Erica Jade nem először ült zárkában. A törhetetlen üveglap, a padlóhoz szegecselt priccs, és a falra erősített asztal mind kedves ismerősök voltak a lány számára. Annak idején előfordult, hogy pár buli elvadult, és aztán ő egy ilyen helyen kötött ki ha csak nem a rendőrség nem vitte haza.
Erica átlátott a folyosó másik végébe, ahol Russel volt. A srác a priccsen heverészett és a falat bámulta. Neyyt egy külön, megerősített cellába rakták.
– Na most aztán benne vagyunk a gyíkketrecbe – morogta Russel.
Erica felkapta erre a fejét.
– Nyugi. Legyél egy kicsit optimista.
Steven felállt, majd fel-alá kezdett járkálni.
– Hawkins sehol sem, és valahogy nem tudok bízni a tervedben. Mi a biztosíték, hogy nem találják meg AT-ét, és nem vizsgálják meg?
– Tudom mit csinálok, nyugi.
Russel a lány felé fordult, aztán felsóhajtott.
– Nyugi! Nyugi! Nyugi! – Széttárta a kezeit. – Bekaszníztak minket. Engem visszatoloncolnak a magba, hogy dezertőr vagyok, téged meg hazavisznek.
Erica nyelt egyet. Nem akart visszatérni arra a világra, az emlékek úgy várták volna őt mint kiéhezett démonok.
– Hawkinsnak biztos van egy terve.
– Erre nem vennék mérget, hogy most Hawkins bármit is kitalált volna…
– Kitalált!
Mondta hangosan Erica.
Számára a szentségtöréssel ért fel, hogy Hawkins valamiért tanácstalan maradt…
Hawkins már fél órája figyelte az ajtót. Már arra gondolt, hogy a kihallgatója valamiért megfeledkezett róla. Tovább üldögélt, és várt.
Remélte, hogy a terve bejön és úgy istenigazából megszívatja ezzel Lance-et. Régi bajtársa most megkapta a büntetését, igazából orrba kellett volna vágnia, de az csak pillanatnyi fájdalom.
Erre eszébe jutott, hogy miért is került ide. A kezei ökölbe szorultak, de csak azért, hogy újra ellazuljanak. Kinyílt az ajtó és ekkor belépett a kihallgató tiszt.
Ugyan az a fickó volt. Hawkins elmosolyodott, majd ránézett a kamerára. A férfi összeszorította a száját, a szemei pedig összeszűköltek. A Bishop verőlegényeinek kék kezeslábasa és sapkája volt rajta. Bár mintha szűk lett volna neki, de Hawkins méretéhez jól illett.
Leült Trentel szembe, kivette a fegyvertartóból a pisztolyát, aztán egy hangos csattanás kíséretében lerakta az asztalra.
– Na ide figyelj te szemétláda. Kinek dolgozol?
Túl mesterkélt volt, túl akciófilmes. Hawkins tudta, hogy kamu.
– Nem dolgozok senkinek! – kiáltotta Hawkins, majd jó erősen az asztalra vágott. A kamera oldalán nem világított a zöld LED. Trent a fickóra nézett.
– Persze ezt el is higgyem! Talán egyedül dolgozik, és maga csak egy perverz szarkupac!
Trent felállt, majd elindult az ajtó felé.
– Az ügyvédem megérkeztéig egy büdös szót sem váltok magával!
A rendőr utána eredt, megfogta a vállát.
– Na idefigyeljen maga rohadt Külűr…
Trent megfordult, felemelte az öklét és ütött. A rendőr az ütés erejétől hátrarepült, és hamarosan vérző orral feküdt a falnál. Trent odalépett és levette a férfiról a kék kezeslábast és a sapkát, majd felvette, a fegyvert a pisztolytáskába rakta. Megtapogatta a zsebét, egy műanyag lap volt benne. Trent kivette az igazolványt. Egy hozzá hasonló, Wright nevű fickóé volt.
Pont megfelel.
Kilépett a fehér csempével borított folyosóra, körülnézett, majd elindult. Lehúzta a kártyáját az ajtó melletti leolvasón, mire az ajtó kilincsén lévő led pirosra vágott.
Hawkins elindult.
A folyosó két oldalán irodák helyezkedtek el.
Az egyiknek kinyílt az ajtaja, pedig egy fekete bőrdzsekit és zöld farmert viselő civil ruhás nyomozó lépett ki, akinek valamit bőszen magyarázott a kommunikátorába, ami felett egy vörös hajú nő képe lebegett.
– Nem foglak feleségül venni, azért mert az a gyerek genetikailag az enyém. Nem baj, majd fizettem… - a fickó ránézett Hawkinsra, majd szégyenkezve újra a nő holoképe felé fordult.
