A Renegát lassan elmerült a Nanaboosh légkörében. A kilátó ablakon látszott, ahogy a felhők mögül előbukkant a bolygó felszínét borító vörös síkság, amit csak néhol tört meg egy kanyon.
A hajó pont egy ilyen C alakú mélyedés felett suhant el, aminek az alján egy hatalmas, üvegből készült kupola ült, körülötte pedig esőerdő terpeszkedett.
Neyy felsóhajtott.
Bolygóépítők. Szinte vallásos hevülettel kezdték el az élettelen világokat átalakítani valami sokkal lakhatóvá. A hitrendszerűkben magukat, mint Ikkuma – a manotok ősi hite szerint ő alkotott minden élő dolgot az univerzumban – segítőinek vallották magukat.
Lehet régen így volt, és tényleg vallási célja volt a terraformálásnak, de ma már inkább azon voltak, hogy ezzel is gazdasági előnnyel tegyenek szert a Genetikai Akadémiával szemben.
Neyy felsóhajtott.
Az egész rohadt életemre ez nyomta rá a bélyegét.
A falkáját a Yecint szinte kettétépte a két társaság közti rivalizálás. Nem csoda, hogy Neyy fogta magát, és összepakolt, majd a katonaságnál kötött ki.
Bejelentkezett a forgalomirányítás.
– Ismeretlen hajó, azonosítsa magát – hallatszott egy mély, de dallamos hang.
Hawkins megszólalt volna, de Neyy megrázta a fejét.
– Neyy vagyok a Yecin falkából. Eiyahoz jöttem.
Egy pillanatnyi csönd hallatszott. Hawkins a manot felé pillantott. Neyy felsóhajtott.
– Ugye nincsenek Gurrick osztályú járőrnaszádjaik?
Neyy megrázta a fejét.
– Nincsenek, de ha gebasz van, szólnak a közeli Tezanoid bázisnak. Szerződésben állnak velük.
– Honnan tud… – fejezte volna be a mondatot, de Neyy egy haragos pillantása elhallgatta.
– A lényeg, hogy tudom.
Végighúzta a mutatóujját a képernyőn, mire megjelent a raktér képe. Alyssa továbbra is a felcsukott rámpa mellett hevert. Neyy közelebb hajolt, látta, hogy a lány mellkasa alig-alig mozgott.
– Szerintem jobb lesz, ha siettünk.
A Renegát balra kanyarodott a kanyon felett, a távolban feltűnt egy ovális asztreoid ütötte kráter.
– Leellenőriztük. Tovább mehetnek.
Ahogy közeledtek a mélyedéshez, a távolban feltűnt egy távoli, szűz óceán kékeszöld sávja, ami felett sötét szürke esőfelhők tornyosultak, arra várva, hogy mikor öntözzék meg esővel a szárazföldeket.
Neyy hamarosan kiszúrta a kráter közepén magasodó zöldessárga csúcsnélküli fémpiramist, ami körül hatalmas, egyenes törzsű fák nőttek, amelyeknek ezüst zöld lombja megcsillant a napfényben. Ahogy közeledtek, már láthatóvá vált a fémpiramis jobb oldalán lévő apró, zsúpfedeles épület, a mellette lévő nagyobb, téglalap alaprajzú komplexum. A kettő között egy tó terült el, amin egy zöld híd vezetett át. A leszállóhely kör alakú fém emelvénye a tó déli partján volt. Hawkins ide rakta le a hajót.
– Tudnivalók. Eyiah elég büszke. Okos manot, de imád beszélni az eredményeiről. Ha jót akartok, ne vágjatok közbe, mert azt utálja. Valamint ha meg is szólítjátok, akkor tisztelettel. Eyiah egy Déröreg, vagyis fehér a bundája. Tehát elég nagy kutya. – Hátranézett AT-ra. – A robot nem jöhet velünk, mivel a nagybátyám ki nem állhatja őket. A növényekre ne lépjetek rá, mert azért képes lenne titeket a Kogira savtengerébe meríteni, ugyan ez van a bogarakkal.
Hawkins felállt, majd elindult a hajó hátsó része felé.
– Jade, szólj Kolge-marnak. Mondd meg neki, hogy már kimehet a dokkba. Jövünk.
Neyy követte. Russel kitért az útjukból, leült a gömbkomputere elé, és folytatta a munkát.
