Lance Morrow az íróasztala mögött ült, és gondolkodott. A fejét a bal kezére támasztotta, és úgy elmélkedett a legújabb fejleményeken.
Hawkins elment a lánnyal.
Valószínűleg nem tudta megállni, hogy átprogramozza. Hát igen úgy látszik, hogy a jó öreg Trent Hawkins a tengerészgyalogság arca is átprogramozható.
Ez felvetett egy súlyos kérdést.
Mi lesz ezután?
Morrow megtette a lépéseket. Kreált egy fedősztorit, miszerint az Alyssa kódjelű egység, valójában Moe Row, egy ismert Exodusi család sarja, akit elrabolt egy csapat szerencsevadász. Végül is igaz volt. Elrabolták tőle.
Pár ismeretlen megtámadta a labort, és brutálisan lemészárolta a személyzetet. Alyssa ezt használta ki és egyszerűen megszökött, elkötötte a legközelebbi hajót, és a Deadmoonra ment.
Morrow persze felbérelte Prabigatot. Dolgozott már együtt a fickóval, megbízhatónak tartotta. Persze egy idő után semmi hír nem jött róla. Morrow pedig már ekkor tudta, hogy gond van.
Itt volt az idő, hogy beszervezze Hawkinsot a hálózatába. Morrow két hétig kutakodott a férfi után, míg nem Morrow egy Vyrlaxi kapcsolata, aki Kolge-mar csatlósa is volt, elmondta, hogy Kolge-mar üzletelt Hawkinssal.
Lance megkérte a fickót, hogy javasolja a vr'anak, hogy a Kalgor VII-en találkozzon régi bajtársával.
És persze Morrow is úgy rendezte, hogy véletlenül pont abban a sikátorba találkozzanak.
Arra senki nem figyelmeztette, hogy a régi bajtársa is épp úgy a lány hatása alá került, de öröm az ürömbe, hogy legalább kivitte Corsorból.
Már ha Aceronak hinni lehetett, de a fickó most nem volt a legjobb állapotba, és úgy látszott, hogy Hawkins bánt így el szerencsétlennel.
Morrow remélte, hogy nem hal meg a Pengések újdonsült vezére, nem akart egy bábut elveszíteni a táblájáról.
Morrow hátradőlt, és felsóhajtott. Szerencsére mint kettes szintű nyomozó, nyomozhatott a Kalgor VII-en kerül, de csak a Bishop szektorba. Ha minden jól ment, akkor Hawkins itt vágott át, és valamelyik bolygón horogra akad akad.
Neki csak várnia kell.
A hírszerző tiszt körbenézett az irodájába. Az elég tágas volt, a falait világosbarna falemezek borították. Az ajtó felett a Humán Domínium jelképe. A csillagok felett lebegő, széttárt szárnyú sas.
Azonban ennek a beépülős munkának megvolt az a hátránya, hogy az ember bármikor lebukhat. Főleg, hogy ha egy múltbeli lépése ami akkor előnyösnek hatott, most talán a visszájára fordulhat.
A kétszárnyú ajtó bal oldala kinyílt, a következő pillanatban egy alacsony, vörös szakállas ember hajolt be rajta.
– Morrow. Újabb fejlemények abba az emberrablásos ügyben. Az Ignis 3-on megtalálták a lányt.
Például most.
Morrow azonnal felugrott, felkapta a kabátját, majd követte a zsarut.
– Mikor jött az üzenet? – kérdezte Lance, miközben magára kapta a ruhadarabot. Egy folyosón mentek végig, ami a rendőrség operatív központjába vezetett. A tágas helyiség nyüzsgött. Rendőrök vitték a gyanúsítottakat kihallgatásra vagy a zárkák felé. Mások a gömbkomputereiknél dolgoztak. A férfi odalépett az egyik íróasztalhoz és Morrow felé nyújtotta a rajta lévő ipapírt.
A vékony műanyag lapon Trent Hawkins és a lány fényképe világított, mellette pedig az adataik, és egy üzenet, hogy a lány az Ignis 3 központi kórházában van, míg Hawkinst és társait a rendőrségen tartják fogva.
Lance felvonta erre a szemöldökét, majd elmosolyodott.
