A légautó gyanútlanul suhant végig az utcán. Erica Jade az egyik pillanatban még kivitte az idős nőnek a kávéját, a másikban pedig halálra váltan nézte a jelenetet.
Az utca végében egy hatalmas, vaskos terepjáró jelent meg, és vérfagyasztó zúgással elindult a másik jármű felé...
Erica Jade szemhéja felpattant…
A szíve összeszorult. Lehet, hogy nem élt véget a rémálom, és még mindig a kalózok börtönében van, de megnyugodott, ahogy a hajó hajtóműveinek halk zúgása eljutott az agyáig. Állítólag egyesek megörültek tőle, de akik szinte az egész életüket az űrben töltik, azok számára olyan volt mint egy altató dal.
Hamarosan kivette a szobájának más részleteit is. Látta a padlóra terített kék-zöld szőnyeget. A falnál lévő asztalt rajta, egy cserepes virággal, amelynek a virága halványsárga fénnyel foszforeszkált.
A falon pár csillagközi hírességet ábrázoló poszter volt, de Erica homályos foltként látta őket.
A lány megnyugodott, a Renegáton volt.
A következő érzés ami szívébe hasított az pedig a félelem volt.
A lány felült. Úgy látszik felébredt egy rémálomból, de csak azért, hogy bekerüljön egy újba. Érezte, hogy valami nedves folyik végig az arcán. Letörölte a könnycseppet.
Felállt, és bement a kabinjához csatlakozó kis fürdőszobába. A berendezését egy mosdó, egy wc kagyló, és egy zuhanyzó kabin alkotta.
A mennyezetre szerelt lámpa automatikusan felkapcsolt, amikor a lány belépett. Erica Jade a mosdó felé hajolt, meglengette a csap előtt a kezét. A vízsugár elé tartotta a tenyerét, majd hagyta, hogy egy víztócsa gyűljön bele.
Erica belenézett a tükörbe. Szép lány volt, bár inkább átlagos szépségnek tartották. Hosszú barna haja a vállára omlott, nagy barna szemeiben fáradtság bujkált. Szív alakú arca sápadt volt.
Akkor fordultak rosszra a dolgok, mikor Hawkins a fedélzetre hozta azt a lényt. Alyssát.
Erica felszisszent. Felhúzta a hasán a szürke topot. Látta, hogy a karmolásnyomok már hegesedtek, a szelükön pedig rózsaszín bőr kezdett el nőni. Amikor ezt a sérülést szerezte, a lány pár lépésnyire volt attól, hogy egy hatalmas macska kibelezze.
Ekkor eszébe jutott Alyssa.
Emlékezett, ahogy a lány belevert egy hatalmas bogár savtól csorgó pofájába. Látta annak a valaminek a kézfején a sebeket, és milyen gyorsan begyógyultak.
Hiába nézett ki úgy mint egy ember, ha nem volt az…
Megkordult a gyomra.
Magára kapott egy kék pólót és fekete farmernadrágot, majd kiment az ebédlőbe. Az asztal mellett Russel ült. A nyeszlett, szőkésbarna hajú srác a gömbkomputerén ügyködött. Az eszköz felett pedig egy világító patkány száguldott össze-vissza. Erica látta, hogy a dzsinn épp írogat valamit egy jegyzettömbre. Mellette pedig egy csomó betű és szám futott felfele.
– Jó most pedig cseréld ki azt a sort, az adatbázisodban lévőre.
Jade elmosolyodott. Alig egy és fél napja ismerte a srácot, ő hozta a Renegátra, de jelenleg most ő volt az akit a barátjának nevezett.
Jade újra megtörölte a szemét, majd odalépett a hűtőhöz, és kivett egy fehér műanyag palackot, amiben egy zöld massza volt.
Jade lecsavarta és a szájához emelte.
Bár a zöld masszának az állaga hagyott kívánni valót maga után, de Erica szerette az ízét.
A szeme sarkából látta, hogy Russel lopva felé pillant.
– Neked nem kellene aludni?
– Ezt a kérdést ugyanúgy feltehetném – mondta Steven, odafordult a hologramhoz. – A beviteli kapcsokat is másold le. – a dzsinn csettíntett egyet, mire megjelent mellette egy fénymásoló, berakott egy lapot, majd megállt mellette ölbe tett kézzel. – Amúgy van egy tervem.
Erica leült az asztalhoz, majd újra belekortyolt a proteinkoktélba. Egy tengeri algából csinálták, de a belé adott ízesítő anyag adott neki egy édes-savanyú pikáns ízt.
A lány lerakta az üveget, és jobban szemügyre vette az asztalt. Volt rajta egy félig üres üveg, és két üres pohár, aminek az alján volt még valami folyadék.
Hawkins és Neyy csaptak egy kis bulit.