Hawkins felsóhajtott, majd elkezdett egy térképet keresni. Meg akarta tudni, hogy hol lehetnek a zárkák.
Ahogy beljebb haladt az épületben egyre több nyomozó vagy egyenruhás rendőr jött vele szembe, ahogy robotok is. Humanoid, rovarra emlékeztető rendőrségi egységek. Ahogy az egyik elhaladt mellette Hawkins az arcába húzta a sapka elülső részét.
Ezeket a robotokat fejlett arcfelismerő rendszerrel látták el. Hawkins nem kockáztathatott.
Belépett egy nagy helyiségben, ami tele volt íróasztalokkal, és nyüzsgött a rendőröktől. Trent meglátta a terem szemközti végében észrevette a rendőrség épületének háromdimenziós térképét.
Trent elindult felé.
– Joe! – hallatszott egy hang a hátánál.
Trent tovább haladt.
– Joe! Az istenért a füledbe szart a vr'a?
Hawkins ekkor jött rá, hogy ezek a szavak hozzá szólnak. Na most le fog bukni vagy tovább mehet. Trent megfordult, az egyik asztal mögött egy vörhenyes hajú, sápadt fickó állt és felé nézett.
– Mi az? – kérdezte Trent szórakozottan.
– Nem úgy volt, hogy szabadnapos vagy?
Hawkins felköhögött.
– Szétuntam otthon magam, ezért bejöttem.
A vörhenyes felhozta a szemöldökét.
– Megint az asszony mi?
Trent bólintott, majd elmosolyodott.
– Szívja a vérem.
A rendőr közelebb jött hozzá. Trent próbált nyugodtnak látszani.
– Voltál már dokinál? Fura a hangod.
Trent megvonta a vállát.
– Jön ez a sok külsős utazó és behozzák a baktériumaikat a bolygóra. Persze, hogy elkapok valamit
A vörhenyes bólogatott, majd újra végigmérte Hawkinst.
– Jó van, jobbulást. Bár a helyedbe hazamennék, és ki se lehetne robbantani a fotelből.
Trent a homlokához emelte a kezét, és lazán tisztelgett.
– Lehet délben hazamegyek.
– Küldd neki az asszonynak helyettem is.
Hawkins biccentett, majd halkan kifújta a levegőt. A gyomrát szorító vasököl valamelyest enyhített a szorításán. A férfi odalépett a holografikus térképhez.
Most először látta a rendőrség épületét kívülről. Alacsony, négy emeletes épület volt. A holografikus térkép mutatott minden folyosót és helyiséget.
Trent megvizsgálta. Ő a harmadik emeleten volt, a zárkák, ahol Neyy, Erica és Steven valószínűleg voltak, a negyediken. Oda egy lifttel lehetett feljutni. Onnan pedig csak kettő-három folyosó volt.
A Darazsak hangárja pedig pont a tetőn volt.
Egy kis lépcsőzés, egy kis futás a tetőn és már ott is vannak.
Ideális…
Hawkins megfordult, aztán elindult a liftek felé, kilépett a műveleti központból. Egy kisebb előtérbe érkezett. Három felvonó indult innen.
Trent odalépett a középsőhöz, majd megnyomta a hívógombot. Zúgás hallatszott, ahogy megérkezett a liftkocsi. Hawkins beszállt, majd mikor az ajtó visszacsúszott a helyére. A férfi a falnak vetette a hátát, majd kifújta a levegőt.
Még az a szerencse, hogy az űr ezen részén a rendőrök korruptak, a céges rendőrségek pedig rosszul felszereltek. Hamar kihozza Ericáékat, aztán elköt egy Darazsat, aztán elugrik a kórházba Alyssáért.
Felsóhajtott.
A lift egy zökkenéssel megállt.
Persze nyílt titok volt, hogy Bishop szektor már régóta elakar szakadni a Domíniumtól és csak egy ürügyet keres.
Lehet Morrow személyében ezt megtalálják.
Hogy fog már festeni a hírekben, hogy a Domínium a saját szektorában kémkedik? Felháborodás, szabad választások kiírása. Persze a Humán Domínium megpróbálja meghamisítani az eredményt, ami hogy ha feltűnik polgárháborút robbanthat ki.
Hawkins becsukta a szemét.
Lehet most robbantott ki egy újabb fegyveres konfliktust, és hogy miért?
A lány miatt.
Pontosabban egy elcseszett genetikai kísérlet miatt, ami…
Mint mostanában mindig az agyának egy része tiltakozott a gondolat ellen. A lány csak úgy belenyúlt és átírt pár dolgot. Talált egy kiskaput, egy fájó kiskaput.