– Az Ignis III-ra kell mennem – mondta a férfinak. A rendőr már meg akart szólalni, de Lance rámosolygott. – Ez az én ügyem, majd mondd meg a főnöknek, hogy elmentem. Viszlát.
Sarkon fordult és elindult a kijárat felé. A rendőrtiszt utána nézett, és felsóhajtott. Morrow átsétált a rendőrség tágas előterén, odaintve a recepciós robotnak majd kilépett a rendőrség épületének kétszárnyas ajtaján.
Morrow felnézett a rendőrség nagy és szögletes épületére, majd elindult a föld alatti parkoló felé. Ott az ő sárga légpárnásán kívül csupán pár kék-ezüst színű rendőrségi jármű állt
Beszállt, aktiválta a hajtóműveket, és lassan kihajtott a mélygarázsból, és csatlakozott az észak fele tartó forgalomhoz.
Kalgor City nem volt annyira lenyűgöző nappal, mint éjszaka.
A hófellegeken átsütő nap tompa fénye elég fényt nyújtott, hogy elnyomja a falon tenyésző zuzmók foszforeszkálását. Az éjszaka üres járda most dugig volt a munkába vagy a helyi szórakozóhelyekre siető állig bebugyolált bányászokkal. Csak néha suhant el egy-egy légpárnás szállító.
Nem volt ideges, nála a lebukástól való félelem az életéhez tartozott. Óvatossá tette, de azért arra is képes volt, hogy ezért meghozza a megfelelő lépéseket.
Még ha azok erkölcsileg kifogásolhatóak is voltak.
Eddig jó munkát végzett, és tudta, hogy ha itt véget ér a küldetése, valószínűleg előléptetik otthon.
Mondjuk egy egész részleget kaphat.
Az lenne a mérföldkő a karrierjében.
Végigsuhant a mellékutcán, közben a visszapillantó tükörbe nézett. Az utcába ekkor fordult be egy fekete színű légpárnás. Egy pillanatig úgy tetszett mintha a férfit követné, de hamarosan leparkolt az egyik bérház előtt. Morrow befordult az újabb mellékutcába. A tükörből látta, hogy kiszáll a járműből egy fickó, és elindul az épület felé.
Morrow megállt a lakhelye előtt. Az épület háromszintes volt, 5-6 tágas lakás lehetett benne. A férfi kiszállt a légpárnásból, a kocsikulcsára elhelyezett távirányítóval aktiválta a riasztót, majd kikapcsolta a lakását védő szenzorokat.
Átlépett a kapun, a recepción csak egy robot várta, aki felé nézett, majd azonosítva őt intett a jobb oldali manipulátorával. A férfi lifttel ment az első emeletre. Miután kiszállt a felvonóból, majd végigsétált a folyosón hirtelen különös érzés kerítette hatalmába.
Talán hogy lebukott?
Megrázta a fejét, biztos csak ideges. Ez az akció vége.
Odalépett a lakása ajtajához, majd benyitott. A lámpák automatikusan felkapcsoltak. Morrow lakhelye tágas volt. Minden kényelmi cikkel el volt látva.
A férfinak azonban elkellet hagynia.
Előbb lelépett a konyhába, majd a hűtőhöz lépett. Kinyitotta, majd belenézett. Volt felvágott, vaj meg kenyér. Csinált magának egy szendvicset és bemajszolta.
Az akciók előtt szeretett enni, ilyenkor azt érezte, hogy energiával látja el magát. Aztán munkához látott. Bement a hálószobába, majd leült a franciaágya szélére, aztán kihúzta a szélső fiókot az aljából. Ahol a normális emberek általában ruhákat, illatszereket esetleg óvszert tartanak, ott Morrow más cuccokat raktározott.
Hamis igazolványok, egy álcázókészlet darabjai. Morrow fogta, majd egyszerűen hátracsúsztatta a fiók alját, ezzel felfedve a második sort.
Itt már sokkal izgalmasabb dolog volt.
Egy mesterlövész puska és egy pisztoly, mellé elegendő töltény, hogy elintézzen egy szobányi embert. Morrow felállt és kivett a szekrényéből egy bőröndöt, amibe elkezdte berakni a mesterlövész puska darabjait.
