Az Ignis 3 az űrből nem nyújtott szép látványt, hát még felette elrepülve. A barna síkságokat hatalmas kanyonok és tűszerű, gigantikus sziklaalakzatok szabdalták.
A vidék egyhangúságát csak néha törte meg egy-egy fekete olajtó, amiknek a felszíne felett, a Bishop cetszerű bányászgépei lebegtek. A halványkék égen pedig sötét, szénhidrogénekből álló felhők szálldostak. Hawkins nem tudta elképzelni, hogy bármilyen élet is kialakulhatna egy ilyen bolygón.
A Bishop bányászait kivéve.
A láthatáron óriási fúrótornyok emelkedtek, amelyek lefúrtak a nyersanyaggal teli kőzetbe. A Renegát átsuhant felettük. A fémépületek körül apró pontok mozogtak. A bányászok.
A legtöbbjük az itt töltött szolgálati ideje alatt annyi gázt lélegeznek be, ami drasztikusan megrövidíti az életüket, és a kezelés milliókba kerül.
Ide csak azok jöttek dolgozni, akiknek már semmi más választása nem maradt. Hawkins is egy hasonló világon nőtt fel, bár ott jobbak voltak az életkörülmények. Az egyetlen veszélyt az esetlegesen beomló tárnák jelentették.
Az olajmező után feltűnt a bolygó fővárosa. Pár tucat hét-nyolc emeletes tömbház halmaza volt, a közepén egy tömör, henger formájú épület, aminek a tetején egy karcsú, csillogó, kék-ezüst színűre festett űrjacht pihent.
Hawkins bedöntötte jobbra a Renegátot, és elindult a város keleti pereme felé.
Hawkins nedvességet érzett a homlokán. A férfi letörölte a könyökével a gyöngyöző izzadtságot, majd kedvetlenül lenézett a városra.
A bolygó lenyugvó napja vörösre festette a szürke tömbházakat. Az árnyékok megnyúltak, sötét helyeket teremtve köztük.
A gyerekek képzelete az ilyen fénytelen zugokat mindenféle szörnyekkel népesítik be. Általában kinövik ezt a félelmet. Hawkins is azt hitte kinövi, de most lassan visszalopódzott a tudatába. Csak itt a mumus helyett a céges végrehajtókat és a Humán Domínium ügynökeit látta.
– Rossz érzésem van az egész akcióval kapcsolatban – morogta.
Jade a férfi felé fordult.
– Trent Hawkins fél egy balhé előtt. Ilyet se hallottam még.
A férfi szája mosolyra húzódott, egy pillanatra elfelejtette, hogy mire készülnek. A következő pillanatban pedig már bele is hasított a tudat. Bele akarja dugni a fejét az oroszlán szájába, és vinni akarta magával a cimboráit.
Felcsipogott a hajó kommunikátora. Erica lenyomott pár gombot, ezzel átirányította Hawkins műszerfalára az üzenetet. Lágy férfihang szólalt meg a hangszóróból.
– Itt az Ignis III kikötői hatósága. Ismeretlen hajó. Adja meg az azonosítóját. –
Trent ránézett a társaira, majd visszafordult az adóvevő felé. Szóval elkezdődik.
– A Rónin szállítóhajó, A Kalgor VII-ről. A legénységem egyik tagja megbetegedett. Azonnal kórházba kell vinni.
Egy pillanatig semmi sem hallatszott a rádióból.
– Fertőző? – kérdezte a csatorna másik végén ülő férfi. Hawkins hátrapillantott Ericáékra.
– A raktérbe tartom, elzárva.
– Erről besz…
Trent tudta a folytatást, ezért elébe ment a dolgoknak.
– A legénységem egy tagja haldoklik. Hiába adja ezt a leszarom stílust, de akkor is ott döglődik! Adjál leszálló engedélyt, bakker, mert minden csatornán szétharsogom, hogy a Bishopnál milyen szívtelen seggfejek! – Trent itt beleordított a mikrofonba.
A céges alkalmazottak mindegyike ilyen beszari seggnyaló volt. A Külűrt uraló vállalatok számára a profit mindennél fontosabb volt, egy ilyen folt a becsületükön, komoly visszaesést jelenthetett a bevételek terén.
– Értesítem a kórházat. A hetes leszállóhely az önöké.
A koordináták megjelentek Hawkins előtti képernyőn. Trent élesen balra kanyarodott a Renegáttal. Átrepültek az űrkikötő felett. Trent lenézett a vasbetonba tátongó kráterekre. Egy ragadozó rovar által ásott homokcsapdára emlékeztették. Ahogy a Renegát ereszkedni kezdett, Trent már szinte várta, hogy valami elefántnagyságú százlábú előmásszon.
Trent lenyomott pár gombot, mire a leszállótalpak előkúsztak a burkolat alól. Egy kis zökkenés ment végig a hajón, ahogy földet ért.
Trent felállt, elindult az irányító kijárata felé, de még hátraszólt.
