Hawkins szemügyre vette a mentőjármű belsejét. A bejárat mellett egy rögzített fémasztalka volt, rajta különféle szikék, fémkampók, csipeszek és fecskendők. Olyan eszközök, amikkel még a levegőben ellehet végezni egy műtétet. Persze mindezek egy törhetetlen üveglap alatt, amit egy kódzárral lehetett kinyitni. A jobb oldali falra egy szekrényt erősítettek, aminek a polcain fiolák és gyógyszeres dobozok sorakoztak. Mellette egy fehér henger állt. Egy analizátor.
Hawkins a helyiség bal sarkában lévő széken üldögélt, és figyelte, ahogy az egyik orvos Alyssa könyökhajlatából vért vesz.
Trentet kirázta a hideg. Jól emlékezett, amikor a Flynnen felütötte a fejét a járvány, és ugyanilyen alakok szállták meg a városok utcáit.
– Jól van? – kérdezte koránt sem együtt érzően az orvos. Hawkins ránézett, leküzdötte a gyomrában lévő görcsöt és bólintott.
Az Alyssától vért vevő orvos kihúzta a lány vénájából a fecskendőt, levette a tetejéről a tűt és bedobta a megsemmisítőbe, majd az ampullát berakta az analizátorba.
– A nő már a Kalgor VII-en beteg volt?
Hawkins megrázta a fejét.
– Akkor hol fertőződött meg? – Az orvos hangja egy árnyalatnyival ingerültebb lett.
– A Taneka ugrópontnál már rosszul volt.
A doktor széttárta a kezét. Az egyik fehér ruhás odalépett, közelebb hajolt az orvoshoz, és a fejével a pilótafülke felé intett.
– Pillanat és jövök – mondta az orvos Hawkinsnak, majd megfordult, és elindult a pilótafülke felé. A szerencsevadász ránézett a lányra. Még mindig a lebegő hordágyon feküdt. Az arca piros lett. A szemhéja remegett, a szája mozgott. A szerencsevadász közelebb hajolt, látta, hogy a lány ajkai érthetetlen szavakat formáltak.
Ránézett az analizátorra. Trent ereiben megfagyott a vér. Az analizátor melletti képernyőn az ő és a lány fényképe volt egymás mellett. A két fénykép alatt pedig egy vörös felírat villogott.
KÖRÖZÉS!VESZÉLYES EGYÉN!
Hogy lehet valaki ilyen patkány? Bár Morrow mesterlövész volt, azok mindig kígyók. Hawkins érezte, hogy a gép ereszkedni kezd.
Hawkins kiegyenesedett. A két orvos épp ekkor lépett ki a pilótafülkéből. A férfi feléjük fordult, majd megszólalt.
– Most mondhatnám azt, hogy ez nem az aminek látszik – mutatott a hologram felé –, de lebuktam.
Az elől lévő fehér ruhás előlépett, majd ráförmedt Hawkinsra.
Mit csinált szegény lánnyal maga vadbarom?
Hawkins megvonta a vállát.
– Nem baj, már értesítettük a Kalgori hatóságokat. A leszállóhelyen már várni fogja magát egy rendőrosztag – mondta az orvos. Levette a fejét fedő gázmaszkot és hátrarántotta a csuklyát. Előtűnt kopasz, ráncos krumplira emlékeztető feje.
– És engem lesittelnek, ugye?
A jármű belseje megrázkodott.
– Meg is érkeztünk, de önnek kezdődik az út, a börtönbe!
A doki elindult az ajtónyitó gomb felé. Közben a bal oldali orvos odalépett Hawkinshoz, hogy lefogja. A szerencsevadász ránézett, és elvigyorodott. A fickó megdermedt erre, Hawkins pedig ezt a pillanatot használta ki.
A könyökével teljes erejéből belevert a hasfalába. A férfi felszisszent fájdalmába, majd hátraesett.
Az ágy mögött álló orvos felkiáltott, a krumplifejű – Hawkins így nevezte el – rácsapott a rámpát leeresztő gombra, de csak ennyi akcióra tellett tőle.