Azon kapta magát, hogy valami buta dallamot kezdett fütyörészni. Ezt általában akkor szokta amikor nagyon ideges és próbálja magát nyugtatni.
Kifújta a levegőt, majd berakta a helyére a tripodállványt.
Megijedt magától egy pillanatra. Ennyire szar lenne a helyzet?
Vége lesz hamarosan a tortúrának, amit a lány szökése okozott, és innentől csak jó dolgok lesznek.
Berakta a bőröndöt az utazótáskába, majd utána küldte az álcázókészletet és az igazolványokat. Összecipzározta a nyílást, majd a vállára vette a szíjat és kisétált a szobából, bezárta, majd kulcsra zárta az ajtót, de előbb balra meg jobbra nézett a folyosón.
Megvonta a vállát és elindult.
Közben akaratlanul is fütyörészni kezdett.
Elindult a lift felé, majd megnyomta a hívó gombot. Akaratlanul a lépcső felé nézett. Talán jobb lett volna ott lemenni.
Kattanás hallatszott, jelezve, hogy megérkezett a lift. Az ajtaja félrecsúszott, Morrow belépett a fülkébe, majd megnyomta a Földszint gombját.
Az elsőnél járhatott, amikor mintha hangokat hallott volna. Megálló légpárnások hangját. Morrow felsóhajtott.
– Kössz Hawkins – morogta.
A lift egy zökkenéssel megállt. Morrow kifújta a levegőt, majd megnyomta az ajtónyitó gombot. A recepciónál négy fekete testpáncélos kommandós állt, akik egyszerre fordultak felé. Elállva az utat.
Morrow felsóhajtott.
Az egyik kwizek fajtájú rendőr előre lépett, majd felmordult.
– Lance Morrow. Letartóztatom hamis személyazonosság használatáért.
Morrow megvonta a vállát.
– Én úgy tudom, hogy az űr ezen része a Humán Domíniumhoz tartozik. A Domínium állampolgára vagyok!
A férfin látszott, hogy nem hatja meg ez.
– Hatósági személynek adta ki magát.
Morrow felsóhajtott, felemelte a kezét.
– Ide a táskát – mondta az egyik fekete páncélos. Egy kwizek. Morrow odaadta a mellette álló rendőrnek. Kwizek erősen megragadta a karját, és kivitte az épület elé.
A rendőr akinél a táska volt követte őket, kicipzározta a táskát, majd elővette a bőröndöt, és megnézte közelebbről.
Morrow megengedett magának egy vigyort.
Egy kívül álló azt hihette róla, hogy egy normális, fémből készült bőrönd. Persze csak Morrow tudott a burkolatába szerelt szenzorokról, amik pillanatok alatt letapogatták az ujjbegyüket, az infókat elküldték a bőröndben lévő miniatűr komputernek.
Csipogás hallatszott, a rendőr meglepetten felemelte a tárgyat, a szeme elé emelte. Sziszegés hallatszott, ahogy a zárszerkezetből egy vízszínű folyadéksugár csapott a férfi szemébe.
A rendőr rögtön a szeméhez kapott, majd felordított. A társai azonnal felé fordultak. Morrow ezt használta ki, teljes erőből belevert a kwizek bordáiba, mire az felnyögött, majd elengedte a férfit.
Lance a kocsija felé kezdett rohanni, a kwizek még mindig az oldalát nyomkodva, elővette a pisztolyát és ráfogta. Morrow ekkor nyomta meg a gombot a karóráján. A kocsi motorháztető azonnal felnyílt, alóla pedig egy baseball nagyságú gömbölyű tárgy lebegett elő.
Kéken felszikrázott, a következő pillanatban felvillant, majd egy zöld fényhullám indult ki belőle. Morrow reflexszerűen becsukta a szemét, majd a földre vetette magát. A rendőrkocsik felszikráztak, miközben az utca tele lett ájult rendőrökkel.
Lance megropogtatta a nyakát, aztán elindult a kocsija felé, de előbb felkapta a földön lévő gömböt, majd zsebre vágta.