– Tökfej, hogy megy az ötleted?
A hologramon megjelent egy új kódsor, majd beugrott a többi közé a fénylapon.
– Elméletileg bejöhet.
Trent bólintott. AT felzárkózott mögéjük. Az ő feladata volt, hogy figyelje a kijáratot, ha esetleg a lány végezne velük, és megpróbálna feljutni. Hawkins leguggolt a fémfedél mellé, megfogta a tetején lévő fogantyút, majd rántott rajta, felnyitva azt.
Neyy mászott le először, utána Hawkins. A manot érezte, hogy a hátán feláll a szőr, az izmai ugrásra készen megfeszülnek. Az ujjaiba belehasított a fájdalom. A manot karmai elő akartak törni, hogy aztán belehasítsanak az ellenfél húsába.
A lány továbbra is eszméletlenül hevert. Neyy viszont úgy látta, hogy bármelyik pillanatban fel kellhet, nekik ronthat. Volt egy olyan érzése, hogy Alyssának nem jelentene ellenfelet.
Hawkins odalépett a lány mellé, majd a karjaiba vette a lányt. Neyy kifújta a levegőt, majd megnyomta a rakodó rámpát lenyitó gombot.
Csikordulás hallatszott, ahogy a hajó hasa két felé nyílt, majd ahogy a nehéz fémlemez egy halk csattanás kíséretében találkozott a landoló hely fémjével. Hawkins lesétált rajta.
A bolygó levegője friss volt. Neyy nem érezte benne a szokásos szennyező gázok mocskát.
– Miért ilyen ezüstösek a fák levelei? – kérdezte.
Neyy szinte törpének érezte magát a faóriások árnyékában. A törzsüket valami kígyószerű zöld kúszónövény nőtte be, amelyen kék-zöld virágok virítottak.
– Valami újfajta bevonat. Több energiát von ki a napfényből, így a növények nagyobbra nőnek. A kunyhó felé egy fehér, műanyaggal borított út vezetett. Elindultak rajta.
Neyy fél szemével a Hawkins karjaiban lévő lányt nézte. Csupán a haja billegett a szélben, és néha rándult meg a szemhéja. Valószínűleg álmodott.
Hirtelen trombitálást hozott magával a szél. Hawkins jobbra nézett, a fák között három, nagy karámot szúrt ki. A rácsok mögül különös állatok figyelték őket. Négy lábon álltak, vastag farkukat, a föld felett tartották. Kacsaszerű fejük hátsó részéből egy görbe fejdísz indult ki, és a nyak felett végződött.
–Parasaurolophusok – mondta Hawkins.
Neyy megvonta a vállát. A klónozás útján létrehozott dinoszauruszokat általában állatkertekben tartották, de bizonyos bolygókon a húsukért tartották őket, de a manotok előszeretettel használták őket a terraformált bolygók benépesítésére.
A parasaurolophusoktól balra egy nagyobb ketrec volt. A benne lévő teremtmény nem hasonlított a szomszédjaira. Két erős lábán állt, a kezei csökevényesek voltak. A hátán egy tüskesor húzódott végig, a farka végétől egészen gyíkszerű fejének hátsó részéig. A szájából kilógtak krokodilra emlékeztető fogai.
A dinoszaurusz éppen tehén méretű állatot falt fel. Bestiális erővel tépte a tetemet, hatalmas húscafatokat hasítva ki belőle.
– Érdekes a rokonod háziállata – mondta Hawkins.
Neyy megvonta a vállát.
– Eyiahnak elég érdekes hobbijai vannak.
Hawkins elvigyorodott.
– Jó láttam már olyat, hogy valaki egy velociraptort tart ölebnek, de hogy egy T-Rexet… Kicsit vad.
– Acrocanthosaurus – szólalt meg egy idős, lágy hang. Neyy megfordult. – A Tyrannosaurus idősebb korára dögevő lesz. Szükség volt egy olyan ragadozóra, aki egész életében aktív vadász. A Parasaurolophusok nagyon szaporák.
Eyiah állt mögöttük. A manot bundája sárgásfehér volt. A szeme vörös színben tündököltek. Kék mellényt viselt, a vállát pedig egy vörösesbarna köpeny takarta. Az albinó manot odalépett Neyyhez, és a fejére rakta a kezét, közben doromboláshoz és morgáshoz hasonló hangokat adott ki.
