Erica előre lépett, és a lány szemébe nézett. Megpróbálta állni annak jéghideg pillantását, de a lelke mélyén azt mondta egy hang, hogy fordítsa el a fejét.
– Akkor viszont leütlek, és átadlak az első illetékes személynek. Nekünk csak egy hülye meló vagy, és egy újabb probléma.
Alyssa a bal halántékához nyúlt, és elkezdtek masszírozni a hüvelykujjával.
- Megvannak a képességeim egy ilyen támadás kivédésére és viszonzására. Szerintem egy ilyen harcban te maradnál alul.
Erica ekkor észrevett egy pár centis forradást a lány nyakán. Mintha lézerszike metszette volna.
– Nem is próbálnál meg átprogramozni?
Alyssa egy ideig elhallgatott. Erica idegei pedig pattanásig feszültek. Látta, hogy a másik lány ajka késpengényire szűkült.
– Hogyan – jött a szűkszavú válasz. A lány tovább nyomkodta a halántékát. – Én nem tudok belőled emlékeket kiváltani. Nincs az a kapu, amin keresztül be tudok jutni az agyadba. – A fejével Russel felé bökött. – De viszont belőle igen. Hasonlítok rá ugye? – Russelre pillantott. – Ohh igen. A hajam formája, az arcberendezésem. Hányszor nézted távolról az iskolában, miközben ő a barátnőivel nevetett, vagy a nálad keményebb fiúkkal évődött. Hogy is…
Erica ezt megelégelve védelmezően Russel elé lépett.
– Le lehet állni!
– Bármikor át tudom programozni, és ha úgy lépsz fel velem szembe mint most, akkor kitöri a nyakad. Nekem csak védelemre és egy stabil bázisra van szükségem, ameddig végrehajtom a küldetésem. Hawkinsban és ebben a hajóban megtaláltam ezt.
– Mi a küldetésed? – kérdezte Erica.
A lány már kinyitotta volna a száját, de a szó benne akadt. Az orrlyukai kitágultak, a szeme a semmibe meredt. A lábai felmondták a szolgálatot. Alyssa rongybabaként esett a padlóra. A végtagjai vitustáncot jártak. Erica ránézett Russelre, majd a padlón lévő lányra, akinek az orrlyukából egy vérfolyam indult ki.
– Szólj Hawkinsnak – Erica ledermedt. Ha a lány meghal, akkor nem kapják meg érte a fizetséget, amivel kiválthatják magukat Kolge-mar szolgaságából.
A fiú azonnal elrohant.
Jade pedig szinte hallotta a recsegést, ahogy a terveik darabokra hullanak.
KOPP…
Trent a halántékához kapott, majd feljajdult. A hang úgy vágott bele az alkohollal túlterhelt agyába, mint egy felmelegített késpenge.
KOPP…KOPP…
Hawkins nagy örömére még párszor megismétlődött. Hawkins már tudta, hogy nem fog visszaaludni. Azt is tudta, hogy olyan fejfájása lesz, hogy belefog örülni.
Felült az ágyon. A falra ragasztott poszteren pózoló bikinis nő úgy vigyorgott a férfira, mintha csak gúnyolódott volna az állapotán.
KOPP…
– Megyek!
Hawkins felállt, majd elindult, de felrúgta a földön lévő üres üveget, mire az eldőlt. A koccanás hangja olyan volt, mintha Hawkins agyát egy csatahajó lézerágyúja találta volna el.
– A picsába már – morogta az elguruló üveg után. A padló hullámzott. Trentnek nagy akaraterő kellett, hogy ne dobja ki a taccsot.
Odalépett az ajtóhoz, majd elfordította a kilincset. A bejárat előtt Russel állt. A fiú holt sápadt volt, a pupillái összeszűköltek.
– Mi az? – kérdezte Trent.
– A lány. Az az Alyssa. Összeesett, és most rángatózik.
Hawkins úgy érezte, hogy megfordul vele a világ. Hawkins elindult, félrelökte az útjából Russelt.
A szívét a félelem vasmarokként fogta össze. Emlékek öntötték el. Nem veszítheti el újra, nem láthatja újra ahogy újra meghal…
Lemászott a létrán.
– Szólj Neyynek!
Kiáltotta vissza.
Hawkinsban ekkor tudatosult, hogy egy olyan ember életéért aggódik, aki…
Aki hasonlít Aileenre. Csupán a verejtékben úszó, kipirult arcát láthatta a lánynak, a következő pillanatban már azt nézte, ahogy az orvosok letakarva viszik ki a mozdulatlan testet a kórteremből.