A Domínium legújabb találmánya egy mini EPM töltet és ráadásképp egy extra erős villanógránát.
Beszállt a légpárnásba, és elindult az utcákon.
Végigment a mellékutcán, aztán visszatért a főútra, elindult az űrkikötők felé. Ügyelt, hogy ne lépje át a megengedett sebességhatárt. Szerencsére ilyenkor kevés légpárnás járt az utcákat.
Nem haragudott Hawkinsra. Tudta, hogy a fickó haragszik rá, sőt azt is tudta, hogy Trent Hawkins nem az a fényes páncélú lovag. Ezért is bérelte fel.
Túlélt egy járványt, több olyan küldetést, aminek kódszámában szereplő egyik szám kimondásáért is tüntetnek el embereket. Hát persze, hogy szívesen döfi hátba.
Ha Morrow ott a Sylvannuson, nem rohan tovább a csapatszállítóig, ameddig Hawkins abban a skrudd veremcsapdában van, hanem visszafordul, és segít a bajtársának, akkor talán nem tartana itt.
A visszapillantó tükörben észrevette, hogy három rendőrségi jármű szegődött a nyomába. Befordult egy újabb utcára, de most már gyorsított.
Már közel járt az űrkikötőhöz és a hajójához. Tudta, hogy valószínűleg már gravitációs zárat raktak rá, így azzal a hajóval már nem hagyja el a bolygót.
Látta már a leszállóhelyet övező falat, és a rajta lévő ajtót. Leállította a kocsit, látta, hogy az ajtót is lezárták. Felsóhajtott, aztán odalépett a panelhez. Ismert pár trükköt, ahogy pár kódot is.
Például a kikötői hatóságok mesterkódját…
Az érintőképernyőn bevitte a négy tagú jelsorozatot, majd az ajtó félresiklott, Morrow pedig belépett. Ekkor érkeztek be a rendőrség légpárnásai.
A férfi megnyomta a belső panelt, majd futni kezdett a hajója felé. Az egy áramvonalas, ezüst színű sportjacht volt. Morrow a csinos kis örökségéből vette.
Felsietett a leeresztett rámpán, át az ebédlőn, majd be a pilótafülkébe. Lerakta magát a székbe, majd megnyomott az irányítópulton egy gombot, mire az félrehúzódott. Feltárva az alatta lévő éríntőképernyőt és botkormányt. Robbanás hallatszott, majd a meggörbült és vörösen izzó vasajtó repült át a leszállóhelyen. Fekete páncélos kommandósok rontottak be rajta.
Morrow ekkor aktiválta a hajó vészhelyzeti rutinját. A sportjacht törzsébe szerelt hidraulika, lassan kiemelte az irányítófülkét, majd lassan a Kalgor VII ege felé emelte. Morrow még utoljára kinézett az ablakon a döbbenten álló rendőrökre, majd elköszönt tőlük az egyezményes űrhajósjelzéssel.
Lance beszíjazta magát, pont az utolsó pillanatban. Az irányító fülke kilőtt a hajótestből, olyan erővel, hogy legyőzte a gravitációs zárat, majd felrepült a Kalgor VII egére, átfúrta a légkört. Hamarosan a rögtönzött űrhajó már a légüres térben repült. Morrowot szinte belepréselte a gyorsulás az ülésébe, a tüdejéből minden levegő kiszorult.
Lance ekkor aktiválta a mentőjárműbe szerelt parittyahajtóművet. A hajó egy villanással eltűnt. Morrow akkor lélegzett fel, amikor már egy bolygó kéken világító gömbje felett lebegett.
A kommunikátorból ekkor egy furcsa brekegő hang hallatszott, a belé szerelt fordító azonnal emberi nyelvre ültette át.
– Itt a Panthalasszai Matriarchátus. Közölje szándékait és nevét.
A panthalaszaiak a Domínium tagjai voltak. Tiszteletbe tartották más emberek titkait.
– Lance Morrow, a Domíniumi hírszerzés tisztje. Az egyik akcióm elég rosszul sikerült, szeretnék menedéket kérni és egy hajót, hogy továbbmenjek.
Ravasz vagy mint a róka, gondolta Morrow. Egy mázlista róka.