– Ki a lány? – kérdezte.
Neyy Hawkinsra pillantott.
– Segítened kell.
Hamar megérkeztek Eyiah kunyhójába. Két részre volt osztva belül. Volt egy lakóegység. Egy íróasztal, rajta egy gömbkomputer, egy priccs, és a sarokban egy elektromos sütő. A szoba közepén egy szőnyeg volt, rajta egy üres tállal.
A nagyobb szobában volt Eyiah laborja. A közepén egy vizsgálóasztal volt, a jobb oldali falnál pedig egy szekrény tele vegyszerekkel és vizsgálati eszközökkel.
– Rakd le oda – mutatott a vizsgálóasztalra Eyiah. Trent lefektette a lányt. – Szóval egy chipet raktak a lányba, amivel képesek uralni a képességeit. – A manot közelebb hajolt, szemügyre vette a lány nyakán lévő műtéti heget. – Figyelemreméltó. – Alyssa homlokára rakta a kezét. – Tüzel a homloka. Beindult az immunreakció. Azt mondtad, hogy a lány hatalmas erővel rendelkezik. – Nézett Neyyre. – Erős, de ez az erő pusztíthatja el.
Elő vett egy fecskendőt, és vért vett a lánytól. Hawkins előrelépett, de Neyy a vállára rakta a kezét, és megcsóválta a fejét. Hawkinsnak így ökölbe szorított kézzel kellett végig néznie, ahogy a fecskendő lassan megtelik a vörös folyadékkal. – Hol találtátok?
Neyy elkezdte elmondani a történetet. Nem hazudott Eyiahnak. Az apjának a testvére volt, őt pedig úgy nevelte fel mintha a saját fia lett volna, sőt a családból csak ő támogatta Neyy katonai pályáját.
– Megérte katonának elmenni, most itt vagy a Külűrben.
Eyiah odalépett egy vékony, henger alakú elemzőhöz, majd belerakta a vérmintát, és lenyomott pár gombot. Egy perc múlva meg lett az eredmény.
– Fajok közti DNS átvitel – állapította meg a fénylapon lévő feliratokból Eyiah. – Csodálatos, de még is félelmetes. Emberi munka… – Egy mozdulattal lesöpörte az adatokat a hologramról, majd megnyitott egy képfájlt. Emberi vörösvérsejtek voltak rajta, amik között apró, alaktalan fehér foltok úszkáltak. Fehérvérsejtek, ismerte fel őket.
– A számuk hamarosan eléri a maximumot és a szövetek ellen fordulnak..Különös. Eddig nem volt semmi baja?
Hawkins előrelépett, és jobban megnézte a képet. Eyiah felé fordult.
– Eddig normális volt. Sőt egy berregő savja rácseppent a kezére, rohadt gyorsan begyógyult. – A másik értetlenül nézett rá.
– Sav marta sérülései úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. A bal kezén.
Eyiah felemelte a lány bal kézfejét.
– Hm. Akkor már értem, valószínűleg a lány nyakában lévő chip irányítja az immunrendszert, ahogy a gyógyulási folyamatot. Arra tudok gondolni, hogy talán ez valami önmegsemmísitő parancs.
– De hogyan? – kérdezte Neyy.
Eyiah Neyyre pillantott. Jól ismerte ezt a nézést, még kölyökkorából, amikor Eyiah kiakarta oktatni az orvostudományról.
– Talán, hogy a chip olyan jeleket küld az agynak, ami miatt egy hormont kezd el termelni, amely gyorsabb osztódásra serkenti őket.
– És mit tehetünk?
Eyiah levett a fémasztalról egy orvosi szkennert, majd elhúzta a lány feje felett. Közben a holovetítő felett megjelent a lány koponyájának 3D-s mása, belül az aggyal. A középső részén egy ezüstös színű s alakban görbült vezeték sziluettje látszott, ami a végén három ágban folytatódott, és körbeölelte a középen lévő bab alakú szervet.
– Gond. Van egy beavatkozás. – Odasétált az üvegszekrényhez, kivett egy kék porral teli műanyagzacskót, három fiolát, amiben különféle folyadékok voltak és egy petrin csészét, mellé pedig egy doboznyi fecskendőtapaszt helyezett. – A lényege az, hogy az agyban zajló elektronikus folyamatokat felerősítjük. Ezt már csináltam.