– Remélem, ez a terv arra szól, hogy összerámoljál itt.
Russel erre csak a fejét forgatta. Jade felkuncogott, közben arra gondolt, hogy lehetne valakinek arra is terve, hogy szabadulhatnak meg Alyssától.
– Egyszerű letörlöm a csapdákat irányító programot, és a saját magam által írtat rakom a helyébe. – Erica már épp meg akart szólalni, de Russel közbe vágott. – És hogy hogyan? Felrakom az új programot, ami rácsatlakozik a régire. Lassan törli, miközben minden adatot átmásol. Igen még a tűzfalat is.
A lány magában fintorgott, amikor észrevette Russel arcán „azénszartamaspanyolviaszt” vigyort.
– Ühüm. – Jade hátradőlt, majd megnézte a hologrampatkányt, ami mellett egyre nagyobb halom papír gyűlt. – És ezt hogy akarod feltelepíteni Venta-tyr komputerére? Nem fog olyan hipp-hopp menni mint Corsorban az ágyuknál. – Jade felállt, majd elindult a pilótafülke felé. – Ja és ha a Külűrben sokáig akarsz élni, akkor ne hidd azt, hogy itt mindenki hülyébb nálad.
A lány látta a szeme sarkából, hogy Russel csak csalódottan hápogni tudott. Erica azért ment oda a sráchoz, mert azt hitte, hogy legalább kap tőle egy kedves szót, de hát.
Erica belépett a Renegát pilótafülkéjébe. Megdermedt, amikor meglátta a műszereket kezelő alakot, de aztán megnyugodott. AT görnyedt tartásával, madárszerű kezeivel és lábaival és háromszög alakú fejével nem volt bizalomgerjesztő látvány. A robot a PHX széria tagja volt. Harci robot, arra programozták, hogy semlegesítse az ellenfelet, de AT más volt. Valami történt régen, ami miatt megváltozott.
Erica odasétált és lerakta magát a másodpilóta székbe. A trapéz alakú ablakon keresztül csodálatos kilátás nyílt az Ignis 3 rozsdabarna, fekete foltokkal borított északi félgömbjére.
Az égitest felett egy űrállomás lebegett. Körülötte úgy nyüzsögtek a dokkoló és az induló hajók, mint rovardolgozók a sokkal nagyobb királynő körül.
Jadet kirázta a hideg erre a gondolatra.
Az űrállomás és a bolygó között pedig kisebb űrhajók száguldoztak, távolabb pedig nagyobb, cethalra emlékeztető transzporterek és pár ütött-kopott felfegyverzett zsoldoscirkáló várakozott az ugrásra.
AT a lány felé fordult.
– Kijelentés: A szenzoraim érzékelik magán a krónikus kialvatla…
Erica felemelte a bal kezét.
– AT jól vagyok – majd a hajókat kezdte el figyelni. Egy villanás, és megjelent két karcsú utasszállító transzporter, és egy ezüstös fénnyel csillogó, cápaformájú vegai korvett csatlakozott hozzájuk.
Erica felsóhajtott.
– Kijelentés: Az érzékelőim nem ilyen jellemzőket regisztráltak.
Jade beletúrt a hajába, majd mély levegőt vett, aztán a robotra nézett.
– Csak aggódom. Minden összejött. Ez a Kolge-mar ügy…
– Kijelentés: Kolge-mar?
Ericának ekkor jutott eszébe, hogy a robot nem tudja kiről van szó.
– Egy vr'a, még az Új Memphisen akadtunk összevele. Adott nekünk egy melót, ki kellett rabolnunk a rokonának a kincsestárát. Pontosabban elhozni hat berríliumrúdat, tudod a vr'ak milyenek.
– Kijelentés: Ibrahim Werd sok információt betáplált a memóriamátrixomba róluk.
Jade bólintott, majd a hajókat kezdte el nézni. Irigyelte a rajtuk lévő utasokat. Nekik legalább nem volt problémájuk egy emberbőrbe bújt valamivel.
– Hamar megtaláltuk a kincses kamrába vezető utat. A vr'ak nem riasztózzák be az ajtókat, ez valami becsületbeli dolog náluk. Na szóval, a folyosó üres volt. Képzelj el egy totál üres folyosót, fekete falakkal. Hawkins azonnal azt mondta forduljunk vissza. – Egy könnycsepp indul meg a bal szeméből. A lány a tenyerével törölte le. – Olyan volt, mintha kiírták volna felé nagy Piros betűkkel: – Itt csapdák vannak!
Erica kitörölt egy újabb könnycseppet a szeméből. A torkát sírás szorongatta, de ő mély levegőt vett, majd folytatta.