Utána lekuporodott a földre.
A hajó oldala közben lenyílt. Hawkins meghallotta a bakkancsattogást , ahogy a helyi rendőrség emberei feltrappoltak a rámpán. Hawkins azonnal az ajtó bal oldalára húzódott. Amint belépett az első fekete testpáncélt viselő alak. Hawkins bal lába előrelendült, és az arcán találta el a zsarut. A fickó azonnal hátraesett.
A szerencsevadász nem így akarta, elkellet volna kapnia, és megszereznie a fegyverét. A hordágy mögé gurrult, amikor a másik két rendőr is berontott a járműbe.
– Ő AZ EMBERRABLÓ – kiáltotta a szoba sarkában kuporgó doki.
Hawkins felsóhajtott. Ezt a menetet elvesztette. Tarkóra tette a kezét, és felállt.
– Igen én vagyok, beismerem – morogta, majd megfordult. Egy pillanatra kísértést érzett, hogy elintézze a két rendőrt, de ez azonnal elmúlt, amikor még további kettő zsaru is bejött a mentőjárműbe.
Ezt a kört elvesztetted, Hawkins.
Erica nem tudott mit csinálni. A hajó vezérlőjébe ült, és az ablakot bámulta. Nem tudta, hogy mit várt. Azt, hogy Hawkins megérkezzen egy hatalmas madár hátán, vagy ilyesmi.
Az ajtó nyitásának a hangja hallatszott, majd léptek zaja. Erica hátrasandított, Russel volt az.
– Akkor most Hawkins kajakra bement a Bishop egyik kórházába?
Kérdezte a srác. A lány válaszképpen bólintott. A fiú tanácstalan képet vágott, majd ledobta magát a másodpilóta ülésébe.
– Reméljük, hogy kijön onnan – válaszolta Erica, és kifújta a levegőt.
Próbált nem összefüggést találni a bátyja halála és Hawkins mostani akciója között. Mindkettőt megakadályozhatta volna. Mondjuk azt is, hogy azt a valamit a hajóra hozzák.
– Neyy?
A manot pont ekkor sétált be az irányító ajtaján. Ránézett Russelre, majd elvigyorodott.
– Ki abból a székből.
Erica erre megengedett egy halvány mosolyt.
– Újratöltöttem az ágyukat – mondta a manot, majd kinézett az ablakon. – Szerintem szükség lesz rá.
Erica bólintott, majd szemügyre vette a pilóta műszerfalát. Pár kisebb éríntőképernyő, meg egy régi ódivatú botkormány. Jade csak úgy kíváncsiságból rátette a kezét és balra döntötte az eszközt.
– Szerintem jobbak ezek, mint a holografikus irányítószervek – majd jobbra döntötte. Jobban érezte a hajót, hogy egy fémekből és huzalokból álló létformát irányít. A Renegátra mindig így gondolt, egy olyan őrző-védő vadra, aki megvédi a gazdáit bármi is jöjjön ellenük.
Kezdek egy kicsit úgy gondolkodni mint Hawkins. Levette a kezét a kontrollerről, majd felsóhajtott.
– Aggódom – mondta a lány.
Neyy megvonta a vállát.
– Hawkins tudd magára vigyázni.
Erica bólintott.
– Ilyen örült terve még nem volt. Egy olyan területen, ahol valószínűleg ellenség vár ránk, bemenni egy hivatalos épületben, hogy megmentsen egy olyan lányt, aki hipnotizálta, és ráadásul nélkülünk. Hawkins helyében rég átadtam volna a haverjának. Meglenne a pénz, és aztán mehettünk is a Vyrlaxra megcsinálni a rablást. Felesleges kitérő, és ráadásul nagy az esély, hogy belefutunk valamibe.
Neyy bólintott, majd visszafordult az ablak felé, a kezei ökölbe szorultak.
– Hawkins haverja egy domi, ráadásul szerintem valami nagy fejes. Érzem, hogy lesznek még itt gondok.
– Soha nem hittem a megérzésekben – mondta Russel. Neyy hátrapillantott, majd felsóhajtott.