A kémcsövek tartalmát beleöntötte a petrin csészébe, majd egy pálcával összekavarta, aztán beleszórta a kék port, majd fojtatta a kevergetést.
– Mit?
Kérdezte Hawkins, láthatólag elsápadt. Neyy már sejtette a választ.
– A kísérleteimnél. Emlékszel Neyy, amit tanítottam neked. Az agyról. Agy olyan, mint egy számítógép. – A pálcika belülről hozzá ütődött a petrin csésze üvegfalához. A koccanó hangok kísérteties háttérzenét adtak az idősebb manot monológjához. – Az idegsejtek ugyanúgy kommunikálnak egymással, mint a komputerek chipjei. Robotok vagyunk Neyy, robotok, amelyeket az univerzumot és az életet formáló folyamatok hoztak össze.
– Mit tervezel?
A pálca egyre lassabban mozgott, ahogy a folyadék gélé szilárdult. Eyiah óvatosan lerakta a keverőpálcát az asztalra, kivett a dobozból egy fecskendőtapaszt, majd mellé egy fülpiszkálót. Belemártotta a végén lévő vattát a gélbe, majd rákente a fehér, négyzet alakú textildarab belső oldalán terpeszkedő zöldes négyzetre..
– Amikor a kísérleteimet végeztem, akkor rájöttem, hogy lehet stimulálni az agyban lévő elektromos folyamatokat. – A tapasz megduzzadt, ahogy magába itt az anyagot. Eyiah felkapta, majd elindult a lány felé, Neyy elé állt. - Ha itt képesek leszünk az agy elektromos hullámait úgy stimulálni, hogy elérjenek egy szintet, akkor képesek lesznek müködésképtelené tenni a chipet, megszüntetve az agyal fent álló kapcsolatot.
– Igen, és a felük meghalt, a másik részük pedig megörült. Nem fogod ezzel a lányal, is ezt tenni.
Kintről ordítás hallatszott, a ketrecben lévő őshüllő éhes lehetett.
– Neyy, állj félre az útból.
Eyiah ránézett, majd megrázta a fejét.
– El az útból, vagy a lány meghal.
– Nem tudsz valami mást csinálni? Csak ezt az agystimuláló maszlagot?
– Tudok mást is, mondjuk, hogy a lányt a saját immunrendszere falja fel, de ha ezt akarjátok, akkor jó. Legyen.
Neyy Alyssára pillantott. Elismerte, hidegen hagyta volna, hogy ha a lány meghal. Rájött, hogy ezt az egész szart, csak azért vállalta be, mert Hawkins ebbe a helyzetbe került.
– Engem nem érdekel.
A csönd megült köztük, csupán a kintről érkező madárcsiripelés és a parasaurolophusok bőgése törte meg néha.
– Tudna ez segíteni?
Hawkins hangja úgy hasított bele a levegőbe, mint a kés pengéje a húsba.
Neyy és Eyiah egyszerre nézett a férfira. Trent ott állt, ökölbe szorított kézzel, a szemeiben tehetetlen düh csillogott.
Eyiah bólintott.
– Akkor csinálja.
– Hawkins, ha meghal, akkor lehet, hogy téged is magával ránt.
A férfi felsóhajtott.
– Most kiderül, hogy ez az ötlet a 70% vagy 30.
A manot óvatosan félresimította a lány haját, a nyakról, majd kitapíntotta a nyaki ütőeret. Miután megtalálta, ráhelyezte a tapaszt, majd a hüvelykujjával a bőrre ragasztotta, aztán távolabb állt.
– Ha tényleg olyan tehetséges telepata, ahogy mondtátok, akkor képes lesz irányítani.
Újra csend borult a laborra. A lány nem mozdult.
Neyy odalépett, megnézte a lány arcát, ekkor vette észre, hogy Alyssa szemhéja mozogni kezd, jelezve, hogy álmodik.
Neyy, Hawkinsra pillantott.
Hirtelen nyögés hangzott fel, Alyssa teste C alakban megfeszült, a szemei felpattantak.
– Én uralom ezt a lényt!
A manot a fejéhez kapott, mintha az agyára rávertek volna egy kalapáccsal. Neyy térdre esett, a világra sötétség borult.