Hawkins kitervelte, hogy elaltatja Kolge-mar gyanúját. Egy devliaitól szerzett 6 berríliumrúdat, majd egy másik ismerősével rákarcoltatta Venta-tyr jelét. Elmentünk a Kalgorra, én összeszedtem Russelt, hogy segítsen minket bejuttatni. Ért a biztonsági rendszerekhez. Russelel épp a hajóhoz tartottunk, amikor Kolge-mar skruddjai elkaptak minket. Hawkins és Neyy közbelépett, kimentett minket, és kiderült, hogy valami régi ismerőse rábízta, hogy hozzon ki egy fegyvert. Elmentünk a Shiwára, a sztori többi részét már ismered.
– Kijelentés: Sikerült egy hiányosságot kijavítanod a mostani helyzet logikai mátrixába. – A robot karomszerű ujjaival leütött pár kapcsolót. – De van itt egy másik hiányosság, amit nem tudok kipótolni sehogy sem. – A lányra nézett. Erica tudta mi jön, és inkább továbbra is a körülöttük lévő űrhajókat figyelte.
– Van is ötletem mit – sóhajtott fel a lány. – Fura az egész. Attól, hogy az a fejvadász üldözi, hogy a sebei olyan gyorsan begyógyultak és, hogy mit tett Hawkinsal. Hawkins jó ember, de akkor is átadta volna azt az izét, nem pedig megtartotta volna.
Egy jó ideig csak a hajtóművek zúgása hallatszott. Erica lenézett a kezeire, és látta, hogy ökölbe szorultak. Nagyon felhúzta ez az Alyssa ügy.
– Aggódok AT. Azt a valamit a Humán Domínium fejlesztette ki, és ki tudja, hogy mit fognak csinálni, hogy ha megtudják, hogy elloptuk. – Ő is benne volt, ahogy Neyy, Russel és persze AT. – A Domíniumnak egy csomó hajója van.
– Kijelentés: Technikailag ők a Külűr urai. Így bármikor szabadon berepülhetnek ide.
Jade bólintott, majd kitörölt egy újabb könnycseppet a szeméből.
– Ilyen reménytelen helyzetben rég voltam.
AT visszafordult az ablakhoz, majd megszólalt.
– Kérdés: Milyen érzés álmodni?
Erica felkuncogott a robot kérdésére, ugyanis erre számított tőle a legkevésbé, de örült is, hogy ezzel tereli a témát.
– Mikor milyen. Az álomtól függ. Nem lehet megmagyarázni. De vannak álmok, amik után egyszerűen örülsz, hogy felébredtél. Miért kérdezed?
AT lenyomott újra egy négyzetet az éríntőképernyőn.
– Mert én semmi ilyet nem érzek.
Ericának erre tátva maradt a szája, majd nyelt egyet és megszólalt.
– Te álmodsz? – kérdezte.
– Kijelentés: Kikapcsolt állapotban jönnek elő. Általában azoknak a küldetéseknek a képei, amikben részt vettem.
A lány megvakarta a tarkóját, és ránézett a robotra.
– Biztos valami gond a memóriáddal. Talán zároltad az ott lévő cuccokat, és lehet, hogy valami elszarodott. Adatszivárgás, de fura, hogy nálad akkor jön elő, amikor alszol.
– Kijelentés: De van egy másik is. Egy olyan bolygón harcolok, ami tele van vörös sziklákkal. Az ég szürke. Teljesen más a testalkatom is. Sokkal nagyobb vagyok, de kevésbé kifinomultabb. Van ott egy férfi is…
Ericát kirázta a hideg, majd inkább a lövegkezelő műszereit kezdte el figyelni.
– … különös módon ismerős volt, de nem tudom miért.
– Nem lehet, hogy Jericho Citybeli csata volt.
– Kérdés:Jericho City? – kérdezte AT.
Erica felsóhajtott. Sokat lógott a történelem órákról, de erről egyszer látott egy dokumentumfilmet a hírközlő csatornán.
– Valamikor 2114–2115 körül történt. A Mars el akart szakadni a Földtől. A lázadók központja Jericho City volt. Csak azt tudom, hogy itt vetettek fel a világtörténelem folyamán tisztán robotokból álló hadsereget, és utoljára. PHX-13-asok voltak azok a robotok.
AT ránézett a karjára gavírozott számra. PHX-20, majd Ericára pillantott.
– A csatában állítólag ott volt Robert Coltrane.
AT nem válaszolt, csupán maga elé meredt.
– Ő volt a modern kiberpszichológia atya – mondta Erica.
– Kijelentés: Ez a név nincs a történelmi, sem a személyi adatbázisomba. – A robot újra kinézett az ablakon. A csöndet szinte késsel lehetett volna vágni. – Kijelentés: De alkottam egy teóriát a mostani helyzetre. A Hawkins problémára.
Erica a robotra nézett, aki a műszerfalon ügyködött még mindig.
– És mi lenne az? – bukott elő belőle a kérdés, de érezte, hogy nem akar rá választ kapni.