Lemászott, de újra azon kapta magát, hogy a szíve fénysebességgel ver. Meg kell védenie a lányt. Ez az érzés, ez a parancs mindennél előbb volt.
Végig sietett a polcok között. Alyssa a padlón hevert, mellette pedig Erica gubbasztott, és szinte reszketett a félelemtől. Hawkins sietősebbre vette a lépteit, amikor odaért Ericához, megragadta a karjánál fogva és elrántotta onnan, majd ő guggolt le Alyssa mellé.
A lány testén csak néha ment át néhány kisebb rángás. A szemei a semmibe révedtek. Az arcából minden fény kiszökött.
-Hawkins, én csak…
– Hallgass! – kiáltott rá Hawkins. Tudta, hogy Erica mit akart. Rábeszélni Alyssát, hogy engedje ki őt ebből az állapotból. Trent letörölte a vércseppet a lány arcáról, majd megnézte a pulzusát. Szapora volt. A mellkasára rakta a kezét. A lány zihált, de legalább lélegzett.
Erica addig a sarokban gubbasztott.
– Köszi – mondta Hawkins. Valahogy nem feltételezte , hogy Alyssa Jade miatt agonizál a földön. Egy pillanatra arra gondolt hogy talán jobb, hogy a lány itt hal meg. Ezt az eretnek gondolatot azonnal elkapta és a földbe taposta, de ekkor eszébe jutott valami.
Gyengéden elfordította a lány fejét, majd megnézte a nyakának a bal oldalát. Egy pár centis heg. Corsorba már látta. Megtapogatta. Keményt érzett.
Mintha egy fémdarabot ültettek volna a lány bőre alá.
Ekkor léptek zaja hallatszott. Hawkinsnak nem kellett hátrafordulnia, tudta, hogy Neyy az. A manot mancsában egy zöld folyadékkal teli üvegcse volt. A sárga bundás, medveszerű lény lehajolt a lányhoz, és megfogta annak állát, hamarosan leerőltette a torkán az üvegcse tartalmát. Alyssa pár pillanaton belül lenyugodott, és mély álomba merült.
A kis csapat tagjai az ebédlőben gyűltek össze.
Russel és Jade az asztal közepénél foglaltak helyet, míg Hawkins és Neyy az asztalfőnél.
Erica elmesélte, hogy mi történt mielőtt Alyssa összeesett. Hawkins rosszul érezte magát. Utálta magát, ami miatt úgy elrángatta onnan Ericát. A sarokban pittyergő lány alakja egész élete végéig el fogja kísérni. Vajon Prabigat is így érezte magát? Talán a kalózvezér is a barátai ellen fordult, hogy végül magára haragítsa őket.
Trent kezei ökölbe szorultak. Minden fér a fejébe szökött… Morrow valószínűleg már mozgósította az itteni szövetségeseit. Úgy érezte, hogy egy nagyon gyors űrhajóval egy fekete lyuk felé repül, és nem tudja magát rávenni, hogy megálljon.
– Sikerült stabilizálnom az állapotát. Alszik, de valamit beültettek a nyakába – szólalt meg Neyy. – Nem tudtam meggyógyítani. Ehhez komolyan diagnosztikai eszközökre lesz szükség.
Trent megvakarta a tarkóját, majd felsóhajtott. Nem tudta, hogy mi lesz az út vége.
– Az Ignisen van kórház…
Erica felnézett.
– Nem lehetne, hogy úgy adjuk át, ahogy van? Talán még nem húztad ki a gyufát a haverodnál, hogy…
– Ebbe már benne vagyunk fenékig Jade. Nekünk kell ebből kimászni, bocsi, de nincs visszaút.
Pontosabban ő vállalta el a melót, annak a sakál Morrownak, és a többieket is magával rántotta. Még az a szerencse, hogy Lance és Kolge-mar nem ismerik egymást…
– Akkor mit csinálunk? – kérdezte Russel, megtörve a beálló csendet.
Trent a srác felé pillantott.
– Leadjuk a kórházban, ott helyre hozzák, aztán megyünk és őt is visszük magunkkal…
Erica felsóhajtott.
– Utána mi lesz?
Hawkins vállat vont, majd megszólalt.
–Haladjunk lépésről lépésre. Most egy lépést kell megtennünk… – A vége úgy is katasztrófa lesz. Fejezte be a mondatot.
A lejáratot fedő fedőre nézett, és remélte, hogy időben érkeznek.