– Én elmegyek. Addig ti maradjatok itt, ha fél napon belül nem jönnék vissza, akkor… – megállt egy pillanatra, majd felsóhajtott. – Akkor gyertek utánam.
Erica szólni akart, de Hawkins felé fordult.
– Nyugalom kislány. – Végignézett a társain. Neyy felállt, ahogy AT is, csak a két fiatal maradt ülve. – Ameddig a bolygón vagyunk, addig számítsatok mindenre. Ne hagyjátok el a hajót.
A társai bólintottak, majd visszaültek a helyükre. Hawkins úgy érezte, hogy elszorul a torka, miközben átvágott az ebédlőn. Mit tett vele ez a lány?
A saját barátait elé helyezi.
Lemászott a raktérbe, majd végigment a polcok között. Egy rögtönzött heverőn Alyssa pihent. Trent megnézte a lányt. A vonásai emlékeket ébresztettek fel benne. Leguggolt mellé, majd a mutatóujjával végigsimított a lány arcán.
Hawkins szíve hevesebben vert, becsukta a szemét, majd újra kinyitotta. Felállt és odalépett az egyik dobozhoz, és kivett belőle egy gázmaszkot, majd felvette.
Egy utolsó pillantást vetett a lányra. A szíve elszorult. Emlékek… Amikor először találkozott Aileenel. Hawkins apja a bányában dolgozott, miközben Trent és a lány bátyja a családi földön dolgozott. A lány vízet hozott a szomjas munkásoknak. Hawkins ahogy...
Trent rácsapott a kapcsolóra. A hajó hasán lévő rakodórámpa csikorgó hang kíséretében lenyílt.
Trent pedig a karjába vette a lányt. Az ernyedt test meglepően könnyű volt. Ha a mellkasa nem süllyedt és emelkedett volna, akkor a férfi azt hitte volna, hogy a lány meghalt.
Félresöpört pár tincset Alyssa arcából, majd lesétált a rámpán. Zugás hallatszott a város felől. Hawkins abba az irányba fordult. Egy kicsi, áramvonalas gépet látott, aminek a két oldalán hátra fele nyilazó szárnyak voltak, a végükön egy-egy VTOL turbinával.
A gép leereszkedett az árok jobb oldalán. A bal oldala felnyílt. Hawkins látta, ahogy három, fehér kezeslábast és gázmaszkot viselő alak lépett elő a jármű belsejéből. Köztük egy antigravitációs hordágy lebegett.
Innen már nem volt visszaút. Trent újra a lányra nézett. A leszállóhely bejáratán ekkor jött be a három fehér szkafanderes.
Az elől haladó megállt Hawkinsal szemben, megnézte a férfit, majd a lányt. Trent érezte, hogy a fickó hülyének nézi.
– Ugye tudja jó ember, hogy ennyivel nem tudja magát megvédeni a fertőzés ellen?
– Csak ez volt a hajón, doki! – kiáltotta Trent. A fickó közelebb hajolt Alyssához. A tenyerét a lány homlokára rakta. Felsóhajtott.
– Láza van – morogta, majd hátraszólt a társainak. – Hozzátok a hordágyat.
Pillanatok alatt felmentek a lépcsőn. Trent még útoljára visszafordult, és oda biccentett a Renegátnak. Lehet utoljára látja a hajót…
Neyy figyelte, ahogy Hawkins és az orvosok eltűnnek a repülőgép belsejébe, majd a jármű hangos zúgás kíséretében felemelkedik. A manot megvakargatta a bal fülét.
– Hülye egy helyzet – morogta a manot.
Erica közben átült a pilótaülésbe, és ránézett a Manotra.
– A szívemből beszélsz – suttogta Erica. A jármű már csak egy fehér pont volt a horizonton, amin csak néha csillant meg az Ignis 3 napja. – Hawkinsal kellett volna mennünk.
Neyy a lányra pillantott.
– Túl feltűnő lettem volna. – Egyik vastag ujjával pedig Ericára mutatott. – Téged pedig túlságosan félt.
A lány csak pislogott erre.
– Fura, amikor ott a raktérben a sarokba vágott, akkor szerintem az nem volt túlságos.
Neyy megropogtatta a vállát.
Neki kellett Hawkins minden örült ötletéhez jó képet vágnia. Más már régen lázadt volna ez ellen a szerep ellen, de a manot természetesnek tartotta ezt.
Olyan volt ő Hawkinsnak, mint egy őrangyal.
– Elég hülye helyzetben van.
– És mikor jön ki belőle? Mikor dönt úgy az a Répafejű Ribi, hogy eleget volt Hawkins a pincsi kutya, és ennyi? Megnyomja az off gombot?
Neyy felsóhajtott.
– Erica, Hawkins a húgaként szeret. Tudod hogy tűzbe menne a barátaiért…
– És ez a lotyó pont ezt használta ki.
Neyy már tudta, hogy itt és most semmit nem érhet el szép szavakkal. Visszafordult a műszereihez...
– Volt ott más is, amit kihasznált.