Neyy megtántorodott, ahogy lenézett a sötét szakadék mélyére. Sikerült kivennie az alján lévő éles sziklákat, embernyi méretű repedéseket, és a belőlük kiáramló fekete füstöt. A szemközti oldalon két alakot látott. Az egyikben felismerte Hawkinsot, a másik pedig…
Azon kapta magát, hogy szemtől szemben volt a dologgal. Az egy emberi alak, fém alkatrészekből összehegesztett szobrának tűnt. De az ezüstös arcvonásokban valami ismerőset pillantott meg. A lány volt az. Körülötte pedig apró fényvillanások táncoltak.
A lány felemelte a bal kezét, ujjainak végén hegyes fémkarmok csillogtak, és lecsapott. Neyy érezte a húsába maró vas hidegjét, és az általa okozott fájdalmat. Felordított.
Hawkins hangján tette ezt.
Neyyben ekkor tudatosult. Hawkins érzései, gondolatai és emlékei olyan erősen éltek most benne, mintha csak a sajátjai lettek volna.
Tudta, hogy Hawkins is így van vele. Neyy tudta, hogy Hawkins nem tud a lánnyal harcolni, de ő felülkerekedhet rajta.
Alyssa jobb keze újra felé lendült. Hawkins felemelte a kezét, és elkapta a lány alkarját. A géplény felsikított, a szemei lángoltak.
Hawkins helyén Neyy állt ott. A manot felordított, aztán ellökte a lányt. Alyssa hirtelen megállt a levegőbe, majd végignézett Neyy-Hawkinson.
Neyy újra eltűnt, és Hawkins lett belőle.
– Nyomd el a manotot benned – hallatszott a recsegős fémhang. – Nem fogod újra végignézni, ahogy elpusztulok.
Hawkinsnak eszébe jutott, a kórház a Flynnen. Az ágyon fekvő lány, akinek az arca már piros volt a láztól, a homlokán verejték csillogott.
– Hawkins, ez nem ő – Neyy hangja erőtlen suttogás volt. A férfi már kezdett behódolni neki.
– Te az enyém vagy… Felébredsz, és elkéred attól a szánalmas öregtől az ellenszert. Tudom, hogy van neki, olvastam az elméjében.
– Hawkins… – Neyy hangja halk volt és rekedt. Alig hallható. Tudta, hogy mi lesz ezután, a lány ha felébred, akkor végez Eyihával, majd velük, aztán meg se áll a Renegátért.
– Meg kell védenem, ő egy gyenge...
Neyy lelke lángolni kezdett, a következő pillanatban ordítani akart. Ordítani, hogy Hawkins meghallja, hogy áthatoljon a gonosz bűbájon, amit ez a gépi elme hozott létre, ami most még erősebben láncok között tartotta a barátja elméjét.
Csak egy kiáltás, csak ki kell eresztenie a hangját… De a tudatát láncok tartották vissza, ugyan azok, amik a Hawkinsét is.
Egy tudat voltak, így a korlátaik is egyek. A lány agya kapcsolatba lépett az övékével, egybe kovácsolta őket. Ha képes lenne egy kis időre kidobni magát Hawkinsból…
Vagy Hawkinst magából.
A lány felállt, felszökkent a levegőbe, közben fülrepesztően felsikított, a karmaival Hawkins felé csapott. Neyy hátralépett, de Hawkins nem. A manot megérezte a karmokból eredő mentális fájdalmat. Neyy felüvöltött, de ekkor megérezte. Elszakadt egy lánc. Az amely őt és Hawkinst összekötötte.
Újra egymás mellett álltak.
Neyy továbbra is érzékelte barátja gondolatait, sőt talán beszélni is tudtak.
A manot ekkor már tudta mit kell tennie, mintha ezzel a tudással született volna, de tudta, hogy csak most kaphatta.
Hawkins, gondolj Aileenre.
Trent, Neyy felé pillantott.
Hogy mi?
Csak gondolj rá…
Hawkins egy villanással eltűnt, Neyy szembenézett a fémből összerakott rémálommal.
– Ott van – suttogta. – Mi a tervetek?
Hawkins egy folyosón volt. A falait csempék borították, a mennyezeti világítótest zöldes fénybe borította. Két oldalán fehér, fémajtók. A férfi elindult.
Neyy látta ezt, mintha csak ott lett volna.
Talán ott is volt.
– Miért mondanám el? Oda a meglepetés…
A géplány előre lépett.
