Russel két lövésre és egy hangos csattanásra ébredt.
A másik zárkában lévő Erica is meredten nézett a zaj hiányában
Majd léptek zaja hallatszott. A riasztók aktiválódtak. Egy kék kezeslábast viselő fickó lépett be a folyosóra. Odasétált Erica cellájához, majd végighúzta a kártyaleolvasón az azonosító kártyáját.
Az üvegfal félrehúzódott.
Jade a férfi nyakába ugrott.
Russel ekkor állt fel, megtörölte a bal szemét.
– Mi történt?
Trent gyengéden eltolta magától a lányt, majd odalépett Russel cellájához, és az övét is kinyitotta.
– Felhúztam a fakabátot – mondta Trent, majd futni kezdett a folyosó túlsó vége felé.
Erica ránézett Russelre, megvonta a vállát, aztán követte a férfit. Steven először örült az események ilyen fordulatának, de amikor meghallotta az ajtó nyílását és a bakancsok csattogását, már tudta, hogy a cellában könnyebb volt.
– Valószínűleg már letiltották ezt a kártyát – mondta Trent. – Okostojás, majd lesz egy kis dolgod.
Befordultak a folyosón, a következőn már extra nagy cellák voltak. A középsőben Neyy volt, az üvegfalon elektromos töltés szikrázott.
Neyy azonnal felpattant a priccséről, aztán odalépett a falhoz.
– Hawkins, mindig rohadtul meglepsz.
– Aha – mondta Trent, odadobta a kártyát Russelnek, majd folyosó másik végébe húzódott.
Russel közben odalépett a konzolhoz, aktiválta azt.
– Hol is van?
– Mi? – kérdezte Erica.
A fiú megnyomott pár kapcsolót az éríntőképernyőn, elmosolyodott ahogy megjelent a program főmenüje.
– Aha, megvan.
Ekkor bukkant fel az első rendőr a folyosón. Russelre fogta a fegyverét. Steven megfordult, és nyelt egyet, ahogy belenézett a pisztoly csövébe.
– Állj! – kiáltott fel.
Trent előugrott a fedezékéből, meghúzta a fegyver ravaszát. A dárda a férfi combjába fúródott. A fickó odakapott. Hawkins megnyomta a gombot, mire a férfi görcsökbe fetrengve esett a földre.
Hawkins közben bekapcsolta az éles lőszert, majd leadott két lövést, míg Erica odarohant az ájult rendőrhöz, és kiszedte a markából a pisztolyt.
Russel szíve hevesen vert, az ereiben színtiszta adrenalin keringett. Megnézte a kártyát, a bal sarkában egy vonalkód volt.
Ha régebbi leolvasókat használnak, akkor ez a trükk befog vállni.
Russel a körmével megkaparta a festést, mire az vékony sávokban lejött a műanyagról.
– Mit csinálsz? – kérdezte Jade. Ő a jobb oldali elágazás fedezékébe bújt.
Erica kihajolt a folyosóra.
Egy újabb rendőr lépett be, Erica engedett az adrenalinnak. Meghúzta a ravaszt, a zsaru hátraesett a combjába hatoló nyilacska töltésétől, majd egy újabb jött ki, de azt már Trent terítette le.
– Van egy öt…
Russel ott kuporgott a konzol mellett.
– CSINÁLD MÁR, AKÁR MI IS AZ!
Kiáltotta Neyy.
Steven ekkor eszmélt rá, hogy hol is van. Párszor megkaparta a belépő kártyát, felállt, majd a konzol leolvasójába rakta. A képernyőn megjelenő kék felírat nem sok jót jelentett. Az adatkártyája sérült. Készüljön fel a biometrikus azonosításra.
Hawkins leszedett egy újabb őrt.
– Azt mondja sérült!
– Aha, te karcoltad meg!
Kiáltotta Trent.
Egy jó időre a rendőrök feladták, vagy kerülőutat kerestek.
A férfi a bal oldali elágazás végébe nézett, aztán felsóhajtott. Odarohant a cellához, félrelökte Russelt.
– Erica fedezz.
A lány a bal oldali folyosó felé fordította a fegyvere csövét, és várta az esetlegesen felbukkanó kék zubbonyosokat.
Trent távol állt az üvegfaltól.
– Ne állj ott, Neyy.
A manot bebújt a zárka egyik sarkába. Hawkins belelőtt három nyilacskát, majd töltést adott rá. Az üveg egy pillanatra felfénylett, a következőben pedig már szikrákat hányva durrant ki, a túltöltéstől.
Üvegcsörömpölés hallatszott, a levegőben pedig ózonszag terjengett
– Hawkins azt ugye tudod, hogy nem vagyok néha jámbor karmélius!