– Kijelentés: Az emberi agy egyfajta szerves komputer. Felfoghatjuk a rajta lévő barázdákat egyfajta áramkörként. Az idegsejtek között elektronikus jelek viszik az információkat.
– Értem…értem… Ez Coltrane Megállapítása. Az első kibernetikai alapelv. Hawkins viszont nagyon is ember, nem pedig egy kib… egy robot.
– Kijelentés: Nem kell finomkodni a jelenlétembe. Nem vagyok élőlény…
Egy fehér villanás, és egy teknősbéka alakú szállítóhajó lépett be a rendszerbe, majd indult el az Ignis felszíne felé.
– Oké, boccsi. De rátérnél végre, hogy jön ez Hawkinshoz?
-Kijelentés: Természetesen! A komputereket is átlehet programozni úgy, hogy átvariáljuk az elektromos jellemzőket egy bizonyos minta szerint. Miért ne lehetne így az emberi aggyal? Történelmi adatbázisom szerint voltak páran akik képesek voltak erre bizonyos hang és képi hatások által. Ezt úgy hívták szuggesztió, avagy a hipnózis. Állítólag a 20 század végén és a 21 század elején sok embert programoztak így át, hogy egy jelre tegyenek erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat.
– AT, én ezt inkább az összeesküvés elméletek közé raknám.
– Kijelentés: Én is ebbe a kategóriába soroltam volna régen azokat a szerves lényeket, akiknek a kezükön lévő savmarta seb pillanatok alatt begyógyult.
– Akkor most azt akarod mondani, hogy Alyssa hipnotizálta Hawkinst?
AT megnyomott pár gombot az érintő képernyőn.
– Kijelentés: Ha minden jól megy, akkor már negyed óra múlva ugorhatunk.
– AT, nem válaszoltál a kérdésemre! – mondta a lány.
–Kijelentés: Logikus azt feltételezni, hogy Alyssa a bámulatos regeneratív képességei mellett, akár telepatikus erővel is rendelkezik. Fegyverként utaltak rá. Képzeljen el egy olyan fegyvert, ami önmagát javítja. Képes másokat az akarata alá rendelni. Egy egész hadseregnyi egy ilyenből, és megvan a mi méltó utódunk. – A harci robot magára mutatott, ekkor jutott eszébe Ericának, hogy AT is csak egy két lábon járó gyilkoló eszköz.
– Hogy hozhatnánk ki Hawkins ebből az állapotból?
– Javaslat: Mondjuk megkérhetnénk a lányt, hogy hozza ki… – Erica felpattant, majd kisétált az irányítóból.– Kiegészítés: Ez cinizmus volt.
Hu. Hogy mondjam meg neki, hogy szálljon le Hawkinsról? Erica az ebédlő bal sarkában lévő kerek fémcsapóajtó felé tartott. Russel meglepetten nézett fel a lányra.
– Hova mész? – kérdezte.
Ekkor már Erica felnyitotta az ajtót. Egy létra vezetett le a raktérbe. A lány jól ismerte a helyet, a Renegátot az otthonának tartotta, és a raktér az otthona része volt. A lábát a létra második fokára rakta, és elkezdett lefele mászni. Russel odalépett, és lenézett a csőalakú járatba.
– Mit csinálsz? – kérdezte.
Erica felnézett, válaszolt volna, ekkor egy különös érzés rohanta meg. Mintha egy kéz nyúlt volna át a koponyáján, matatott volna az agyába, majd félrehúzódott.
– Nem akarod tudni – suttogta, majd folytatta a mászást. Steven balra nézett, majd a plafonra pillantott, széttárta a karjait, és követte a lányt. Hamarosan leértek.
Ahogy leértek a raktérben lévő lámpák automatikusan felkapcsoltak. A hajó raktere óriási volt. Szinte a Renegát felét elfoglalta. Három polcsor húzódott a közepéig, onnantól egy nagy üres tér volt. Erica és Russel elindultak. Alyssa már várta őket. A lány a felhúzott rakodó előtt állt. A lánynak karcsú, kecses alakja volt. Vörös haja a vállára omlott. A bőre világosbarna volt. Az arcában volt valami macskaszerű.
– Azért jöttetek, hogy beszéljetek velem Trent Hawkinsról.
Kijelentés volt ez, nem kérdés.
– Honnan tudod? – vakkantott oda Erica. Látta, ahogy Russel előrébb lép.
Alyssa arca kifejezéstelen maradt. A nagymacskák méregethetik így az áldozatukat.
– Megvannak a képességeim, hogy kifürkészem az ellenfeleimnek minden lépését. – A hangsúlyából kitűnt, hogy Ericát az előbb említett táborba sorolta. – És nem szüntettem meg Hawkins felett a befolyásom.
