.
A fejvadász már kezdte lassítani. Hawkinsnak már csak annyi dolga volt, hogy hátulról belemenjen. Most itt és most el fogja intézni. Egy ilyen rohadék, aki hozzá mer nyúlni egy olyan lányhoz, mint Alyssa nem él…
A larn hirtelen balra kanyarodott, Hawkins pedig már nem tudott fékezni… Csobbanás hallatszott, a légpárnás megugrott, mielőtt körülölelték volna a felcsapó hullámok. Trent süllyedni kezdett.
Akhas besuhant a fák közé, a szeme sarkából még látta, ahogy az üldözője beleesik a tóba. Húzós akció volt, majdnem kitolt vele. Ránézett a csuklóján lévő eszközre. A tetején lévő led szaporán kapcsolt ki és be. Hajtóművek zümmögése hallatszott. Akhas felnézett, a Darázsnak reflektorai nappali világosságot teremtettek a tisztáson. Akhas előkapta a selyempisztolyt, becélozta a jármű hasát, majd kilőtte.
A larnt szinte kitépte a járműve üléséről a Darázs, átsüvített a levegőn. A következő pár másodperc szinte óráknak tűnt, ahogy Akhas a hátára fordult, a csizmatalpát neki nyomta a fémfelületnek, majd aktiválta a belé rejtett mágneseket. A kezeslábasa alatt viselt speciális exopáncél hajolni kezdett, Akhas háta követte ezt. A larn bírta a fájdalmat, ami a gerincébe hasított. Utolsó mozzanatként a kezeit rakta a fémre, a rajtuk lévő kesztyűk hozzátapadtak, hála a felületükön lévő mikroszkopikus karmocskáknak. Akhasnak nem volt ideje megpihenni, nem is ment volna. A fülébe a szél süvített. A larn kinyította a szemét, és meglátta a vr’a közeledő palotáját, ami egyre nagyobb és nagyobb lett.
Akhas háta már égett, ahogy a páncélzat neki szorította a hideg fémhez. A fájdalom neki nem jelentett többet, mint a pikkelyein végigsüvítő szél. Csak jobban észrevehető volt.
A hajó beért a palota kertje felé. Akhas a nagylábujjával megnyomta a csizmájába rejtett kapcsolót, mire a testét szorító bilincs elernyedt, a csizmájába rejtett elektromágnesek kikapcsoltak, valamint a kesztyű külső felületén lévő karmocskák visszahúzódtak. A fejvadász előkapta a selyempisztolyt, amikor zuhanni kezdett, a látása jó volt, kiszúrt egy vastag faágat, becélozta. A fehér kábel rátapadt a kéregre. Akhas nagy ívben a föld felé száguldott, majd a lábát kinyújtva fékezte a zuhanást. Fájdalom nyílalt a lábába, amikor földet ért.
Az ágak közül egy ösztövér árnyék ugrott elő, Akhas bal ruhaujjából előpattant az alkarpenge, hátrébb állt a teremtmény útjából, majd vágott egyet. A penge átvágta a vadállat légcsövét. Baloldalról egy újabb teremtmény rontott felé, Akhas odafordult, előkapta a pisztolyát, majd lőtt. A fenevad feje érett gyümölcsként robbant szét. Visszarakta a pisztolyt az övére, aztán futólépésbe elindult a palota felé. Látta a célegyenest, és páran a sarkába loholnak.
A nyomában egy egész falkányi vadállat rontott ki a bozótból és eredt a nyomába. A larn inkább futásnak eredt.
Pillanatnyi kellemetlenség.