Az ajtó félresiklott, Hawkins pedig kilépett a folyosóra, aztán elindult rajta. Befordult egy újabbra, amikor egy egyenruhás kwizek jött vele szembe.
– Csá Joe.
Trent biccentett, majd épp azon volt, hogy elhagyja a folyosót, amikor a kwizek utánaszólt.
– Joe, akkor holnap este caradis. Ne szórakozd el, ahogy a múltkor is.
A férfi hetykén tisztelgett, majd odalépett a folyosó végében lévő ajtóhoz. Végighúzta a kártyáját a leolvasón, majd lélegzet visszafojtva várta, hogy kinyíljon.
A mögött lévő folyosó két oldalán cellák voltak. Trent elindult, majd bement egy balra kanyarodó folyosón.
– Hülye zsaru! – kiáltotta egy bal oldali cellában raboskodó űrhajószubbonyt viselő devliai. – Elkaplak és kirántom a beleidet a szádon.
Hawkins elmosolyodott, majd amikor a folyosó egy nagyobb helyiségbe torkolt ezt a vigyor azonnal elszállt. A pult mögött egy nagydarab, ezüstös színű alak állt. Dobozszerű teste két oldalán egy-egy vastag fémkar volt, amiknek a végén egy kábító meredezett. A robot lassan előlépett, Trent felé nézett egyetlen fémszemével.
Hawkins felsóhajtott, amikor a gép méretét meghazudtoló módon felé tartotta a sokkoló ágyút, és lőtt.
Trent félreugrott a dárda útjából, majd előrántotta a fegyverét, és becélozta a robot mellrészét, majd hunyorított, és robot bal karja tövébe irányította a pisztolyt, aztán lőtt.
A mágnesesen felgyorsított lövedék átszakította a hidraulikát, a gép karja lehanyatlott, majd egyszerűen elvált a testöl, szikrákat hányva a földre esett.
A robot felismerte, hogy gondok vannak.
Elindult Trent felé, jobb karjával a férfi felé csapott. A fémkéz ütése letudta volna szakítani egy gyengébb szerves lény fejét. Hawkins lebukott a gép ütése elől, aztán hátraugrott.
Háttal a földre esett, becélozta a robot egyetlen szemét, majd lőtt. A széttörő üveg csörrenése hallatszott, majd egy pendülés, ahogy a golyó megakadt valamiben. A fémtitán teste rángatózni kezdett, próbált a célpontja felé tenni egy lépést, de a lába megmerevedett, majd az egyensúlyát vesztett robot arccal előredőlt.
Trent odarohant a pulthoz, egy gombnyomással lehívta a cellák képeit. A levegőben pillanatok alatt megjelent a folyosó háromdimenziós térképe. Egy újabb gombnyomás és ez átadta a helyét a biztonsági kamerák által felvett jeleneteknek.
Négy cella kivételével az összes üres volt. Erica és Russel volt hozzá a legközelebb, Neyyt pedig különleges őrizet alá helyezték.
Hawkins komoran bólintott, majd elindult…
És még a Vyrlaxra is oda kell érnie.
Répafej Bob az öltözőben üldögélt, egy papírtányérból sült kenguruhúst és egy kékeszöld szószt lapátolt. Persze nem mindig hívták Répafejnek, kiskorában egy ismert zsoldos után Csupaszívnek nevezték, de a valódi neve Heracles Jackson volt.
Az asszony rákényszerítette erre a hülye fogyókúrára azóta kellett algát ennie, és húsból maximum csirkét, de mivel az összes ilyen hús a vegaiak asztalára ment, ezért maradt a kenguru.
Nem lehet igaz.
Hirtelen felcsipogott a fali kommunikátor.
Bob felállt, lerakta az ebédjét, majd megtörölte a kezét a nadrágjába.
Joe-nak legalább jó, a srác úgy látszik, hogy élvezi a munkáját és nem lép ki, hogy zsoldos legyen valami félreeső világon.
Bár néha mintha igaza lett volna.
Répafej odalépett a holokomhoz, majd lenyomta a hivásfogadó gombot. A legnagyobb meglepetésére Jonathan Wright képe jelent meg, aki egyenruha helyett kék tréning felsőben volt.
– Cső. Mi a helyzet?
Répafej csak állt. Ha Joe itt van, akkor ki volt az a fickó a műveleti központban?
Ekkor szólalt meg a riasztó.
– Betörtek a zárkákba! Betörtek a zárkákba! Egy őrrobotot hatástalanítottak.
Mi újság azzal a szabadúszó melóval?