Neyy beleszagolt a levegőbe, amint kilépett.
– Jönnek, balról.
Erica reflexszerűen azon elágazás felé fordult, majd lőtt az első feltűnő rendőrre. A fickó visszaugrott a folyosóra, majd kihajolt a sarok mögül, és viszonozta a lány tűzét. Erica a Hawkinsékkal szembeni falhoz lapult.
Trent csak ennyit mondott.
– Na ez szorult helyzet.
– Már féltem, hogy hülyén halok meg – válaszolta Jade.
Hawkins elvigyorodott, aztán ránézett Neyyre, aki felsóhajtott.
– Várunk?
Trent odalépett az egyik ájult rendőrhöz, majd a derékövéből kivett egy sokkolórudat. A fémrúd olyan hosszú volt, mint egy ember alkarja. A színe ezüstös volt, míg a két végén egy-egy aprócska tűt hegesztettek.
Neyy is odalépett az egyik rendőrhöz, aki már mocorgott. Amikor a fickó kinyitotta a szemét, a manot felsóhajtott, majd kitátotta a száját, és ordított egyet. A tigris ordításnál is hangosabb hang végigvisszhangzott a folyosón.
A rendőr arcából minden vér kiszökött, majd újra elájult.
Neyy megvonta a vállát, aztán kikapta a férfi övéből a sokkolóbotot.
Russel felállt, majd megszólalt.
Kihagyták a buliból, de talán jobb is, hogy kihagyták. A konzol mellett kuporgott, és azért imádkozott egy felsőbb hatalomnak, hogy ne kapjon be egy kóbor lövést.
De azért volt benne annyi gerinc, hogy ne is próbáljon meg kimaradni a kibontakozó harcból.
– Fiúk, akkor én is kapjak fel egy fegyvert, vagy…
– Kapj fel valami fegyvert.
Steven azonnal odaugrott az egyik ájult katonához, kicsatolta a pisztolytáskáját, majd kivett belőle egy pisztolyt.
– És most?
– Mit most? – kérdezte Hawkins.
– Mit csináljak.
A rendőrök ekkor fordultak be a folyosóra. Hawkins azonnal leguggolt, majd egy bukfenccel előttük termett. Egy pörgő rúgással kisöpörte az egyik kék zubbonyos alól a lábait.
– Van egy gomb a markolaton, azzal átrakhatod kábítóba.
Steven a falhoz préselve magát megtalálta a markolaton lévő gombot.
A képernyőn megjelenő felírat jelezte, hogy a fegyver kábítófokozaton van.
Steven azonnal kiugrott a folyosóra, két kézre fogta a fegyver markolatát, de ekkor már látta, hogy neki semmi dolga nem maradt.
Neyy felugrott a levegőbe, majd egy másik két fickó között ért földet. Először a bal oldalit verte fejbe a bottal. A másik a manot felé emelte a pisztolyát, de lassú volt.
Neyy a férfi mellkasához nyomta a botot és aktiválta azt. A fickó összerándult az izmain átmenő elektromos töltéstől. Neyy megpördült a saját tengelye körül, aztán teljes erőből hasba várta a felé rohanó rendőrt.
Hawkins kitért egy nagydarab férfi ütése elől, aztán arcon vágta. Erica tűzet nyitott egy újabb rendőrre.
Az elektromos nyilacska a férfi hasfalába fúródott.
Erica nem habozott, töltést adott rá.
Trent intett a kezével.
Erica és Russel egyszerre eredtek futásnak. A négy szerencse vadász befordult egy újabb folyosóra, majd felrohantak egy lépcsőn, aminek a végében egy ajtó volt, ami felett egy vörös lámpa világított.
Russel tudta mit jelent ez.
Lezárták az ajtót.
Most tudatosult benne, hogy ez zűrös egy nap. Sőt talán a legzűrösebb nap az egész univerzum írott történetében. Kisebb fajta csoda túlélni vagy szabadon távozni innen.
– Na zsenikém, van valami ötleted? – kérdezte Trent Russelt.
A srác odalépett az ajtónyitóhoz konzolhoz, majd ránézett Neyyre. A manot karmaira.
– Olvastam egy könyvbe, hogy – a folyosóról újra léptek zaja szűrődött be. Mellé pedig társult a zörgő testpáncélok hangja –, hogy egy manot képes csavarhúzóként használni a karmait.
Neyy ránézett Hawkinsra, majd Ericára.
A lány nem tudta, hogy mire készül Russel. A srác kész titok volt számára, mintha csak egy másik bolygó lett volna, ahol a nagyképűség és a zsenialitás kéz a kézen járnak.