Hawkins futni kezdett. Végig a folyosón, végül megtalálta az ajtót. Megállt előtte, azon volt, hogy kinyújtsa a kezét, lehajtsa a kilincset, de megállt. Nem akarta tudni, hogy mi van a kórterembe.
Neyy becsukta a szemeit, ahogy Alyssa megindult előre, körülötte a fényvillanások egyre gyakoribbak lettek.
– Úgy látom dühös lett valaki.
Hawkins továbbra is vacillált.
Hawkins, nyiss be, és hozd ki azt, ami ott van…
A férfi végül lenyomta a kilincset, és berontott az üres kórterembe. A helyiség sarkában Alyssa kuporgott, felnézett Hawkinsra. A szemeiben félelem bujkált, de felcsillant bennük a remény.
Trent kinyújtotta a kezét, mire a lány megfogta…
Alyssa alkatrészekből összefércelt hasonmása ekkor érte el Neyyt. A nem létező levegő ózontól bűzlött, ahogy a lény belemart a manot arcába. Neyy ekkor nyitotta ki a szemét…
A rémálomba illő figurát, már villámok ölelték körül. A testéről egyre nagyobb darabok hullottak le, hogy végül leesve a sziklákra semmivé olvadjanak. A szemei egyre halványabban égtek.
Neyy hátrasandított. Meglátta Hawkinst és a lányt a hátuknál.
Alyssa kinyújtotta felé a karját. Már csak a bal volt meg, az arcából is csupán a homloka és a bal szeme lebegett a semmibe, de ezek is mintha elvesztették volna a formájukat.
– Jogom van létezni, ez a test az enyém.
Egy villám lecsapott a rémálombeli bestia vállára, semmivé változtatva azt.
Neyy ekkor érezte meg magában. A láncai leszakadtak, a tudata lángolt, ahogy belenézett a vörösen izzó egyetlen gépszembe.
– Nem vagy élő, így nem halhatsz meg…
Ez a egy parazita volt, és általában a parazitákat gyorsan elpusztítja a test védekező rendszere.
– Manot, állítsd meg.
– Nem tudom.
Neyy eddig várt az ordítással. A hang az álombeli szürke égig száguldott, betöltötte a hely minden sarkát. Válasz rá a villámok dördülése volt, az egyik belecsapott a fémlény maradványaiba.
Testetlen sikoly hallatszott, majd fület repesztő robaj, ahogy a helyén egy tűzgolyó kezdett el növekedni, ami hamarosan átváltozott egy meghatározhatatlan színű felhővé, ami mindent beborított. Hawkins és Alyssa eltűntek Neyy háta mögül, a manot pedig a távolba meredt. Mintha egy pillanatra…
Egy térképet látott maga előtt, de csillagok, bolygók és más kozmikus tárgyak helyett, helyek, időpontok és személyek voltak rajta. Alyssát és egy zöldbőrű larnt felismert, de látott másokat is. Akik furcsán ismerősek voltak.
A térkép közepén pedig kékszínű, kígyóra hasonlító lények álltak, akik négy karjukat széttárták, náluk futottak össze a szállak.
Vörös szemeikben céltudatosság csillogott. A felhő elborította a látványt, úgy eltűnt mintha soha nem létezett volna.
Neyy szeme felpattant, érezte, ahogy egy edény széle koccan neki a fogaihoz, majd a torkán valami keserű főzet nyomul le a gyomráig.
A manot felköhögött.
– Kiskorodban sem tudtad meginni, úgy látszik nem nőttél fel. Igyad, kell a folyadék!
Eyiah hangja volt. Neyy nem tehetett mást mint hogy kiigya.
– A lány?
Hawkins a lány ágya mellett állt. Alyssa ernyedt teste nyugodott az ölében. A férfi elmosolyodott.
– Jobban van.
A manot feltápászkodott. A feje irtózatosan hasogatott.
– Hawkins, mielőtt bele mennél egy ilyenbe szóljál.
Eyiah megállt Neyyel szemben. A kezében egy kommunikátort tartott
– Jobb lenne, hogy ha az erőltetett emberi humort máskorra tartogatnád. Egy hajó van a rendszerbe, Domíniumi engedélykódot sugároz. Valami szökevényeket keresnek… Mibe keveredtél Neyy?
Neyy és Hawkins egymásra néztek.
– Megmenekültünk, mi?