– Akkor vak vagy, ennyi. Egyszer felnyílik a szemed.
Russel erre csak megvonta a vállát.
– Soha nem voltam nagy szerencsejátékos. Miért? Mert talán az én életemet ne irányítsa semmiféle misztikus, megfoghatatlan dolog, mint például a szerencse, vagy a megérzések.
A manot felköhögött. Ericát csak pár centiméter választotta el attól, hogy felálljon és felpofozza a srácot.
- Attól, hogy neked még életedbe nem volt valami, attól még létezhet. Tényleg, megnéznéd a robotot, hogy mi van vele?
Russel ránézett Ericára, a lány válaszul az ajtó felé intett a kezével. A srác felsóhajtott, majd kisétált az irányítóból.
– Jó srác, csak néha az idegeimre megy.
– Mint a kukac a gyümölcsben, persze ő legalább hasznos.
Jade felkuncogott, majd a szája elé rakta a kezét, mintha csak valami bűnt követett volna el.
– Csak nyugodtan, jó látni, hogy végre jó kedved van – mondta Neyy, majd a lány vállára tette a kezét.
– Néha te mentesz meg a bekattanástól.
A lény macskaszerű arcán mosoly terült szét.
– Valakinek azt is kell.
Felcsipogott a kommunikációs pult. Jade felpattant, majd odarohant. A keze már a fogadógombon is volt. Erica a lelke mélyén azt várta, hogy Hawkins hangja fog megszólalni, hogy minden rendben van. Jön vissza a hajóra, nem kell aggódni.
Helyette viszont egy reszelős, meghatározhatatlan nemű és fajú egyénhez tartozó hang töltötte be a helyiséget.
– Itt az Ignis III. rendfenntartó egység A–30-as Darázsa. Önök a Trent Hawkins nevű emberrabló bűntársai. - Erica döbbenten nézett Neyyre. A manot kinézett az ablakon. A horizont felől egy ormótlan csapatszállító jármű közeledett, két oldalán egy-egy Darázs. – Kapcsolják ki a hajó fegyvereit, és készüljenek fel a kiérkező egységeink fogadására.
Neyy aktivált pár képernyőt, majd leolvasta a rajta lévő adatokat. Halkan felmordult.
– Gondok?
A csapatszállító leereszkedett, a darazsak pedig még tettek egy kört az kikötőhely körül.
– Aktiválták a mágneses zárat – mondta Neyy, majd felsóhajtott. – Egy jó ideig nem megyünk sehova.
Russel ekkor rontott be az irányítóba.
– Éreztem, hogy Hawkinsnak szar lesz ez a terve.
Erica felpattant, majd futólépésben elindult az ebédlő felé. Russel villámgyorsan félreállt az útjából, majd követte, ahogy Neyy is.
– Van egy ötletem – mondta Erica. Az asztal mellett már ott állt AT. Erica odalépett a robothoz.
– AT. Menj le a raktérbe, és kapcsold ki magad. – Ericának elszorult a torka. Ez a robot bizonyos értelemben emberibb volt sok érző lénynél, és most ő felhasználta. – Majd körülbelül 1 óra múlva aktiváld magad, és hozd vissza a hajót.
– Válasz: Igenis – A robot sarkon fordult, és elindult a raktér lejáratát fedő fémlemez felé. Erica felsóhajtott, hülye terv volt. Arra épített, hogy miután őket őrizetbe vették és átkutatták a hajót, elviszik azt valamelyik űrhajótelepre.
Akkor ki kell kapcsolniuk a gravitációs zárat
AT-nak kulcsfontosságú volt a szerepe ebben a hülyeségben.
– AT. Még találkozunk.
A robot visszafordult és intett a lánynak. Erica pedig mély levegőt vett, ahogy a madárszerű robot félrehúzza a kerek fémfedelet, és lemászik az aknában.
– FIGYELEM!!!!ERESSZÉK LE A RÁMPÁT, MERT KÉNYTELENEK LESZÜNK ERŐSZAKOT ALKALMAZNI!
Neyy odalépett az ajtó nyitó gombhoz, majd rácsapott.