– Mit kell tennem?
Russel rámutatott a konzolra.
Neyy odalépett, megfogta az ovális tárgy mindkét oldalát, a karmait belemélyesztette mélyen a burkolatba, majd jó erősen megrántotta.
A konzol megmoccant, de csak ennyi.
– Próbálkozz újra.
A földnek csapódó bakancsok hangja már egész közelről hallatszott.
Neyy felmorrant, majd sokkal erősebben rántotta meg a burkolatot, mire az egy kicsit kimozdult a helyéről.
Erica és Hawkins már a lépcső felé néztek. Valószínűleg most álltak meg a kommandósok az elejénél.
Mindjárt beküldenek egy háromfős különítményt. Russel tudta, hogy a rendőrök páncélja védi őket az elektromosságtól.
– Gyerünk Neyy, még erősebben.
A manot felnyögött, majd teljes erőből megrántotta a burkolatot, mire az pendülő hang kíséretében elvált a konzoltól, felfedve a mögötte lévő huzalokat és áramköröket.
Russel azonnal leguggolt, és áttanulmányozta a bonyolult rendszert.
A tekintete megakadt a központi processzorhoz csatlakozó két kábelen. Steven megnézte a szilíciumlapkán lévő márkajelzést, és elmosolyodott.
Döfi.
Összefogta mindkét kábel végét, majd teljes erőből kitépte az aljzatból. Erre válaszul kattanás hallatszott, ahogy az ajtó félresiklott.
Szinte azonnal bekúszott az Ignis III olajszagú levegője. Azonnal kiszaladtak.
Az épület tetején egy leszállópályát rendeztek be. Több Darázs is pihent ott, de Russel kiszúrt néhány csapatszállítót.
– Na most mi lesz? – szólt oda Trentnek.
A csapat tovább rohant. Hawkins szemmel láthatólag keresett valamit. Befordultak balra, elrohantak egy javítás alatt álló Darázs mellett.
A hátuk mögött hallatszottak a tetőre kiérő kommandósok léptei.
Belevesztek a járművek labirintusába. A rendőröknek csak annyi dolguk lesz, hogy szétszóródjanak.
Elhagytak egy újabb járművet.
Hirtelen mennydörgés hallatszott, majd tőlük jobbra egy Darázs emelkedett fel. A gép Hawkinsék felé fordult, majd süvítve elindult feléjük.
Steven ránézett a fémes testű, moszkitóra emlékeztető járműre és ledermedt.
A Darázs egyre közelebb jött, az orrába épített sínágyú pedig a fiúra szegeződött.
Steven érezte, hogy egy erős marok hirtelen megragadta a karját, és maga után húzza. A fiú érezte, ahogy a lábaiba új erő költözik.
A jármű tűzet nyitott.
Felszaggatta Russel bal oldalán a kövezetet.
Steven futni kezdett.
Az agyába csak egy parancs volt.
Túlélni.
A gép átsüvített felettük, majd szembefordult a kis csapattal. Hawkinsék balra fordultak, átmentek két Darázs között. Szorosan a járművek között maradtak. Russel már lassan elveszítette a helyérzékét.
Felrohantak egy lépcsőn, aminek a végében egy Darázs volt. A felszálló rámpája leeresztve, mindene a helyén.
Egy kisebb fajta csoda.
– Látjátok kifizetődő, hogy ha egy korrupt barom hallgat ki titteket – kiáltotta Trent, majd felszaladt a rámpán. Amikor Russelék beléptek a jármű belsejében, a műszerfal már életre kelt.
Hawkins a pilótaszékben ült, és lenyomott pár gombot. A Darázsban négy ember fért el. Egy pilóta, egy tűzér és persze két rab. Steven leült az egyik székre, Erica vele szembe.
– Pont egy ilyenen húzunk el innen.
– Remélem, hogy AT mindent úgy csinált, ahogy mondtam.
Válaszolta a lány.
A jármű rotorjai aktiválódtak, a keletkező légáramlat pedig levegőbe emelte. Hawkins szembefordította a Darazsat a másikkal, Neyy pedig tűzet nyított rá.
A jármű inkább kitért az útjából.
A Darázs belseje megrázkódott, ahogy a hajtóművek segítségével kilőtt az ég felé.
– Akkor elhúzunk innen?
Steven látta, hogy Hawkins a város Háromdimenziós térképén keres valamit.
– Ohh szuper, alig négy mérföldnyire a kórház. – Hátrafordult, majd a két fiatalra nézett. – Van még egy kis kitérő.
Russel rosszat sejtett.
